Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2018. február 13., kedd

Fidelio.hu: #100naposkihivas

A Fidelio zenei szaklap FB-oldalán 100 napos kihívás zajlik (naponta egy kérdés posztolódik, pontban 21:00-kor). Nem mindegyik jó kérdés (sőt van kifejezetten nagyon rossz is, lásd 16.nap kérdését), de azért tartogat elég érdekességet, legalább annyira, hogy én is belegondoljak.

Azért választom ezt a blogposzt-formát, mert:

(1) Nagyon rossz levegőjű az egész Fidelio.hu és főleg a törzsközönsége (ahányszor odatévedtem az elmúlt években, mindig ez volt a konklúzióm, aminek nyomán azonnal menekültem):
* Jellemzően alig-alig van érdemi interakció.
* Mindenki mondja a magáét, egy elidegenített közegben.
* Brutális feszültségek jellemzik az egyébként roppant belterjes, sok inkorrektséggel terhelt szakmát, lásd Virtuózok kritikán aluli zsűrizését, vagy Rácz Zoltán (Amadinda-vezető) kirohanását Fáy Miklós ellen. Azt kell mondjam, pont fordítva áll a dolog, mint Rácz Zoltán mondja. Az én abszolút újkeletű (azaz mióta Fáy Miklós a Népszabadság megszűnése után blogot nyitott) személyes tapasztalatom szerint Fáy Miklós "laikusban", több tisztesség, tudás, információ, dialóguskészség van, mint a szakma ajnározott krémjében. Az is mintaértékű esetében, hogy nem vette fel a kesztyűt Rácz Zoltán nemtelen támadását követően.
* Kibékíthetetlen/feloldhatatlan ellentét feszül a laikus és szakmai közönség között. 2007-től azt hittem, legalább egy zenész ember van a környékemen, akivel lehet laikusként érdemben(!) és őszintén beszélgetni zenéről, mára kiderült ez is illúzió volt. Akikkel valóban tudtam eszmét cserélni zenésszel (magyarul) az két ember volt az életemben: édesapám és édesanyám. Senki más.
* Nincs érdemi dialógus a szakma és közönsége között, ami van, az is vagy üres, vagy rosszízű, nem-mellesleg évtizedes tendencia mentén (kósza kivételek persze vannak). De olyannyira, hogy én ma már egyre inkább kétségbevonom a verbalizmus "jogosságát" a zene terén. Devalválódtak, kiüresedtek, félreérthetővé váltak, kevesek a szavaink, mondataink a tárgyban.

(2) Nem elég, hogy ki nem állhatom és jövök le ezerrel arról az ocsmány Facebookról, mint platformról, de még hozzá egy totálisan használhatatlan social-media felület.
* Sztochasztikusan törlődnek (akár rekurzívan is) kommentek, ráadásul nyom nélkül, amolyan moderációs feelinggel.
* Egy-egy poszthoz nem lehet linkelni kívülről (se hozzászólást, se linkeket).
* Egy-egy Fidelió-poszthoz csak egyet-kettőt lehet kommentelni.
* Teljesen értelmetlenül/védhetetlenül és visszataszítóan dugja el (priorozálja) a kommentet a posztot olvasók elöl.
* Ha valaki törölni akar egy kommentet, akkor egy teljes alatta folytatott diskurzust törölhet, ami szembe megy minden józan szemlélettel.
* Az egyetlen jó korrigálási funkció sem müxik: csak névleg lehet módosítani egy-egy kommentet, mert sokször összeomlik tőle az egész hóbelevanc.
* Nincs semmilyen formázási lehetőség.
stb.

Azaz itt a blogomban, tetszőlegesen tudok írni, formázni, korrigálni, szerkeszteni, tetszőleges helyről és mennyiségben linkelni, igény esetén dialógust vezetni.


001.nap: A zene amit életed első koncertjén hallottál
Nem most találtam ki a sztorit, pár éve megírtam publikus kommentben.

7 évesen(!) láttam Wagner: Rajna kincsé -t, teltház mellett (úgy hogy előzetesen nem voltam Zeneakadémián, koncerten). Erkély középpáholy melletti páholy apámmal tán kettesben (nem volt más idegen a páholyban)

Az előadásból amit fel tudok felidézni,
* ugye az opera eleje víz alatt játszódik, és emlékszem totálisan lenyűgözött, ahogy a fényekkel nagyon szépen realisztikusan megoldották a vízet a szinpadon. Ez volt az első vizuális impulzus operailag és odáig meg vissza voltam tőle, főleg a pompás helyről, ahol ültünk apámmal.
* a másik, hogy bár nagyon hosszú volt az opera, meg (nyilván) semmit nem értettem az egészből, de az input inger annyira erős volt, hogy nem aludtam el. Ma már felnöttként nem biztos, hogy ezt meg tudnám ismételni... :)

Fel nem fogom, hogy zenész szüleim mégis mit képzeltek evvel az egésszel. :D. Értem én, hogy nagy dolog volt két tiszteletjegy, meg menő volt az Operába menni, meg zenére affinis, meg erős kézzel nevelt gyerekként elvárható volt tőlem, hogy fogok "viselkedni". De Rajna kincsénél hosszabb és durvább zenét gyereknek ma sem nagyon tudok elképzelni. Talán esetleg pár Bruckner művet egymás után.

Zeneakadémián, amit először hallottam komolyzenei koncerten, az Beethoven VI.szimfóniája volt, emlékeim szerint (és vagy háromszor is különféle koncerteken). Akkoriban azt gondoltam, hogy az utolsó három tétel nagyon jó, de addig keresztül kell verekedni magunkat azon a nagyon hosszú - ma már úgy mondanám túlságosan repetitív - lassú tételen.

PS: szüleim tehetségét nem örököltem zenét illetően. De elsőgenerációs leszármazottként, minimális zenei gén azért elröpített a kottás videók világába, ahogy már volt szó erről többször is itt a blogon.


002.nap: Egy olyan zene, amit szerinted méltalanul kevesen ismernek
Életem fénypontja - Ana Leira Carnero: Scherzo in c minor for Piano Op.6

Nehéz dolog ez (hiszen még a klasszikusok között is sok alulértékelt zene van), arról már nem is beszélve, hogy maga a klasszikus zene is érzékelhetően szorul ki egyre inkább a hétköznapokból, közbeszédből. Mégis esetemben triviálisan adódik az egyetlen (fentebbi) választás.

Ana egy nagyszerű argentin képzett/végzett zongorista és párhuzamosan zeneszerző hölgy. Nagy kedvencei, akik hatást gyakoroltak rá: Bartók Béla, Sergei Prokofiev, George Gershwin, Duke Ellington, Oscar Peterson, Bill Evans, Michel Petrucciani, Nikolai Kapustin.

Első volt, aki felismerte a kottás videókban - szerintem is - meglévő fantasztikus erőt, aminek révén hosszú levelezésbe és együttműködésbe bonyolódtunk, sokezer kilométerre egymástól. Nem lehetek neki elég hálás, még az angolomat illetően is bátorított, inspirált.

A sztori úgy folytatódott, hogy Ana egyszer olvasta az egyik YT-kommentemet, ahol leírtam a kedvenc zenei műfajom a "scherzo". És fogta magát, írt egyet, nekem dedikálva. Földöntúli boldogságot szerezve nekem. Nyilván az érzelmi értéke is az egeket ostromolja a darab nálam, de én ezen túl tárgyilagosan is, minden idők egyik legjobb scherzójának tartom a művet. Aminek a kottája amúgy mellesleg még az én méltatlan nevemet is tartalmazza.

Ha mindenképpen szeretnék magyar területről példát hozni, akkor kétszeresen is hendikeppel küzd az alábbi felvétel.
(1) Antal Imréről alig-alig tudott, hogy tanult, képzett zongorista volt, mielőtt nagyívű tévéspályáját megkezdte volna (kézbetegsége miatt)
(2) Az "Este a székelyeknél" felvétele a leginkább közismert azok körében, akik az első ponton túlverekedték magukat, de az alábbi már végképp ismeretlen:
[Antal Imre] Bartók-Three Dances in Bulgarian Rhythm, 1968


003.nap: Egy előadás, amiről hazamentél szünetben
Csak filmet hagytam ott moziban, még csak közelében sem voltam, se szindarabnál, se koncertnél, hogy otthagyjam. Lehet, hogy keveset voltam színházban/koncerten? Vagy túlságosan erősen szelektáltam?

Az tény, hogy a mozijegy olcsóbb is, azonnal is megvehető volt (nemcsak hetekkel korábban), könnyebben belefért a tévedés. A színház és koncert meg mindig ünnep volt számomra.

Voltam adhoc koncerten (jellemzően iskolai vizsgakoncerteken: kisebb korosztályoktól elkezdve a zeneakadémiai koncertekig elmenően), de azok mind-mind lenyügöztek és nagyszerű élményt jelentettek.


004.nap: Írd le három szóban a könyvet, amit most olvasol
Legfrissebb "így írtok"

Bödöcs Tibike könyvéről van szó ugye ("Addig sem iszik"), ami egyébként szintén három szó, de nyilván kerülni akartam, hiszen túl könnyű lett volna. Búcsúszentlászlóra is lehetett volna utalni, de eléggé explicit lett volna: hamarabb szóbajön, de nem élnék vele. A "legfrissebb"-ben az tetszett, hogy maga a műfaj kortalan, addig amíg van irodalom.


005.nap: Egy zene, amit a halálos ágyadon még meghallgatnál
[Laudate Chor] BÁRDOS Lajos: Old Dance Song

A 2.nap kérdése mellett ez volt a másik legjobb kérdés eddig. Imádtam.
A választásom nyilván meglepő, de ez a nóta meghatározó szerepet tölt be életemben:
- egyfelöl nagyon erős dallamnak gondolom, mint a "Tavaszi szél vízet áraszt"-ot.
- másfelöl az előbbivel szemben elpusztíthatatlanul akárhányszor meghallgatható (számomra).
- harmadfelöl a feldolgozásban elképesztően egyensúlyban és harmóniában vannak a hangulatok.
- negyedfelöl harmadfelöl hihetetlen erővel emelheti fel az embert földi árnyékvilágból (itt jön be a halál kontextusa, ugye), és még csak füledzett embernek sem kell lenni hozzá, bár lélekben azért nyilván fogékonynak.

Amúgy, ha kikötés lenne, hogy orgonadarabnak kéne lennie, akkor, ahogy nekem a legjobb esküvői zene [Johannes-Ernst Köhler] Bach a-moll orgonaconcerto I.tétele, BWV593, 1972-ből, úgy a nekem legtökéletesebb "utolsó" orgonazene az ez.
A tökéletes zenei "felemelés " iskolapéldája:
[Robert Köbler] Matthias Weckmann: Fantasia in d minor


006.nap: Egy hallgatható kortárs zenemű
Nálam ugye Ana Leira Carnero nyilván azonnal és elsőként jön szóba. Itt például egy növendék játssza szonátáját:
[Rafael Mollà] Ana Leira Carnero (1973-): Piano Sonata No.2, Version 1, Op.4

Kézenfekvően jön szóba szintén: After Crying, Vedres Csaba, Pejtsik Peti, Winkler Balu, Torma Feri. Feri egyik darabjához tudtam is csinálni kottás videót is:
Torma Ferenc (1964-): Külvárosi éj
After Crying első - Vedres Csabás - korszakából három - nem kottásított - nóta:
After Crying (Vedres Csabával): Zsoltár
After Crying (Vedres Csabával): Jesus Dulcis Memoria
After Crying (Vedres Csabával): Carneval for Trumpet, Cello, Piano & Drums
After Crying második - Vedres Csaba nélküli - korszakából hat - nem kottásított - nóta:
After Crying: De Profundis
After Crying: A világ végén
Winkler Balázs: Windblown Waltz - Szélfútta Keringõ (After Crying)
Winkler-Pejtsik: Sonata for Cello & Piano (After Crying)
Pejtsik Péter: Impromptu No.7 for Solo Cello & Chamber Orchestra
Pejtsik Péter: Stonehenge for Cello

De, ha most iziben egyet kéne választanom, akkor én ezt az alábbi, 1989-es, Lowell Liebermann Gargoyles című - amúgy brutális nehézségű - ciklust választanám. Ha valaki siet, legalább az utolsó tételt sasolja meg, nagyon érdemes (noha az összes tétel minden másodperce kincs, szvsz). Íme a sztori (darab és előadás) hozzá:

Farkas Lili révén ismertem meg a darabot előadó Andreát (egy koncerten szerepeltek együtt, a Kroó György Zenei Általános Iskolában). Egy nádszál-vékony, gyönyörű 22 éves leányzó kiment a zongorához, és olyan elementáris erővel adta elő a zongoraciklust, hogy a szemem fennakadt. Engem azonnal kilóra megvett.

A YT-on van pár felvétel, nálam Andrea interpretációja a legmeggyőzőbb. Még Yuja Wangot is előzi (egy hajszállal): Yujáé a második legjobb.

Lilinél és Andreánál kísérleteztem ki, hogy koncertvideót házasítsam a kottás videóval, duplázva az élvezeteket. Ennél a videónál a koncertfelvétel is érdekes, mert az utolsó tételnél olyan gyorsan megy a keze Andreának (a darab tempója miatt), hogy HD-videón(!) is elmosódik a kéz :) Ez lehet ám a kis felvevőm korlátja, de nekem mindenképpen érdekes.

Itt van a cím eredete: "A vízköpők kőből faragott, bizarr kinézetű fantáziaalakok, melyek elsődleges funkciója az esővíz elvezetése, amely így nem károsítja az épületek falait, és ezzel az építmény anyagát. Az angol gargoyle szó a francia gargouille-ból ered, egyik jelentése: torok, ami a kőalakok tátott szájára utal, amin a víz eltávozik. A francia kifejezés a latin gurgulio szóból származtatható, ami szintén torkot jelent, de egyben a gargarizálásra is utaló hangutánzószó."

[Andrea Szewieczek,2x{SCORE+LIVE}] Lowell Liebermann (1961-): Gargoyles

Van még egy név, aki nagyon nem említődött a Fidelió-posztnál, de talán lenne helye: Ludovico Einaudi. Én az Életrevalók 2011-es francia filmnél találkoztam először a nevével (ami filmet szerettem, amúgy).

Nálam Einaudi a minimalista-repetitiv zene nagy vagy egyenesen a legnagyobb megújítója. A Glass The Hours kottásvideó után önként adta a lehetőséget, hogy vele is szembeállítva lehessen érzékelni műfajbeli történéseket. Persze símán lehet, hogy egyedül vagyok a (laikus) rajongásommal.... :)

A műfajt magát lehet bőven nem szeretni, sőt elutasítani, de azt gondolom, rendkívül erős, szuggesztíven ihletett zene ez az öt számomra legkedvesebb darabja. A legnagyobb kedvencemhez - Choros - sajnos nem volt kotta hozzá.

Nem vagyok zenész, meg szakértő, de én bizony úgy képzelem hatalmas mentális erő meg meló kell egy ilyen darab komponálásához, hogy minden részlet a helyére kerüljön, noha a felszínen ezek laza könnyed darabok, urambocsá harmonizálások...
Ludovico Einaudi (1955-): Fly-Petricor-Logos-Choros-Experience
00:00 01-Fly
04:38 02-Petricor
11:02 03-Logos
17:19 04-Choros, sajnos nincs kotta hozzá
23:06 05-Experience

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett ez az alábbi. Alfred Schnittke egyébként is egy abszolút különlegesség korunk zenei világában.
Alfred Schnittke (1934-): Gogol szvit (Polka)

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Karl Jenkins említése is. Az én kedvencem Jenkinstől az alább linkelt kazah táncos motívum köré épített tétel. A Palladiót is jól kitalálta persze, jó sokan nézték meg nálam a kottás videóját. :) És van (minimum) még egy nagy dobása (nálam): Mike Oldfield Music of Spheres albumán működött közre a hangszerelésben.
Karl Jenkins (1944-): Violin Concerto, Quirk, 2008, 1.Allegro [Sarikiz]


007.nap: A kedvenc jazzalbumod
A 6.nap kérdésével szemben itt még egyetlen egy címet/linket is probémás megadni nekem, annyira nem az én világom a jazz. Gershwin ér? :)

Szégyen ide vagy oda, de hiába szerették zenész szüleim a jazz-t, meg merültek el benne, engem világ életemben hidegen hagyott. Intellektuálisan érdeklődtem utána, pár dolgot meghallgattam, elismertem a tehetséget és tudást a műfaj(ok)ban, de, hogy élvezzem is, na az nem igazán adatott meg. Ami még legjobban tetszett, az a New Orleans korszak volt, meg Chicago Dixieland volt, az indulásnál.Abban még éreztem az őserőt, a népzenei gyökereket, a zenei kohót, ami valami minőségi újat hozott a sokféle komponensből.

Visszatérve, gyakorlatilag mindent szeretek Gershwintől, a Három Prelude-től, a dalokig. Diákként (és elsőként) a Kék rapszódia hatalmas reveláció volt számomra. Annak a nagyon finom jazz-utalásai voltak azok, amiket még tudtam maximálisan élvezni, de ha picit több lett volna, már nem esett volna jól. Pont a határokat definiálta számomra nagyon kellemesen és végtelenül passzentosan.

Van egy kedves személyes emlékem a témában. Egy gólyatáborban az egyik felsőbb évfolyamos főiskolás társ tudott zongorázni (pénz-kiegészítésként zenélt is szórakozó helyeken). A táborban volt zongora (Tata és nem tudom milyen tábor volt fizikailag, de az egyik nagy nevezetes tábor). És el kezdte játszani a Kék rapszódia zongoraszólóját. Amikor szünetet tartott, én gyorsan és a dilettáns laikusok arcátlanságával mondtam neki, hogy az egyik frázisnál másképp kellene játszani, mert nem jön ki maximálisan a gershwini zenei mondandó és megmutattam, szerintem hogyan kéne. És láss csodát nemcsak elfogadta tőlem, de az embergyűrűben megköszönte, kezet fogott velem és éveken át jó kapcsolatban voltunk.

[Zimerman] Gershwin (1898-1937): Three Preludes for Piano

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Jacques Loussier-s. Ami azért is nagyon különleges meg fontos, mert írt egy zseniális (elsősorban) nem jazz-es, hanem "hagyományos" misét.
Jacques Loussier (1934-): "The best of Play Bach" (1985)
Jacques Loussier (1934-): Lumières, Messe baroque du XXIe siècle - Kyrie


008.nap: Egy könyv, amiből érdemes lenne filmet készíteni
Nagyon jó kérdés!
Kármán József: Fanni hagyományai.
Csak hogy legyen benne kihívás is.

De például Szabó Magda regényei kiváló alapok filmhez is, lásd ugye Abigélt is.


009.nap: Egy művész, akivel együtt vacsoráznál
Muszáj vacsorázni, nem lehetne szimplán csak egy beszélgetést kérni? Saját személyemmel senki vacsoráját nem terhelném meg. Arról nem is beszélve, hogy a vacsora szóljon a kulináris élvezekről, ne a zenerajongót foglalkoztató kérdés-letámadás-hegyekről.

Beszélgetni egy jóízűt több mindenkivel is beszélgetnék (mondhatni vég nélkül sorolhatóan).

Ha nem élő személy, akkor egyértelműen Karl Richter csembalista, orgonista, karmester. Azt hiszem őt nevezném meg, ha a legkedvesebb zenészemet kéne megjelölnöm. Évtizedek után is vezérfonál az életműve, amellett, hogy maximálisan élvezhető.

Élők közül nem kérdés Yuja Wang, és hadd ne kelljen indokolni :) Bár ehhez minimum négyzetre kéne emelni jelenlegi angol tudásomat. :)

Magyarok közül, nem élő személy esetén Lajtha László zeneszerző egyértelműen, nagyon szeretem, és egyúttal nagyon keveset lehet róla tudni. A tomboló nagy avantgarde kellős közepén, élettől viselt sorscsapások mellett is, emberi szívet megszólító tudott maradni zenéjében.

Élők közül meg Ránki Dezső, úgy szeretem, hogy ő is "elérhetetlen" (zenén túli világban). Biztos megkérdezném, hogy Kocsis Zoltánnal való nagy barátsága, meg a Mozart közös zongorás felvételek után, miért volt oly kevés együttműködés közöttük, évtizedeken  át.

Egyébként Hauser Adrienne zongoraművésznővel (Kocsis Zoltán első felesége) is nagyon szívesen beszélgetnék, mint ma már sajnos egyetlen élő tanuval, hogy megkérdezhessem tőle az összes létező kérdést a kétzongorás Csodálatos mandarin közös felvételükkel kapcsolatban. Egyfelöl földöntúli, lehetetlent ignoráló amit az interpretációjukban nyújtottak, másfelöl rendesen eltértek a kottától, aminek okát máig nem tudom sajnos.
[Kocsis+Hauser] Bartók: The Miraculous Mandarin for Piano Duet, libretto as subtitles

Azt viszont elmondhatom nagy büszkeséggel, hogy Pejtsik Péter (After Crying zeneszerzője, csellistája és basszusgitárosa) révén volt módom egy finom vacsora keretében Presser Pici-vel egy asztalnál étkezni. Pörgették a nyelvüket rendesen a zenészek, nem volt más dolgom, mint hátradőlni és élvezni a diskurzust.


010.nap: A kedvenc megzenésített versed
Az alábbi tétel Latinovits Zoltán versmondása fölé komponált darab a De Profundis albumról. Már maga a vers is a csúcsok csúcsa, Latinovits ezt még hatványra emeli versmondásával és a Cryingnak (azon belül Winkler Balázsnak) még sikerül ezen felül is komoly hozzáadott értéket tenni a darabhoz.
After Crying: Jónás imája
Vers: Babits Mihály: Jónás imája

Vannak még nagyon jók az After Crying repertoárban. Szintén a De Profundis albumról a Stalkerben van József Attila vers (első fele), szintén Latinovits Zoltánnal.
After Crying: Stalker
Vers: József Attila: Reménytelenül

A sárga 6-os albumról Weöres Sándor versére, szintén Latinovits Zoltánnal, meg szintén Winkler Baluval, ami szimfónikus verzióban még nagyobbat ütött a MOM-ban a 15 éves jubileumi koncerten, ha jól emlékszem.
After Crying: The man and the rock / American express
Vers: Weöres Sándor: A kő és az ember

Érdemes megemlíteni/ajánlani az Oscar-díjas Mindenki -nek c. film Bodzavirágját. Amit nemcsak Balázs Árpád zenésített meg (filmben hallható verzióban), hanem Gryllus Vilmos is, méghozzá zseniálisan.
Balázs Árpád: Bodzavirág
[Bakáts Téri Ének-Zenei Általános Iskola+Molnár Mónika] Balázs Árpád: Bodzavirág
[Szent Imre Katolikus Iskola gyermekkara+Rusz Beáta ] Balázs Árpád: Bodzavirág
Gryllus Vilmos: Tavaszi felhők
Vers: Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi Felhők

Karai József is megzenésített egy Weöres-verset: bravúros kórusdarabot írt rá, meg tőle függetlenül Sebő Ferenc is. Sebő Ferenc szülinapi koncertjén többek között Sebestyén Márta és Palya Bea is énekelte.
[Hollerung Gábor] Karai József: Ugrótánc
Sebő együttes: Ugrótáncot jókedvemből 
Vers: Weöres Sándor: Ugrótáncot jókedvemből


011.nap: Egy varázslatosan virtuóz muzsika
Szerintem nem elég egy dimenzióban nézni a dolgot, ugyanis időben egyre újabb trükkök és nehezebb/virtuózabb darabok születtek. Liszt után jött pl.: Alkan és őt is überelték ugye. Magyarán a legvirtuózabb darabot még meg sem írták :DDDD

Ezért én időben visszamenve próbáltam megtalálni a legkorábbi "szorozva" legvirtuózabb muzsikát. Mehettem volna Beethovenig is (pl.: a brutális nehézségű Hamerklavier szonáta 4.tételének zárófúgájáig), de most egy könnyedebb darabra esett a választásom, ami egyébként már a címével is ígéretesen sokat sejtet.
[Jandó Jenő] Weber: Perpetuum Mobile Op.24.

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Liszt 5.Paganini etüdje. Ez nálam is nagy kedvenc (4.etüddel karöltve)
[Watts] Liszt: Grand Etudes After Paganini for Piano

Ennek az ajánlatnak külön nagyon örültem. Nagy-nagy kedvenc Matsuev (nemrég elkezdtem kottásítani felvételeit is), ezt az ajánlott felvételét meg különösen nagyon szeretem. Óriási élmény látni, ahogy a Mats-kós megjelenésével odaül a zongorához és a temperamentumával, vitalitásával, őserejével valósággal "szétkapja" azt. By the way, érdekesség: Kocsis Zoltánnal utóbbinak tavaly halála elött nem sokkal, készült egy közös DVD, érdemes megtekinteni.
[Horowitz-Matsuev-Volodos] Bizet-Horowitz: Carmen Fanatasia for Piano (3x)


012.nap: Melyik festőtől rendelnél önarcképet?
"Elnézést, de rossz a kérdésfeltevés: önarckép, amikor a festő önmagát festi meg, arckép, amikor mást" - nagyszerű komment a posztnál, a Fideliósok el is ismerték a hibát.

Én magamtól nem neveztem volna "hibának". Tény, hogy pontatlan, nem egyértelmű a kérdés, de a többféle értelmezhetőség azért nem zárja ki a kérdés megválaszolhatóságát. Én is mindkét verzióra adtam választ (ha én, illetve ha a festő az önarckép tárgya):

Arckép esetén jöhet bármely festő, de a tükör azt mondatja velem, hogy csak a non-figuratív ágazatból. :DDDD Önarcképet Hieronymus Bosch-tól, megoldandó a képzőművészet egyik nagy rejtélyét.


013.nap: Egy színész/színésznő, akibe (régen) titokban szerelmes voltál
Magdaléna Reifová gyerek-színésznő, lenti linken látható a képe, hiszen biztos vagyok benne, senki nem ismeri névről. Voltam hozzá kb.12 éves.

A világ legjobb Tom Sawyer feldolgozása (cseh film, 1976):
Srácurak/Páni kluci/Gentleman Boys


014.nap: A kedvenc zongoraversenyed
Itt ki kellett találni a kérdés mögötti kottás háttér-kép alapján, milyen zenéről van szó. Első hozzászólóként, közel 3 perc bénázás után jó megoldást adtam. Nagyon-nagyon örültem, hogy (1) rájöttem és (2) elég gyorsan. Valamit kamatozott a sok-sok kottás-videózás.
Rachmaninov III.zongoraverseny, 1.tétel.

A kedvencnek ezt jelöltem meg (kifejezetten ebben az előadásban):
[Bächer Mihály] Liszt: Totentanz for Piano & Orchestra

Posztban érkezett egy ajánlat az én kottás videómmal, nekem óriási örömet szerezve.
[Ránki-Kocsis] Brahms: II.Piano Concerto in B-flat, 2014, LIVE

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett Dvorak-zongoraverseny is. Világéletemben meghaladhatatlannak tartottam Szvjatoszlav Richter felvételét (Carlos Kleiberrel), főleg, hogy rengetegen játsszák nagyon rosszul.
De épp a napokban írtam egy publikus fórumra, hogy a szlovákok úgy gurítottak nagyot Dvorak összes publikált zenekari művének friss kiadásával (17 CD), hogy a zongorverseny szólóját Jandó Jenőnek adták, aki nemcsak szokás szerint magas szinvonalon teljesített, de be is érte (nálam) Richtert avval, hogy miközben a gyors részek tüzesek, szenvedélyesek nála is, az álmodozó lírai részek meg picit feszesebbek interpretációjában, még tovább emelve a zongoraverseny amúgy is magas ázsióját.
[Sviatoslav Richter-Carlos Kleiber] Antonin Dvořák: Piano Concerto in g minor Op.33

A Csajkovszkij II.zongoraverseny is zseniális bármennyire is elhalványul a fénye az I b-moll mögött. Most őszintén lehet ezt az alábbi muzsikát ignorálni? Nálam ebben a referenciafelvétel Igor Zsukovhoz köthető, merthogy a 3.tételben levő zenei humort ő domborítja ki legjobban számomra. Igaz, jóval lassabb - téma-felvezetésében mindenképpen - ez az 1969-es felvétel, mint napjaink Berezovsky-felvétele.
[Igor Zhukov] Tchaikovsky: Piano Concerto No.2 Op.44 - III.movement
[Boris Berezovsky] Tchaikovsky: Piano Concerto No.2 Op.44 - III.movement

Nagyon örültem ennek a kommentnek:
(1) "Rahmanyinov II.zongoraversenyt Denis Matsuevvel szeretem legjobban, Dvorak (egyetlen) zongoraversenyben az előadóban egyetértek a korábbi hozzászólókkal :).
[Denis Matsuev] Rachmaninoff: Piano Concerto No.2
(2) Sosztakovics II.zongoraverseny különös tekintettel a 2. tételre, és főként fia előadásában. Sajnos hallottam már olyan felvételt is, ahol épp a legszebb részek vesztek el :( különösen szeretem a tétel utolsó néhány leütését :) Meg merném kockáztatni, hogy az a tétel szebb, mint Rahmanyinov II/2-je"
[Dmitri Jr+Maxim Shostakovich] Shostakovich: Piano Concerto No. 2, II. Andante


015.nap: Melyik zeneszerzőt keltenéd életre a 21.században:
Egyértelmű: Bizet-t. Kora közönsége is, a kritikusok hada is mostohán bánt vele, a fáma szerint nagyon korai halálában is szerepet játszott kedves operájának a Carmennek a bukása (emlékeim szerint a szíve vitte el Bizet-t). Legalább láthatná, hogy mennyire szeretik a muzsikáját a világon, hogy a Carmen talán a világ legtöbbet játszott operája lett.

És hogy legyen muzsika is. Az alábbi az egyik legkedvesebb, amúgy közismert közkedvelt Bizet-tételem (a nekem legszimpatikusabb előadásban, régi Supraphon LP-ről bedigizve), akkor is, ha a végső formáját nem Bizet adta neki.

A tétel poénját az adja, szerintem, hogy nagyon nehéz a tempóválasztás, hiszen van egy lassú és egy gyors téma, ami a végén együtt (nyilván egyszerre) kell megszólaljon. Na most háromféleképpen lehet rosszul vezényelni, az én fülem szerint:
(1) Túl lassan a gyors téma kárára
(2) Túl gyorsan a lassú téma kárára
(3) Variábilisen, amolyan félresikerült rubatóval, alkalmazkodva a helyzethez. A lassút teszőlegesen lassan, a gyorsat tetszőlegesen gyorsan és amikor együtt szólnak, akkor egy harmadik tempót diktálva. (lásd hozzá például YT-on Marisse Jansons rettenetes felvételét).

Én ezt a konzekvens és "kimaxolt" verziót szeretem. Nyilván nem kell velem egyetérteni :)
[Václav Smetáček] Bizet: L'Arlésienne Suite No.2 - Farandole

Nagyon örültem ennek a kommentnek: "Vivaldit :) Elmesélhetné hogyan képzelte a művei előadását, meghallgathatná a modern hangszerek hangján, és véleményezhetné"

Nagyon örültem ennek a kommentnek: is: "Rameau. Imádom. A Gáláns indiák... Na az valami frenetikus zúzás!" - Rameau talán a legnagyobb zeneszerző-név, aki a legalulértékeltebb, legkevésbé ismert a szélesebb közönség elött. Pedig a Tambourinen kívül is rengeteg zseniális művet komponált több különböző műfajban.
[Brüggen] Rameau: Les Indes Galantes - Excerpts
Az egyik legnagyobb padlófogásos döbbenet ennél a darabnál ért. Bármikor és akárhányszor meg tudom hallgatni:
[Gilels] Rameau: La Villageoise for Piano
Gondolná bárki, szimplán csak hallás után, persze csak elsőre/ismeretlenül, hogy ezt Lully írta?
[Cziffra György] Lully: Gavotte en Rondeau for Piano

Ez is érdekes komment volt: "Tinódi Lantos Sebestyénre igazán kíváncsi lennék, mint a kor krónikására..."

Ennek a kommentnek is nagyon örültem. Nekem is ez volt a legelső gondolatom. Nem is tartottam éppen ezért szimpinek a kérdést. De aztán belémhasított a Bizet-gondolat. Már előző nap is, amikor tévedésből került ki a poszt és törlés után törlődtek a kommentek (így ismételnem kellett másnap :)
"-Ha élhetnék ezzel a lehetőséggel,nagyon valószínűnek tartom, hogy nem különösebben repesnének a jelen korban tapasztalható változásoknak! Persze,kíváncsi lennék nagyon sok mindenre, de inkább nem akarnék "kibabrálni" egyik kedves zeneszerzőmmel sem!"


016.nap: A legnehezebb zenedarab, amit valaha eljátszottál
Ez egy nagyon rossz kérdés szerintem.
(1) Szét kéne választani
(a) játszott nehéz és
(b) nehéznek tartott darabokat
(2) Valahogy szűkíteni lehetne a potenciális hangszerek körét is (ha nem lehet mindegyikre kitérni).
(3) Én azt sem tartom jó ötletnek, hogy rákérdezni melyik laikus milyen darabig jutott. Merthogy nincs „tétje” a dolognak laikus szinten, csak művészi szinten. Ennek folyománya tud lenni az sajnos, hogy elárasztanak minket a zajnövelő videók a YT-on. Lehet fürdőszobában zuhanyzás közben énekelni, de az nem feltétlenül tartozik a plebsre.

* Zongorán talán az Alkan-típusú darabok tudhatnak talán a legnehezebbek lenni, amiket manapság Hamelin próbál bevezetni a köztudatba, nagy sikerrel.
* Aki nehézségben Liszt után érdemben tudta emelni a téteket. az szerintem Ravel. Brutális nehézségű dolgai vannak, kezdve a Gaspard De La Nuit-tel
* A népszerűek között valszeg az átiratok vihetik a prímet. Én például el sem tudom képzelni, hogy ezt hogyan lehet tempóban real time játszani:
[Arcadi Volodos] Rimsky-Korsakov-Cziffra: Flight of the Bumblebee / Le Vol du Bourdon

Hogy a nap kérdésére - szájamat ugyan húzogatva a fentiek miatt - válaszoljak: én laikusként, nulla előképzettséggel (gimiben) megtanultam 17 zongoradarabot, otthoni gyönyörűszép (hangú), angol mechanikás, nagy Bösendorfer zongoránkon (már nincs meg sajnos). Korábban elbuktam zenét tanuló növenddékként, viszont gimiben feléledt a vágy, hogy szeretném átélni/átérezni, mennyire nehéz zongorázni, effektíven (hogy tudjam értékelni minél valósághűbben a teljesítményt).
Fogtam a kottákat fölé írtam a hangokat (hogy ne blattolni kelljen), vettem a Mondschein-szonáta 1.tételét, és három hónap után (kívülről, mert másképp nem ment/mehetett), tudtam az egészet. Nyilván nehéz darabokra esélyem nem volt. Csak olyanokra, amik látványosaknak néztek ki, de azért elég könnyűek voltak (Haydn No.50 D-Dúr zongoraszonáta XVII:37, Bach d-moll toccata és fúga). Tisztán soha életben egyszer sem játszottam el egy darabot sem (valami "piszok" mindig volt), és nyilván vállalhatatlan dilettáns előadásban tudtam csak őket prezentálni. Nyilván, hiszen előbb képeznie kell magát az embernek, meg gyakorolni kell nagyon sokat, és csak utána darabokat megtanulni.

A lényeg: ha lett volna YT sem jutott volna sosem eszembe megosztani a világgal, hiszen ez csak belső magántanulmány volt a magam számára.


017.nap: Melyik művészcsaládba születtél volna szívesen?
Mázlimra zenészcsaládba születtem, így megúszhatom a választ, hiszen kívánni sem lehet jobbat/többet. Édesapám termékeny zenekritikus volt, három zenei diplomával. Édesanyám zongorázott, orgonált (Gergely Ferenc tanítványa volt).

Ha saját családon kívülit kell megnevezni, akkor Bach nyilván kézenfekvően adódik.

Ha lehet egy picit módosítani a kérdésen, hogy más úton, mint "beleszületés", melyik zenész-családba kerültem volna szívesen, az a Bogányi-Zászkaliczky család lenne. Életem egyik (számomra) nagy kimaradt pillanata volt.


018.nap: Egy festmény, ami nagy hatást gyakorolt rád

Pár éves nagy élmény:
René Magritte: Les grandes espérances, 1940

A sötét tónusú képről magáról nekem elsőre egy extrapoláció jut eszembe, kiindulva az irreálisan vékony fa hangsúlyosságából: Mindenkinek másban van tehetsége, így előnye vagy hátránya is: a terebélyes fa a terebélyességében szép, a vékony fa meg a magasságával hívja fel a figyelmet. A magas fa, azonban roppant törékenynek érződik, a szürreálisban ez nagyon konkrétnek tűnik. Ezzel szemben a távolabbi fák bár többen vannak, de egynek hatnak, óvják védik egymást. Ha mindezt lefordítom az emberekre, akkor a magas fa lehet a zseni, akinek esélyesen magányos, nehéz, kemény és/vagy veszélyes sorsot szán az élet Akik meg nem tünnek ki, azoknak meg esetleg hosszú, békésebb, ám lehet unalmasabb életet. És ahogy írom ezt, még az is lehet, hogy sikerült megfejtenem a magam feladványát is. :) Nekem tetszik a festő munkássága. Hiába szürreális, mégis maximálisan emberközeli. Üzenetük van, de nem szájbarágósan. Messzire ragadja a nézőjét, mégsem a vakvilágba.


019.nap: Melyik könyvbe költöznél be hátralévő életedben?
Lucy Maud Montgomery: Anne otthonra talál. Mert egyszerre természetközeli és távoli a kapzsi romlott civilizációtól.


020.nap: A művész, akit emberként is tisztelsz
Ha magyar, akkor Gergely Ferenc: azon túl is, hogy közvetett szerepe volt világrajövetelemben (összehozta édesapámat és édesanyámat).
Ha külföldi, akkor a már emlegetett Karl Richter.


021.nap: Melyik zeneszerzőnek, mit ajándékoznál karácsonykor?
Bachnak sok-sok viaszgyertyát, hogy ne kelljen sötétben rongálnia a szemét komponáláskor.
Domenico Scarlattinak egy zongorát, hogy lássuk mit hoz ki belőle
Antonio Vivaldinak egy koncertjegyet, amin Bach Vivaldi átiratai hangzanak el.
Beethovennek marketinggel megtámogatott koncerteket szerveznék, hogy a kései vonósnégyesei köztudatba kerülését majd sikerét megélhesse.


022.nap: A kedvenc karácsonyi zeneműved
A Hungaroton 1965-ben(!) kiadta a posztbeli dalok perdöntő többségét egy LP-albumon, amiket olyan nagyágyúk dolgozták fel meglepően egységes, mégis ízes stílusban, mint Sulyok Imre, Maros Rudolf, Bárdos Lajos, Demény Dezső, Farkas Ferenc. A híres neves Budapest Madrigalchor adta elő őket, Szekeres Ferenccel (rengeteg, pl.: Vivaldi, lemez jelent meg velük, népszerű, nagyszerű kórusunk).
Az semmi de én is csak nemrég tudtam meg, köszönhetően, hogy felrakták a YT-ra az albumot, hogy a híres neves LP-nek, volt hat darab kiadatlan(!!) nótája is.
A lemez és hangulata ma már nem nagyon vág bele az internet népének az izlésébe, lassú is, patinás is (csak óvatosan a klikkeléssel). Nekem a gyerekkoromat jelentette, mindig meghallgattam ezt az albumot, elmondhatatlan gyönyörűség volt. Komolyzeneszeretetem egyik megalapozója volt, kicsi koromtól fogva.
Így egyben az egész karácsonyi album + Bónusz-trackek:
[Classic] Christmas Songs II. from Hungary, 1965

Nagyon szeretem a Shchedryk c. ukrán karácsonyi éneket.
Az első verzió elhangzik Kevin karácsonyában (Reszkessetek betörők I.) is a templomban. Pont ez a felvétel verzió (csak itt teljesen és kottával).
[OST] Carol of the Bells / Shchedryk for Children Chor
Én szeretem a Pentatonix verzióját is, de evvel itt lehet egyedül vagyok (arra is illesztettem kottát).
[Pentatonix] Carol of the Bells / Shchedryk
Tavalyelött jött ki a Voctave is egy saját - szerintem szintén életerős - feldolgozással, mutatva, hogy mennyi erő van a nótában.
[Voctave] Carol of the Bells of Notre Dame 
Úgy rémlik éppen pont e nóta(feldolgozás) révén szerettem bele a Trans-Siberian Orchestra-ba. Elképesztő pazar maga a klip is.
TSO: Christmas Eve/ Sarajevo [Timeless Version]

És végül legyen akkor két klasszikus zenei ajánlat is:
Jakub Jan Ryba: Czech Christmas Mass
Edmund Pascha: Christmas Mass - Kyrie


023.nap: Melyik fikcionális családdal töltenéd a karácsonyt?
Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül cipészmesterének családjával.


024.nap: A film, amit nem tudsz elégszer megnézni?
Palásthy György rendezte, Lendvay Kamilló által zeneszerzett: Tótágas
A film zenéje: Lendvay Kamilló: "Tótágas" (OST, complete)
Itt pedig következzék az OST-tételek filmbe-pozicionálva:
00:00 A1: "SZENZÁCIÓ" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
01:25 A2: "FŐCÍM-ZENE" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
MÁV Szimfonikusok
03:09 A3: "REGGEL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Palásthy Beáta, Simon Katalin, Vásári Mónika
Petrik József, Szokol Péter, Harkai Tamás
13:53 A4: "TANTEREM" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Palásthy Beáta, Simon Katalin, Vámos Ildikó
22:43 A5: "UTCABÁL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
34:18 A6: "AUTÓSDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
MÁV Szimfonikusok
39:44 B1: "LEKVÁROS A VÁROS" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet, Palásthy Beáta, Simon Katalin
Vásári Mónika, Harkai Tamás, Takács János
48:18 B2: "ESERNYŐDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Greguss Ildikó, Csocsányszky Nóra
53:04 B3: "FÉLELEMDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Greguss Ildikó, Csocsányszky Nóra
56:35 B4: "KOLBÁSZDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
1:01:20 B5: "SÁRKÁNYDAL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Palásthy Beáta, Simon Katalin, Hacser Józsa, Karikás László
1:03:58 B6: "TAKARÍTÁS" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
MÁV Szimfonikusok
1:07:29 B7: "DAL A SZÜLŐKRŐL" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet
1:13:45 B8: "FINÁLÉ" (Lendvay Kamilló – Horgas Béla)
Kútvölgyi Erzsébet

TÓTÁGAS-FILM (színes magyar ifjúsági film, 76 perc, 1978)
http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=2492
rendezo: Palásthy György (1931-2012)
író: Szergej Mihalkov
forgatókönyvíró: Horgas Béla (1937-)
zeneszerzo: Lendvay Kamilló (1928-2016)
OST: Budapest, 1977, Qualiton LP, SLPX 16599
operator: Forgács Ottó
díszlettervezo: Duba László
dramaturg: Ujhelyi János
jelmeztervezo: Vicze Zsuzsa
vágó: Kerényi Gabi

szereplő(k):
* Alekszandr Szorokoletov
* Szokol Péter
* Palásthy Beáta
* Moór Marianna
* Sonkoly Tamás
* Dégi István
* Torma Ferenc, az ex-After Crying gitáros :)

Egy kisvárosban egy szép napon a szülõk megunják csemetéik örökös követelõdzéseit, csintalanságait és magukra hagyják õket: boldoguljanak, ahogy tudnak. Támad is ebbõl nagy felfordulás, az egész város rövidesen tótágast áll. Ezalatt a szülõk békésen, nyugodtan kempingeznek. Egyetlen alapszabály: nem szabad kiejteni a gyerek szót! A korlátlan szabadság azonban csak ideig-óráig boldogság a gyerekek számára...

Nagyon nagy rajongója vagyok a (igazándiból táncos-zenés gyerek-musical) filmnek, a humorának (szállóigés beszólásainak) és a zenéjének. Amikor megjelent a soundtrack LP-je (cd-n sose jött ki, figyeltem), azonnal iziben három példányt vettem, biztos, ami biztos. :o) A filmre 13-szor vettem jegyet annó, és azóta többtízszer láttam. Már most mondom nem biztos, hogy mindenkibõl ezt az elementáris hatást fogja kiváltani, pláne azokból akik most látják elõször. Nekem életem meghatározó filmje.


025.nap: A leginkább túlértékelt művész
Schiff Andrásnál lendül ki legjobban a hype-meter. Kiváló technikát vertek bele Budapesten a tanárai, de értelmezni, előadni nem tud, ahány felvételét hallottam, egyik rosszabb, mint a másik. Életem talán legnagyobb zenei bűnét ő követte el. Első saját pénzből vásárol komolyzenei lemezeim egyike volt vele a Domenico Scarlatti szonáták. Boldogan vittem haza, és akkora csalódás volt, hogy évekre félreraktam Scarlattit.
Mondjuk egy Kocsis, Ránki, Jandó árnyékában zongoristának lenni, nem kicsi kihívás, nem is sikerült neki, legyen akármekkora "Sir" az angoloknál.

* De ugyanilyen túlhype-oltnak tartom Fischer Ivánt, miközben testvérét Fischer Ádámot nagyra tartom.
* Solti Györgyöt, akinek a Beethovenjétől mindig kirázott a hideg.
* Kobayashi Ken-Ichirot, aki meggyőzödésem politikai okból lett első helyezett az első karmesterversenyen talán 1973-ban.
* Ugyanígy Seiji Ozawat is tragikusan túlértékeltnek tartom. Én úgy érzekeltem, hogy kb. Lang Lang színrelépésével nőttek fel a komolyzenei művek előadása terén a feladathoz az ázsiai művészek, amiben a globalizáció nagyon sokat segített: ez még nem állt rendelkezésre Ozawáéknak.

A Fideliós kommenteknél teljesen jogos volt a felvetés, hogy a Nigel Kennedy, Mága Zoltán, Havasi Balázs, André Rieu-t, stb. "nem ér" említeni, hiszen ők nem annyira részei a "kánonnak", inkább csak piaci rést töltenek be.

Klasszikus zenén kívülről az agyonajnározott, agyonhype-olt Dream Theater. Hiába virtuóz, amit csinálnak, használhatatlan, szeretethetetlen a zenéjük minden hangjegyében amit letettek az asztalra (és én belepróbáltam).
Magyarok közül Ákos-t tartom a legtúlhype-oltabb és legelviselhetetlenebb zenésznek. Még úgy is, hogy a talán leghíresebb nótájának "Helló", a Pejtsik Peti által szimfónikusra hangszerelt verzióját imádom. Ahogy a rezesek szólnak benne az a zenei orgazmus iskolapéldája. :)
Ákos - Hello (Symphonic Instrumental Version)


026.nap: Egy méltatlanul alulértékelt művész
Itt sokkal több nevet lehetne említeni, mint a "túlértékelt"-eknél. És teszem hozzá sajnos. Én most egyet említenék csak, egy házaspárt: Várnagy Andrea-Farkas Zsolt.

2014-ig még csak a nevüket sem ismertem, pedig rendesen járják az országot négykezes koncertjeikkel, lemezeik jelennek meg (előtte is, azóta is). Úgy szereztem róluk tudomást, hogy az akkor 12 éves szintén zongorista Farkas Lili lányuk, szerepelt a Virtuózok bemutatkozó évadának elődöntőjében (saját korcsoportjában). Ahol aztán csúnyán kibabráltak vele, egy másodpercet sem vágtak be a műsorba, nem derült ki miért nem jutott tovább, még a műsor Facebook oldalán se szerepelhetett a kislány. Szerencsére (akkor még) a Youtube-oldalra felkerülhetett a teljes produkció. És én ugye tévé hiányában, mindig netről nézem az ilyen műsorokat.

A kommentekben elhangzott Oravecz György neve, akit én is említenék, pláne, hogy megtisztelt együttműködésével a kottás videók kapcsán.


027.nap: Ha egy könyvet újra elolvashatnál először, melyik lenne az?
Bármelyik Victor Hugo. Gimiben volt szerencsém sokat olvasni tőle. Nagyon szerettem elvarázsoló, fantáziadús, bőséges mesélőkedvét és a mai világból talán ez hiányzik a legjobban, hogy elfogyott a levegő és idő az ilyen nagyszerű olvasmányok körül.


028.nap: A zene, amivel az óévet búcsúztatod
Szilveszteri hangulatnak megfelelően elő-elő szoktam venni a zenei tréfák-at. Szerencsére van jó sok (a két legnagyobb: P.D.Q. Bach, Hoffnung Festival, de említhető bőven Victor Borge, Danny Kaye koncertje, stb.)  és sajnos csak a töredékük kottásítható. Viszont szerencsére sok érdekesség van fenn a Youtube-on, amiket nosztalgiából is lehet nézegetni.


029.nap: A könyv, amit az újévben, mindenképpen elolvasol
Az Osirisnál megjelent Hegymenet-Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon c. "értelmiség lázadása" vastag tanulmánykötetet nagyon szeretném elolvasni.


030.nap: Egy koncert, amiért messzire utaztál
Két országban voltam külföldön az életemben (hosszabban). Szovjetunióban és  Csehszlovákiában. Mindkettő felbomlott mára, úgy hogy már nem merek menni sehova máshová :DDDD

Voltam egy After Crying koncerten tán Bécs mellett. Szürreális élményem onnan, hogy mezőn volt és egy gazda talicskát betolva érkezett a közönség soraiba. Imádtam azt a koncertet a helyszíni élményekkel együtt. Amúgy mivel nincs jogsim, kocsim, viszont az együttes rajongói tábora nagy, így volt lehetőségem (egy időben összes) vidéki koncertjén is ott lenni.

És elég közel voltam, hogy 2004-ben (mielött elment volna szülni) egy francia turnéállomás Alizée-koncert-re összeálló magyar kocsiba bekerüljek, álltam volna minden költséget, de végül nem jött össze.


031.nap: Egy művész, akinek érdemes lenne filmrevinni az életét
Egy Lajtha László életrajzi filmet nagyon megnéznék. Kocsis Zoltán filmet is megnéznék, de lehetetlennek tartom érvényesen elkészíteni.


032.nap: A kedvenc hegedűversenyed
Itt ugye Mozarttól-Bartókig nagyon sok nagy hegedűverseny szóbajöhetne. Viszont jóval nagyobb kihívás a barokkból egy - esetleg talán kevésbé ismertet - kiemelni.

[Salvatore Accardo+I Musici] Vivaldi: Concerto for Violin in D, RV208a 

Én most egy olyan fentebb linkeltet említenék, amiből Bach orgonaconcertó-t is írt: [Köhler] Bach: Organ Concerto in C, BWV 594 . Amiért ezt említem, hogy én csak ezt az egy előadást ismerem, ami jó is, noha sok felvételt hallottam már. Illetve ez az a Vivaldi-concerto, aminek a jegyzékszámát sokan tévesen adják közre. Vagy a mű, vagy a szám nem stimmel (Youtube-on). Érdekesség az is, hogy 150.000-es látogatottságig jutott el a kottás videóm a Youtube-on.


033.nap: A kedvenc nyitómondatod egy regényből
"A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik." - Gárdonyi Géza (1863-1922): Egri csillagok


034.nap: Egy zenei album a legszebb/legjobb borítóval
P.D.Q. Bach (1807–1742?): Two Pianos Are Better Than One (Telarc CD-80376):
The Concerto for Two Pianos vs. Orchestra

FB-posztom


035.nap: A kedvenc magyar versed
József Attila (1905-1937): Reménytelenül


036.nap: Egy kiváló könyv / film / színdarab, ami egy disztópia
Robert Merle: Malevil


037.nap: Egy magyar művész, aki külföldön lett sikeres
Zongoristáknál, akit nagyon szeretek és hogy ne Cziffra Györgyöt kelljen említenem: Würtz Klára
Karmestereknél, akit tán legjobban szeretek: Doráti Antal


038.nap: A legemlékezetesebb élő táncélményed
Saját szalagavatómon táncoltam (rocky) :), Eötvös József Gimnázium, 1982

0:00 http://bit.ly/Bill-Haley-And-His-Comets-Rock-Around-The-Clock
2:09 http://bit.ly/The-Platters-The-Great-Pretender
4:49 http://bit.ly/Hungaria-Hulla-Hully-Gully
7:39 http://bit.ly/Bill-Haley-And-His-Comets-Rock-Around-The-Clock-reprise

A sztori úgy esett, legyen akármilyen hihetetlen is, hogy rólam a gimiben köztudott volt, hogy finoman szólva nem vagyok egy táncoslábú Fred Astair. De olyannyira, hogy kétszer vetemedtem táncolásra a gimi négy éve alatt (akkoriban dívó általam sosem szeretett vonaglásra), és mindkétszer durván csúnyán besültem.

Ha valakire utoljára gondolt bármely lány, hogy táncolni akarna vele az is elöttem volt a sorban, illetve nekem is a legutolsó utáni, a lehetetlennel szinonimáló gondolatom volt, hogy én még valaha is táncolni fogok.

És akkor valakinek a valakije felvetette az érettségis tanév tanévkezdésekor ősszel, hogy kéne rockyzni a szalagavatón, és ő felkészíti az osztályból jelentkezőket (egyébként brutálisan horror áron, jah kérem a piacgazdaság azért már működött valamilyen szinten), aki nő egyébként személyesen nagyon jóban volt Fenyő Miklóssal (aminek révén személyesen is találkozhattam vele később). Mindenki palotást meg ilyeneket választott, az én osztályom, a régi konzervatív gimiben, a rocky mellett tette le a voksát.

És mitadisten, az osztály egyik - szerintem holtversenyes első helyezett - legjobb csaja (gyönyörű, magas, majdnem olyan magas mint én, vékony, de nem bulémiásan vékony, hosszúcombú, ráadásul kifejezetten jólelkű, csendes, gyönyörű őzszemű lánya) megkérdezte tőlem, hogy táncolnám-e vele ezt a rocky-t. Fel sem merült bennem, hogy nemet mondjak, igazság szerint tátva maradt a szám a meglepetéstől.

Na onnantól 6 pár minden héten egyszer eljártunk gyakorolni az FMH-ba, egy alkalmat sem hagyott ki egyikünk sem. Kifizették a szülők, nyilván komolyan vettük. Próbálkoztunk az akrobatikus elemekkel (nyilván a balesetveszélyesek kimaradtak, de amely testtartásból csak kicsit lehetett esni azt bevállaltuk). Az én párom 50 kg környékén volt: abba a vékony testbe hogyan fért el ilyen sok és nehéz csont, máig nem értem, de ez azt jelentette, hogy egyrészt a legnehezebb lány jutott nekem, másrészt, hogy otthon kellett valamelyest gyúrnom, ha emelgetni meg ide-oda dobálgatni akartam a lányt.

Annyit próbáltunk, hogy fel sem merült bennünk semmi drukk, a szalagavató meg nagyon jól sikerült. De annyira, hogy a tánctanárunk megkért ropjuk el Fenyő Miklós elött is, mert keres a koncertjeire táncosokat. Persze nem esett ránk a választása, hiszen mi kötött koreográfiát toltunk, a normális elvárt táncoláshoz pedig még jócskán kellett volna gyakorolnunk. Egyébként emlékeim szerint egyikünk sem favorizálta oly nagyon a Fenyő-koncerteken való mindkét értelemben való ingyen táncolást. :)

Ezekre a fentebb linkelt videóban lévő számokra toltuk a rocky-t, a Hungária szereplése ilyetén módon nem lehet meglepő ;) Igyekeztem jó videókat keresni. Nyilván mi meg sem közelítettük ezt a színvonalat, amit lehet látni, de azért evvel együtt nagy élmény volt az egész úgy mindenestül, még nekem is.


039.nap: Egy könyv / film, amit nagyon vártál, de csalódást okozott
Michael Ende: Végtelen történet


040.nap: Egy dal, amit sehogyan sem tudtál kiverni a fejedből
Az indexen van egy nagyon kiváló cikk a témában, ami tudományos szempontból járja körül a témát: Dallamtapadás

Az én legfrissebb élményem a Flesh and Bone filmsorozatból a csúcsragadozó tétel, ami a filmsorozat-fókuszban lévő "bemutató" zenei alapja.
Adam Crystal(1976-): Dakini-Movement IV

Adok még két linket idevágóan, ahol FB-posztokban sokat szövegelek a zenék mellé:
(1) Flesh and Bone pindurkát nyomasztó ám zseniális balettes sorozat OST-jéből
(2) Adam Crystal munkásságának legjobb részei

És ha már témánál vagyunk a másik kedvenc (szintén ismeretlen) ballettes-sorozat témája:
Dance Academy / Season 1 - Opening Credits 
Dance Academy Theme Song [Full Song]


041.nap: Milyen művészeti ágban szeretnéd kipróbálni  magadat?
Egyértelmű: zene és citera. Lenyügőz a hangszer gazdag kifejező ereje,  relatíve olcsósága. És ami külön szimpatikus: citeránál tűnik leginkább úgy, hogy legkevesebb tanulási idővel lehet leglátványosabban eredményt felmutatni.
Három levele van az eperfának / Esik eső, szép csendesen csöpörög / Kutyakaparási csárda
Felültem a kemencére / Sej, tiszta búzát szedeget a vadgalamb / Tisza partján nem jó lefeküdni

De össze is lehet kapcsolni a "megzenésített vers" és "citera" kihívásokat egy nekem nagyon kedves nótában:
Gryllus Dániel: Pál apostol imája


042.nap: Egy művész, aki igazi polihisztor
Karl Richter (1926-1981)
[Karl Richter] Bach: Magnificat in D, 1962
[Karl Richter] Bach: St. Matthew Passion, 1959


043.nap: Melyik kitalált karaktert választanád lakótársnak?
Szabó Magda Abigéljéből Torma Piroska :)


044.nap: A kedvenc részleted egy operából?
Sajnos az operát mint műfajt nagyon nem szeretem, nagyon keveset is láttam (időbeni sorrendben az alábbiakat)
* Wagner: Rajna kincse, az Operában, 7 évesen.
* Beethoven: Fidelio (Moldován Stefániával [1929-2012], aki nagyon szerette az édesapámat)
* Puccini: Pillangókisasszony az Erkelben; gimnazistaként láttam, emlékszem nagyon lefárasztott.
* Mozart: Varázsfuvola, az Operában.

Ezért a Fideliós napi kérdés kapcsán a választásom erre esik:

L.v.Beethoven (1770-1827) & Malcolm Arnold (1921-2006)
IV.(!) LEONORE OVERTURE - music parody
/an unexpected addition to Beethovens three/
Hoffnung Festival (Live)
Royal Festival Hall, 1961.11.28
CD-minőség

Az összes Hoffnung-Fesztiválos felvételből messze ez a Leonóra IV. legnagyobb kedvencem. Ráadásul az a Malcolm Arnold követte el, aki nagyban segítette a Deep Purple együttest 1972-73 környékén, hogy létrejöjjön az art-rock világszenzáció gyöngyszeme: Concerto rockbandára és zenekarra album/mű, ami máig frissen ható nagy kedvenc szintén.

Beethovenről köztudott volt, hogy rendkívüli önkritikája miatt nehezen engedett ki véglegesen kezéből műveket (ha épp nem a tűzbe dobta lásd Adelaide c. dalát). Míg Bach és Händel is 1000 feletti művel rendelkezik (Telemann 3000-nél is többet írt), addig Beethoven nem érte el az Op.140-et 57 éve alatt, ez akkor is kevesebb, ha Op.18 alatt egy komplett vonósnégyes-sorozat lapul.

Na de a Fidelióval, az egyetlen operájával aztán különösen hatalmasat küzdött, nem is írt több operát. Én meg bevallom szégyenszemre, bármennyire szeretem Beethovent, a Fideliót bizony én sem szeretem (a nyitányokat leszámítva, hiszen azok nagy kedvencek)

Beethoven "első körben" írt három Leonóra nyitányt. Tetten érhető bennük, mit hagy meg, mit dob ki, mit javít Beethoven a zenei anyagokat/témákat illetően. Hogy aztán végül a Fidelió-nyitányként egy vadiúj nyitánya legyen az operának. A hálás utókor persze nem feledkezett meg a nagyszerű Leonóra-nyitányokról sem, mert az opera előadásába bele szokták csempészni a legjobban sikerült harmadikat.

Na és akkor jött Malcolm Arnold, aki írt egy IV-diket. Meghagyta az eredeti struktúrát (végigmegy a teljes nyitányon), és valami elképesztő geg-áradattal lepi el a darabot, helyenként közel sem triviális módon. Azért a geg-ek azonosításában, a közönség nevetése sokszor segít, de persze közel sem elegendő mértékben a teljes felfejtéshez.

Ez az a darab, aminek minden hangját imádom.


045.nap: A legszebb magyarországi épület
Lehet, hogy nem a legszebb, de nekem nagyon kedves szecessziós épület.
Wellisch Alfréd (1854-1941): Budapest, Szent István körút 16, Vígszínház mellett


046.nap: Ki a legkedvesebb 30 év alatti művészed?
Ha még nem végzett muzsikus fiatal: Farkas Lili (2002-)
Ha már végzett muzsikus: Andrea Szewieczek (1992-)


047.nap: Egy festmény, amiért minden pénzt megadnál
Nincs ilyen. A műélvezetet nem akarom, nem tudom (meg nem szeretem) keverni a pénzes birtoklással.


048.nap: Egy brutálisan sokkoló regény vagy film
Franz Kafka: Per
Ritka nyomasztó olvasmány volt.


049.nap: A kedvenc antihősöd?
A zenetörténet meghaladhatatlan antihőse/zenegyilkosa a dobjaival a Rondo Veneziano formáció. Még a Hooked On Classic műfajnál is elborzasztóbb, amit műveltek, egyébként brutális mennyiségben. Viszont összegyűjthető 1 CD-nyi anyaguk, amiket néha meg szoktam hallgatni. Ha nem lenne ritmus-szekciójuk, akkor egyébként én nem lennék ennyire negatív velük szemben. Hiszen például az utóbbinál az összedolgozott (népszerű) darabok mindig jó poénok szoktak lenni.

Itt egy példa (lehet tesztelni, ki hány zenét ismer fel benne) Ez is nagy-nagy kedvenc a Hoffnung-fesztiválokról. Ha nem lenne IV. Leonóra-nyitány, ez lenne a legfontosabb, legnagyobb kedvenc.

Elképesztő zeneszerzői bravúr számomra, hogy ~50 db közismert zenei témát/fordulatot úgy gyúr egybe valaki, hogy egységes kompoziciónak hallja a közönség. Nagy feladvány őket/mindegyiket felismerni: általam tudottan egy japán srác jutott legtovább (aki publikálta is).

Ehhez képest a szerzőről semmi infót nem ad az internet, mikor született, mikor halt meg etc.

Frank Butterworth 20th.Cent
ORCHESTRAL SWITCH
Royal Festival Hall, London, 1988
RMSM Kneller Hall Fanfare Trumpeters Choir
Conductor: Frank Renton

Thanks to Ken Ubukata (for reference-list):
* Brahms, Double Concerto
* Beethoven, Egmont Overture
* Haydn, Symphony No.104
* Mozart, Overture to "Die Zauberflöte"
* Mozart, Overture to "Le Nozze di Figaro"
* Tchaikovsky, Symphony No.4
* Beethoven, The Creatures of Prometheus
* Dvorak, Cello Concerto
* Beethoven, Symphony 2
* Dvorak, Symphony No.9
* Beethoven, Symphony No.8
* ???
* Beethoven, Symphony No.4
* Dvorak, Piano Quintet
* Schubert, Symphony No.5
* Mozart, Symphony No.39
* ???
* Wagner, Overture to "Die Meistersinger von Nürnberg"
* Weber, Oberon Overture
* Mozart, Symphony No.40
* Sibelius, Violin Concerto
* Beethoven, Leonore III
* R. Strauss, Till Eulenspiegel
* Wagner, Siegfried-Idyll
* Beethoven, Razumovsky Quartet No.1
* Beethoven, Archduke Trio
* ???
* Rimsky-Korsakov, Scheherazade
* Elgar, Enigma Variations
* Bach, Orchestral Suite No.2 ?
* Nicolai, Overture to the "The Merry Wives of Windsor"
* Mendelssohn, Fingal's Cave
* Haydn ???
* Mozart, Symphony No.35
* Mozart, Flute Concerto in D
* Mozart, Overture to "Don Giovanni"
* Mozart, Symphony No.41
* Tchaikovsky, Symphony No.6
* Weber, Overture to "Der Freischütz"
* ???
* Beethoven, Symphony No.1
* Händel Royal Fireworks Music
* Franck Symphony in d
* Beethoven, Symphony No.7
* Brahms, Symphony No.4
* Berlioz, Symphonie Fantastique
* Rossini, Overture to "William Tell"
* Brahms, Violin Concerto


050.nap: A kedvenc Cseh Tamás dalod vagy -feldolgozásod
Nagyon távol áll tőlem Cseh Tamás műfaja és így maga Cseh Tamás és előadóművészete. Személyével semmi bajom, csak egészen egyszerűen műfaji ellenérzések miatt kikerültem életemben, így abszolúte semmit nem ismerek tőle.


051.nap: A legjobb magyar film
A Tótágas c. legkedvesebb filmemet nem akarom még egyszer elsütni, így akkor legyen:
Bacsó Péter (1928-2009): Tanú


052.nap: A legjobb gyerekkönyv vagy -vers
Mihail Pljackovszkij: A ​sün, akit meg lehetett simogatni

Itt említenék egy nekem nagyon kedves Halász Jutka-nótát
Anti Tamás-Simkó Tibor: Károgós (Halász Judit)

És a legkedvesebb mesém:
Hajdu Jenőné: Mesék Isten országáról
1.mese: A rigó, aki úgy akart repülni, mint a sas
(Elásott talentumról... Mt 25, 14-30)

Egyszer régen, a világ legszebb erdőjének szélén élt egy rigópár. Gondosan kiválasztott, sűrűlombú fán raktak puha, meleg fészket. Várták a fiókákat... Három kis tojáskát melengettek, forgattak hetekig - és egy hajnalon kibújt a három rigó-gyerek. Csupaszok, esetlenek voltak még, de a rigószülők csodálatosnak tartották őket. Nemcsak szépnek látták kicsinyeiket - de máris megérezték, melyik lesz remek vadász, villámgyors repülő - és szépséges hangú dalnok.

Teltek-múltak a napok. A fiókák ettek, - aludtak, - és nőttek. Puha pihetollak nőttek aprócska testükön - és szárnyacskájukon kezdett megjelenni az első komoly evezőtoll, a repülés ígérete. És valóban: az egyikük vadászott állandóan, a másik álló nap lengette szárnyát. A harmadik pedig az egyik különösen szép alkonyatkor kiállt a fészek szélére - és énekelt. Rátekintett a lemenő napra - és elénekelte. Aztán a fákat, bokrokat, virágokat nézte meg - és zengte vissza az erdőnek a szépség dalát. - Fokozatosan lett csend körötte. A madarak elhallgattak - megültek fészkükön: hallgatták. Az állatok megálltak, hogy ne zörögjenek - hallgatták. A bokrok és fák zizzenés nélkül nyújtoztak a róluk szóló dal tengerében: hallgatták. A virágok ekkor tanultak meg illatozni: hallgatták. - A kicsi rigó pedig nem tudott semmi másról, csak a Szépségről, ami dalra gyújtotta szívét. Mikor az első csillag gyertyafénye fellobbant az égen - egy csodaszép ének után csend lett. Hirtelen lett éjszaka. Az állatok útrakeltek. A madarak gyorsan szárnyrakaptak, a fák susogva lengtek - megindult az élet. Ott folytatták az életet, ahol abbahagyták. De a szívükön ott zengett-muzsikált ezüstös dala a Szépnek.

Másnap alkonyatkor már várták a kicsiny rigó énekét. Az oduk mélyéről előhozták a kölyköket a szülők: ilyen énekese egy erdőnek sincs, hadd hallják csak. A bokrok árnyat tartottak a hallgatóságnak, a fákon a távollakó madarak vendégeskedtek. Az égen pedig súlytalan köröket rótt egy fiatal sasmadár.

Így teltek eztán a napok: alkonyatkor ezüstös hangján énekelni kezdett a kisrigó. Az erdő pedig hallgatta.

A rigószülők nagy bölcsességgel nevelték-tanították kicsinyeiket.

Egyik este, amikor már leszállt a sötétség – bejelentették, hogy reggel elkezdődik valami új: repülni fognak. Az énekes kisrigó ujjongott a legjobban. – Jaj, de jó! Ugye mama, úgy fogok repülni, mint az a fiatal sas?! – Az öreg madarak összenéztek: - Nem, kicsim. Te úgy fogsz repülni, mint egy fiatal rigó. – És mosolyogtak. De a kicsi toporzékolni kezdett: - Én úgy akarok repülni, mint az a fiatal sas, aki minden este itt köröz a fejem fölött! Ő az ég királya. Nem akarok itt a fák közt billegni, mint ahogy ti szoktatok. Úgy akarok repülni, mint ő! – És reggel a rigószülők két fiókát kezdtek tanítani. Az énekes kisrigó hátat fordított mindennek. A szemét sem nyitotta ki. – Ezen az estén nem hangzott fel a szépség ezüstös dala. És nem hangzott fel soha többé.

A rigószülők vártak-vártak. Hátha észretér ez a fiókájuk. A két másik nagyon hamar megtanult repülni. „Úgy mint a fiatal rigók.” – Az egyik villámgyors lett, a másik csalhatatlan szemű vadász. De a rigószülők szíve vérzett a harmadikért.

Egyszer, mikor mindenki elrepült már, az énekes kisrigó nagy elhatározással kimászott a fészekből. Szédült, billegett – hiába, nem tudta használni szárnyát. De ment. Végig a nagy ágon - át egy másikra, harmadikra ... messze akart menni. Ne lássa őt senki. Talált egy odut a fatörzsön, bebújt oda. A levegő énekes madara – egy sötét odut választott magának. Nagyon furcsa élet következett: amit az ágakon talált, néhány picit falatot, annyit evett. Csak alkonyatkor jött elő – fájdalmas szemmel nézte a fiatal sas röptét fen, a szédítő magasban ...

Egyik este hatalmas csattanás szakította szét a fiatal sas röptét – megbillent, és egyetlen, ép szárnyával csapkodva zuhant lefelé. A kisrigó halálra vált. Úgy érezte, az a csattanás a szívét szakította szét... Visszamászott az oduba. De nem volt nyugta többé. Meg akarta tudni - él-e a fiatal sas? Megszólította a hangyát, de az nem tudott semmiről. Csak a munkája érdekelte. Kiállt az ágra – de nem tudta megszólítani a madarakat. Cikázva röppentek el, meg se hallották a „gyalogos” rigó hangját. – Arra araszolt egy csiga. A kisrigó őt szólította meg. – Meglőtték a sast, - mondta a csiga – az öreg sasok alászálltak, és a sziklájukra vitték. De azt, hogy él-e ... nem tudom. Ha akarod megnézem ... – ajánlotta a kisrigó kétségbeesését látva. És hátrasandított. Az erdő távoli végén emelkedett a Hegy. Égig ért. A felhőkbe vesző csúcsán pedig ott fehérlett a Sasok sziklája. – A kisrigó odanézett, aztán a csiga araszoló lassúságára gondolva könnybelábadt a szeme. Bement az odujába. – Ezen az éjszakán meghozta a nagy döntést: megtanul repülni! Így, egyedül! – Lázas napok jöttek: egész álló nap evett. Ügyetlen volt, nem tanult meg vadászni sem rendesen – mégis tudta: erőre van szüksége. Ezért nem törődött vele, hogy meglátják, ahogy fényes nappal gyalogol ágról-ágra az élelemért. Lesoványodott, kis teste fokozatosan kapott erőre. Amit aztán éjszaka ki is használt. Próbált visszaemlékezni, hogyan is tanultak repülni a testvérei – és elkezdte. Éjjel - mikor nem látta senki – lengette a szárnyát, előrenyújtott nyakkal szaladt az ágon. Tudta, hogy nevetséges, de, ha a megsebzett sasra gondolt - összeszorult szívvel még jobban igyekezett. Nagyon hamar megérezte szárnyai húzó erejét. Egész kiciny lénye a repülésre termett – és boldogan ünnepelte az első rövid utat a másik ágig. Hajnalonta aludt egy keveset – és egyre ügyesebben vadászva, szépen megerősödött. – Ekkor elkezdte a nagy programot: fától-fáig repülve közelített a Hegyhez. Boldog volt, mert szép hosszú tudott átrepülni. – De a Hegy csúcsáig feljutni nem rigó-feladat. Ő már tudta mennyire nem sas ő – de fel akart repülni mégis. Látni akarta a saját szemével: él-e a fiatal sasmadár? – Nehéz szakasz következett. A Hegy fái segítették néha előre az útján. Volt, hogy puha ölelésű bokrok fogták fel lezuhanó testét.. Éjjel sem tudta magát kipihenni – és a nappal szerzett táplálék nem adott elég erőt. Teljesen legyöngült, elfáradt – amikor a sziklacsúcs aljához ért. De nem adta föl. Kőről kőre ugrált, és nem állt meg pihenni sem.

Mikor meglátta a sasok lakhelyét, egy hatalmas sziklaüreget, megállt. Arra gondolt, mi lesz, ha az öreg sasok őt azonnal széttépik ..., nagyon félt. Olyan halkan, ahogy csak bírt - beszállt az üregbe. A fiatal sas egyedül volt. Szeme lehúnyva, körötte hullámzott a láztól a levegő. Gyengeségében remegett hatalmas teste. A kisrigó csak ült, ült, nézte őt. Aztán felsírt szívéből az ének. A fájdalom dala. Észre sem vette, hogy énekel – de végig áradt a szívéből a dal, végig a láztól lihegő nagy madártestvéren, egészen a tündöklő égig. Amikor felnézett – a sas visszanézett rá. – Tavasz óta vártam a hangodra. Nem reméltem, hogy még egyszer meghallom ... Énekelj még, kismadár! – És a kisrigó énekelt. Mindig. Boldogan.

Senkise hallott még olyat, hogy egy hatalmas, fiatal sasmadár és egy pöttöm kis rigó együtt laktak volna a sziklák csúcsán. De azt már végképp nem hinné el senki, hogy együtt is repülnek! És ha a kisrigó elfárad, a nagy sasmadár alászáll és szárnyaival felfogja. ... És közben éjjel-nappal, télen és nyáron szakadatlan zeng a Szépség és Szeretet dala egy kisrigó ezüstös hangján.


053.nap: A kedvenc zenéd, amiben szaxofon szerepel
Amennyire én tudom a legelső szaxofon-szóló, egy világszerte nagyon  híres zenekari műben, az ez:
Menüett-nél, a trió utáni visszatérést vezeti be (itt 2:48-ban)
Vezényli minden idők legjobb újévi koncertjén, a  kedvenc karmesterem (érdemes az egészet megsasolni, legálisan elérhető a Youtube-on)
Aki az első magyar feketeborítós Carmina Burana-t is vezényli.
Érdekesség a 4.Farandole-tételben nincs már szaxofon, csak az első három tételben.
Georges Bizet: Menuet & Farandole from L'Arlésienne Suite No.2
DR Symfoniorkestret -  Rafael Frühbeck de Burgos



054.nap: Egy emlékezetes filmzenei pillanat
A Tótágason kívül 4 van:

(1) Egy kis romantika:
Georges Delerue: A Little Romance (1979) - "Alla Vivaldi" Suite

(2) Vadnyugat hőskora / Nyugat győzni fog
[MGM Orchestra] Alfred Newman: How The West Was Won (1962), OST-Main Title (LP)
[MGM Orchestra] Alfred Newman: How The West Was Won (1962), OST-Cheyennes (LP)

(3) Pár dollárral többért:
[Prague Radio Orchestra] Ennio Morricone - For A Few Dollars More (1965), OST-Main Title (LP)

(4) Titok:
Secret (2007), FILM with Mandarin audio and English, Hungarian Subtitles


055.nap: Bármilyen műalkotás egy nagyon jó címmel
Ha nem vesszük a 6.napnál említett Liebermann: Gargoyles-t illetve a 34.napnál említett P.D.Q. Bach: "Két zongora jobb, mint egy zongoraverseny"-t, akkor
"Falusi muzsikusok" - [LFCO] Mozart: A Musical Joke K522
"Vidám kovács" - [Jandó Jenő] Händel: Harmonious Blacksmith for Piano, HWV430
"Tavaszi zsongás" - [Stöckigt] Sinding: Rustle of Spring
"Diákélet" - [Dušan Holý] Smetana: "From The Student Life"-Polka in C-major

"Lány és a csavargó" - [Illés] "A lány és a csavargó" - Hungarian Song from 1970's


056.nap: Egy zene, amit akárhányszor meg tudsz hallgatni
Ha nem a 40.nap Adam Crystal: Dakinije, akkor
Magyar: [Original Recording with Composer] DARÓCI BÁRDOS Tamás: Üszküdárá
Külföldi: [North Texas Wind Symphony] Percy Grainger: Molly on the Shore


057.nap: Egy műalkotás, amely történelmi szerepre tett szert
Közismert  sztori, hogy Beethoven a III.szimfóniáját Napoleónnak akarta dedikálni, aztán amikor ő császárrá kiáltatta ki magát, akkor letépte a kotta címoldalát és nemes egyszerűséggel Eroica-szimfóniának keresztelte el. A sztori folytatódott, mert Beethoven Napoleón bukására is írt egy művet, nagy sikert is aratott vele a bemutatónál (elhomályosítva a VII.szimfóniáját is). Manapság kevesen ismerik, a zenekritikusok nem nagyon szeretik, én imádom :)
[Bongartz] Beethoven: Wellington's Sieg


058.nap: Egy kiváló női zeneszerző
Ana Leira Carnero (1973-), ahogy már a 2.napnál is mondtam.


059.nap: A legrosszabbul sikerült képzőművészeti alkotás
Az összes - fantáziát és munka látszatát nyomokban sem tartalmazó - non-figuratív és/vagy avantgarde festmény zusammen.


060.nap: Egy könyv vagy film, ami napokig a hatása alatt tartott
Elementáris erejű brutális szimbólumrendszere miatt:
Kolundzsija Gábor: A Titanicon nincs pánik - A nyugati civilizáció bukása


061.nap: Egy zene, aminek hatására megszeretted a klasszikus zenét
Szerintem ez volt az első:
[Köhler] Bach: Organ Concerto in a, BWV 593


062.nap: Egy könyv, amely érdekes filozófiai kérdéseket feszeget
Oswald Spengler (1880-1936): A nyugat alkonya


063.nap: A kedvenc Beethoven műved. És miért az?
Nem kérdés a Dervis-kórus az Athén romjai-ból, Mert annnnnyira ütős/populáris/akárhányszor hallgatható. És utána nagyon jó hallgatni a Török-indulót (eredeti beethoveni formában).
[Bernhard Klee] Beethoven: Die Ruinen von Athen - Chor der Dervische, Allegro ma non troppo

Beethoven C-dúr Misé-je és azon belül különösen a Credo, egyedül Herbert Kegel-lel. Én már letöröltem a kottás-videóját (egy nagyon korai zsengém volt), de valaki lemásolta tőlem és vissza-publikálta :)
[Herbert Kegel] Beethoven: Messe in C major - Credo


064.nap: Egy zenei tematikájú novella, könyv vagy film.
Túlzás nélkül mondhatom számomra minden idők legzseniálisabb romantikus, ráadásul (klasszikus) zenei tematikájú filmje, amit itthon szinte senki nem ismer. Minden másodperce remekül megkomponált, miközben a film telis-tele van remek jobbnál-jobb ötletekkel, meglepetésekkel. Aki nem imeri a keleti filmeket (ahogy én se igazán), azoknak remek induló darab, nyugati mentalitással is kiválóan élvezhető az alkotás. A keleti filmgyártásnak viszont az egyik kimagasló csúcsa (szvsz).

A filmnél már csak a zenéje a zseniálisabb. A zongorapárbaj, a négykezesezés és társai beégnek az emberbe. Külön érdem, hogy látszanak a hiteles zongoristakezek előadás közben, nehéz daraboknál nem kamuzzák el.

A film Bach-Liszt típusú rövidke kulcszenéjét rengetegen próbálták Jay után lejátszani. Én vagy 20 felvételt ismerek a YT-ról, senki csak megközelíteni sem tudja, annyira nehéz darab, lazán elegánsan előadni tempóban.
Secret (2007), FILM with Mandarin audio and English, Hungarian Subtitles


065.nap: A következő színházi előadás / koncert, amire el fogsz menni
Ezt nagyon szeretném látni, és sajnos esélyesen le fogok maradni:
Lajtha László élete a tánc nyelvén


066.nap: A gonosz leghatásosabb ábrázolása
Nem kérdés, elvehetetlen első hely:
Salò, avagy Szodoma 120 napja – Wikipédia


067.nap: Egy alkotás a kulináris élvezetekről
A Szindbád, Nagy zabálás, mint két véglet triviálisan jut az ember eszébe.


068.nap: Egy zenemű, amihez érdekes történet, anekdota fűződik
(1) Én egy családi sztorimat eleveníteném fel, ami édesapámmal történt.

Egy zenészbálon (pontos dátuma: 1922.március 10.) közvetlen a lánykérés elõtt a fiúk 'versenyeztek' az egyik teremben lévõ zongorán, a hölgyek kegyeit megnyerendõ.

Apám egy nevezetes Tosca-témára (Levélária) improvizált, akkoriban menõ shimmy stílusban. Ugye a Tosca egy szomorú véres (opera)dráma, a shimmy meg akkoriban dívó tánczene volt (több operett is õrzi emlékét, Kálmán Imre Bajadér-ben a Jön-e velem nagysád shimmyt járni az nagy-nagy kedvenc: mondhatni az egyetlen operett-részlet amit elviselek, de ezt imádom). A dolog annyira jól sült el, hogy szinte az összes nõ akart vele táncolni. :o) Hogy ezt megérthesse az ember, valószínûleg akkor kellett élni: a mai embernek tuti szokatlan. ;)

Apámban ez az est mély nyomot hagyott, és a zongoraimprovizációt, zongoradarab formájában, kottába öntötte/rögzítette. Szerencsére... 1978 körül, gyerekként hallottam, hogy egyszer játssza nosztalgiából, a nálunk lévõ vendégek felkérésére, és azonnal beleszerettem a darab furcsa, bolondos hangulatába.

Aztán nagyon hosszas kérlelésemre már betegen feljátszotta zongorára, 90 éves kora környékén. Akkor már régen nem gyakorolt és hát a kora is akadályozta már a zongorázásban (igen, vannak elütések a felvételben). Viszont annyira szerettem a darabot, hogy mindenképpen akartam róla hangfelvételt.

Végül sikerült és ha csak egyetlen, ha csak nagyon gyengén szóló felvétel is, de legalább van édesapám játékáról, meg a már nem meglévõ, nagyszerû, csodaszép hangú, angol mechanikás Bösendorfer hangversenyzongoránkról.

Apám, ha ma élne, biztos kinyuvasztana, hogy publikálhattam a felvételt YT-n (sajnos már nem tudhattam tõle engedélyt kérni).

(2) A két talán legközismertebb sztori Haydn szimfóniáihoz köthetők:
Az egyik a Búcsúszimfónia (zenészek mennének haza, de Eszterházy Miklós herceg nem engedi őket és Haydn (zenei) nyomatékot ad a jogos kérésnek.
A másik az Üstdob (Meglepetés) szimfónia No.94, ami nem összekeverendő a kevésbé fókuszban lévő Üstdobpergés szimfóniával No.104. Én csavarva a sztorin a Hoffnung Fesztiválos felvételre adok linket, ami a poént "négyzetre emeli", fűszerezve továbbiakkal is.

Nagyon nehéz műfaj a zenei humor, rengeteg rossz cucc van fenn a Youtube-on, szvsz. A Hoffnung-Fesztivált speciel nagyon szeretem. Megálmodója 34 évesen 1959-ben meghalt, de a fesztivál maga még sokáig létezett/létezik.
Az alábbi felvétel ugye a közismert Haydn Üstdob/Meglepetés-szimfónia (ami mögötti haydni motiváció az volt, hogy lassú tételek alatt ne bóbiskoljanak az arisztokraták, amit egy jó időben elhangzó erőteljes fortissimójú üstdob-ütés kellően meg tudhat támogatni) egy továbbgondolása. Számolatlan mennyiségű zenei lényegű geg van a lényegében variációsorozattá átdolgozott tételben, amit én speciel jobban szeretek, mintha zenészek humora külsőségekben nyilvánul meg. Ezért is tud jó lenni szimplán csak hangfeltételről is.

Joseph Haydn(1732-1809): Andante from Symphony No.94 in G major
Additional Surprises and arrangement: Donald Swann(1923-1994)
Hoffnung Symphony Orchestra - conducted by Tom Bergman
Hoffnung Festival: Haydn's Surprise Symphony


069.nap: Egy erotikus zene
Ha nem a triviális Ravel: Bolero, akkor egy Fidelió-cikk. A darabból csinálnék szívesen kottás-videót, de sajnos publikusan nem hozzáférhető a kotta hozzá.
Fidelio.hu: Így néz ki, ha lekottáznak egy orgazmust


070.nap: Egy alulértékelt/nem eléggé megbecsült magyar alkotó/alkotás
[Szokolay Balázs] Dohnányi: Capriccio for Piano Op.28 No.6


071.nap: Egy kórust szerepeltető mű
Nagyon nagy hatással volt rám az alábbi In Memoriam tétel, elmondhatatlanul szeretem, a kortárs zene gyöngyszemének tartom. Ahogy az egész 2004-es Kóristák c filmet és a hozzátartozó teljes soundtracket is. Az élvezeteket, azonban lehetett fokozni. Ugyanis, a csapat teljes értékű szimfonikus nagyzenekarral kísért nagy koncerteket is adott a siker nyomában (pazar műsorral), amiről DVD-t is adtak ki.

Az OST legnagyobb, legtöbbet játszott slágere azonban nem az In Memoriam (Requiem címen is szokott futni). Ez a tétel arról szól, hogy a film főszereplő Clément Mathieu kórsuvezetőre emlékezik vissza volt diákja, aki felcseperedvén, zenész-karmester lett. Szerencsére elérhető mind rendes zenekaros verzióban, mind a capella verzióban. Ráadásul mindkettő kottával.
[2x{SCORE+LIVE}] Bruno COULAIS: Les Choristes LIVE - In Memoriam

Itt vannak a kórusos kottás videóim:
Kórusos kottás videók

Legyen két echte kórus is:
Református Kántus: Soli Deo Gloria - Kánon
Magnificat (Taizé) - Kettős kánon 8 szólamban.

Ha magyar és modernkor, akkor Pejtsik Péter grandiózusan monumentális Hair-feldolgozása linkelésért kiált. Pejtsik Peti hatoldalas fülszövege is érdekes ovlasmány hozzá:
HAIR (Musical) - Classical Arrangement with Chor, by Pejtsik Péter


072.nap: Egy hangszer, aminek nem bírod elviselni a hangját
Nincs ilyen.
A hárfát szeretem kevéssé, mert a gyenge fülem nem eléggé hallja.
Az orgonával az a gondom, hogy nagyon kevés technikailag jó orgona-felvétel van. Óriási a különbség az élő és a lemezes megszólalás között, talán mint semmilyen más hangszernél.

A kommenteknél írta valaki a vuvuzelát és kapott 10 like-ot. Teljesen jogosan. Ha nekem is eszembejutott volna, azt írtam volna idegesítőnek. Csak én túl pozitív és konstruktív voltam, eredeti hozzáállásomban, hogy  ilyesmi eszembejusson. :DDDD.

A fűrész, pláne, flex vagy fúró ("lakótelepek hegedűje") is jó poén.


073.nap: Egy kortárs irodalmi mű, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni
Magam részéről nem tennék semmit kötelező olvasmánnyá egyetlen regényt, írásművet sem.  Maradok annál az álláspontnál, hogy megelégszem avval, ha diákok (szívesen!) olvasnak.

Ha mindenképpen kéne reagálni a kérdéskörre, akkor én összeállítanék egy ajánlott olvasmány listát a gyerekeknek és pozitív motivációt alkalmaznék az olvasásra. Azaz nem egyes, ha nem olvastad, hanem ötös, ha olvastad és élménybeszámolóval kiegészítetten (mi tetszett, mi fogott meg, mi volt aminek kevésbé örültél) elemzed az osztály elött, ma divatos szóval prezentálsz az osztály elött (semmiképpen nem elég írásos dolgozat beadása). Dupla ötössel honorálnám, aki a prezentálásával érdeklődést, beszélgetést esetleg vitát tud generálni az osztályban. Azt is díjaznám, ha az osztály tagjai határidőre vállalnak egy ajánlott mű elolvasását, teljesítik a határidőt és kiállnak az osztály elé megbeszelés jelleggel.

Azaz premizálnám, a (vállalt+rátörekvő és persze minél korábbra annál jobb) határidőtartást, az olvasást, értelmezést (prezentálást, elemzést, élménybeszámolót, hatásgenerálást -kiváltást, motiválást az osztályban), csoportmunkát. A tanár meg szükség esetén mindig tud 1-2 keresztkérdéssel meggyőzödni (validálni), hogy a diák tényleg olvasta-e a könyvet, saját munkáját viszi-e bele a prezentálásba.

Én nem szerettem a frontális órákat irodalomból (és nem is voltam sikeres jó tanuló belőle). Persze az eszközkészletet, meg mintákat kell mutasson tanár frontálisan. De nem gimnázium 4 éve alatt, minden magyar óra 100%-ában. Ami alól csak a rosszízű feleltetések és dolgozatírások lehetnek kivételek.


074.nap: A legidegesítőbb néző, akivel találkoztál
Ifjúkoromban esett meg a sztori, egy vígjátékos filmet (nem emlékszem már melyiket) néztem meg másodjára. Mögöttem ült egy kis srác, aki a poént mindig előre bemondta félhangosan, érthetően ("spoiler"), mielött megtörtént a filmben. Hogy villogjon, ő milyen "okos". Teljesen értelmetlenné tette a másodjára való filmnézést. :) Az ilyet nehéz überelni.


075.nap: Polgárpukkasztó alkotás, amelyet művészetnek mégsem neveznél
"Gyönyörű" kottákkal illusztrálva :)
(1) John Cage: 4'33"


(2) Witold Lutosławski - Trois poèmes d'Henri Michaux (II. Le Grand Combat)


076.nap: Zene, amit utazás közben hallgatsz szívesen
Keveset utazom, viszont kottás videókat csinálok és a sok-sok photoshop alatt például akárhányszor tudom hallgatni a Blackmore's Night diszkográfiát. Szerencsére jó hosszú.


077.nap: A kedvenc műved állatszereplőkkel
Eszembejut gyerekkorom egyik legkedvesebb filmje egy akkoriban még szovjet mozifilm, a Koma kalandjai. Egy árván maradt kis hiúzkölyök befogadásáról, felcseperedéséről, különféle szomorú és vidám kalandjairól szólt.Imádtam minden kockáját, rengetegszer néztem meg, állítom még ma is frissnek, többször nézhetősnek hat, pedig nem egy gyors akciódús film (sejthetően). A digitális kor beköszöntekor kb.6 film volt, amit minden erőmmel próbáltam beszerezni, ez volt az egyik (egy nyugdíjas orosz tanárnőtől sikerült végül, áldott legyen érte).
Koma kalandjai, magyarul beszélő, szovjet ifjúsági film, 78 perc (1972)

A maiak közül talán a talán legemlékezetesebb Anna Paquiennel, Jeff Daniels-szel, ami egy csomó Kanadában ragadt kanadai lúd költöztetéséről szól (valós események alapján és egyébként kiváló filmzenével):
Repülj velem!


078.nap: Az első lemez, amit megvettél magadnak
1979-ben (15 évesen) nekem már nagyon sok vásárolt komolyzenei lemezem volt. De hogy mi volt az elsõ LP az nagyon nehéz kérdés. Az elsõ CD-mre emlékszem, mert relatíve nagyon késõn kapcsolódtam be a CD-világba (bõven az 1990-es években). Schubert összes szimfóniája volt Wolfgang Sawallisch-sal, még az Eternás idõkbõl (kottás csatonám nézettségének tekintélyes hányadát köszönhetem neki: [Sawallisch] Schubert: Unfinished Symphony No.8, [Sawallisch] Schubert: Great Symphony No.9). De LP-t, amit én vettem? Az szerintem a már többször említett Lendvay Kamilló: Tótágas volt.


079.nap: Kedvenc hóeséssel kapcsolatos alkotásod
A két közismert téllel kapcsolatos klasszikus zene természetesen említést érdemel:

(1) Vivaldi Négy évszak/Télnél talán a legfrissebb - Janine Jansen verzió - tűnik mostani hangulatomban a legszimpatikusabbnak.
[Alice+Nikolaus Harnoncourt] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro
[Gidon Kremer+Claudio Abbado] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro
[Carmignola+Marcon] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro
[Janine Jansen] Vivaldi: The Four Seasons - Winter
1.Allegro non molto 2.Largo 3.Allegro

(2) W.A.Mozart édesapjának Leopold Mozart: Zenés szánkozás is feledhetetlen.
[LFCO] Leopold Mozart: Musikalische Schlittenfahrt / Musical Sleigh Ride

Az én nagy-nagy téli kedvencem:
[Evgeny Svetlanov] Tchaikovsky: Symphony No.1 "Winter Dreams" (Score)
00:00:00 - Movement 01-Dreams of a Winter Journey
00:11:29 - Movement 02-Land of Desolation, Land of Mists
00:21:23 - Movement 03-Scherzo
00:28:57 - Movement 04-Finale


080.nap: Mondd el egy regény vagy film történetét pocsékul!
Ez nagyon jó, de talán az eddigi legnehezebb kérdés/kérés.

Az alábbiakban próbáltam röviden, de azért fontos infók átadásával, kétszeresen is pocsékul fogalmazni a kérdéses film történetének leírásában:
(1) A film kvázi lényegtelen körítését emeltem ki fókuszba
(2) Használtam a halmazállapot szót, ami majdhogynem tiltott ilyen zanzákban.

A társadalmi különbségek mind társadalmi osztályok szintjén, mind férfi-nő párkapcsolat szintjén nehezen hidalhatók át. Egy gigantikusnak beharangozott, óceánt átszelő hajóút is példa lehet, hogy ez tud horribile dictu életveszélyes is lenni, a víz három halmazállapotának egyidejű megtapasztalásával.(Titanic című film)

Jött jelzés, hogy kitalálhatatlanra sikerült a rejtvény, így bár bepróbáltam a Fidelio.hu FB-oldalán, töröltem.

Ezek nagyon tetszettek a komment-szekcióból:
(1) "Az öreg kiment halászni, fogott egy "halat" aztán mégsem." 
(2)  "A bálna győz" - különösen rövidségében nagyon szimpi.
(3) "Egy életunt pasi belefut a világvégébe, leint törölközővel egy űrhajót, végül rájön, hogy a válasz 42, de a kérdés már nincs meg."


081.nap: Egy film / előadás amin elaludtál
Szégyen ide vagy oda életem során sok filmen aludtam el, de ez nem a filmek kritikája volt perdöntően, hanem csak szimplán fáradt voltam épp amikor moziba kerültem. Egy elalvásra (pontosabban bealvás-sorozatra) emlékszem vissza úgy igazán és az kedves emlékem. Rendőrakadémia 6. (nem egy világszám film, x+1-dik rókabőr lehúzása ugyanarról a kaptafáról). Volt párommal néztük meg, aki ott bohóckodott velem a moziban, hogy ne aludjak és "segítően" állandóan kinyitotta finom meleg ujjaival a szememet, de én annyira fáradt voltam, hogy csak bealudtam egyfolytában, az első adandó pillanatokban. :)

Viszont! Zene kapcsán volt egy nevezetes ifjukori (otthoni) bealvásom. Életemben először hallottam lemezen Liszt h-moll szonátáját Sviatoslav Richterrel. Szépen elkezdtem élvezni és annak rendje és módja szerint elaludtam. Nem voltam még érett a darab befogadására. :)


082.nap: Zene, amit te szeretsz, de a környezeted utál
Ez nagyon jó kérdés legalábbis ha kihívás-kontextusban akar rá felelni az ember, a "zenei bűnözés" mentén. Merthogy a zene sem maradhat ki a művészetek közül, ami az emberi gyengeségre hajazást illeti. Magyarán ez a kérdés nekem perdöntően a "bűnös élvezetek"-ről szól. Amit legszívesebben magának sem vall be az ember, hogy szeret, például, mert a környezetét is kiboríthatja vele. Családi adalék, hogy édesapám abszolút komolyzenészként leválasztotta magáról (avval, hogy Mya Tamás néven publikálva) könnyűzenét is írt.

VAN / létezik olyan zene, amit titokban szeret az ember, és ezt még magának is nehezen és/vagy nem szívesen vallja be, sőt akár ad absurdum szégyellheti is (hát még nyílt szinen, kockáztatva, hogy kiborítja vele a környezetét). Amolyan tiltott gyümölcs zenéket, inverz/kifordított "kognitív disszonancia" mentén. Nekem is Fidelio.hu #100naposkihivas kellett ahhoz, hogy beszéljek róla, pláne ilyen teljességre törekvő részletességgel. :) Életemben sok ilyen "tiltott gyümölcs" muzsika volt. Komplett raklapnyi "bűnlajstromom"-at állítottam össze alább. Én ezen zenék mellett vagyok képes szeretni "A" komolyzenét (legnagyobb fókusszal). Nyugodtan mondhatom, gyengébb idegzetűek kerüljék a listámat, mert tényleg durva.

* Engem például Ákos, Depeche Mode, Dream Theater zenéje akaszt ki, pedig a környezetemben voltak többen is, akik szerették. Az avantgarde-dal meg a világból ki lehet üldözni.
* Drága (zenész) mamám nagyon nem szerette Mendelssohn zenéjét, illetve szigorúan tilos volt a Star Wars Main Title Music-ot úgy hallgatni, hogy ő hallja, mert attól kifejezetten ideges lett. Mondjuk nem volt nehéz ennek megfelelnem otthon, mert szeretni én sem szerettem (nem hallgattam), inkább csak lenyügözött mellbevágóságával.
* Nagyon sokan ("rockerek") nem szeretik Koltay Gergely (megosztó?) filmzenéit, én mind a két híres millennium környéki történelmi filmjének zenéjét szeretem (Honfoglalás, Sacra Corona)
* Volt Rick  Wackeman korszakom is (amikor ezt hallgattam melóhelyen) és a szobában többiek még fejhallgatón keresztül sem viselték el. Azt mondták ez elviselhetetlen - szó szerint idézve - kecskeb*szó zene.
* Az After Cryingnál a már emlegetett Rondo Veneziano volt a vörös posztó (egyébként jogosan). Ettől még egy-két számot tőlük is szeretek.
* Pejtsik Peti (After Crying) barátom azt nem értette Yann Tiersen faék-egyszerűségű zenéjéért hogy tudok annyira lelkesedni. Viszont Petinek is van (nem publikus) tiltott gyümölcse: lesne a világ, ha kiderülne, mi is az. :)
* Annó volt egy Mike Oldfield Rajongói Klub, mindenki szerette értékelte a mester albumait, de a The Millenium Bell az megbocsáthatatlan bűn volt a szemükben (előzmények ismeretében), különösen a végletekig eklektikus, 6.5 perces, zárófinálés, hatalmas, technós szám (tudtommal se azelött, se azóta nem volt ilyen technós dolga Oldfieldnek). Ketten szerettük csak [vállaltan/deklaráltan], de emlékeim szerint az igazi fanja én voltam csak az albumnak/zárszámnak, amelyik (számomra) tökéletes mélymerítéssel visszaadta a felpörgetett millenniumi forgatagot  (úgy emlékszem vissza a legtöbbet meg leglelkesebben én beszéltem róla, sőt egyenesen egyik életmű-csúcsként éltem meg).
* Az explicit technózenés vigadozás is említendő, ha már témánál vagyunk. Sosem bírtam a technózenét, semmilyen formában, mondjon róla bármilyen szépeket róla még Vedres Csaba is (Epahata I. albuma mentén). Egyetlen technós (eurodance) előadót szerettem csak: a képzett hangú, bájos belga énekeslányt Kim Kay-t. Sajnos az énekesnő nagyon súlyos betegsége miatt szomorúan csonka lett az életműve (2 CD). Viszont minden nótája akárhányszor hallgatható adrenalinbomba számomra, ha álmosodnék (egyik srác, egyik melóhelyen nagyon ideges volt tőle, emlékszem le is kellett állnom ott a szintén fülhallgatós hallgatásával)
Kim 'Kay - La Dah-li-danse (In Dulci Jubilo cover)
* Flatley egyik zárónótája (Yankee Doodle-s) a világ legnagyobb - überelhetetlennek látszó, definiciót kimaxoló - giccsparádéja címére pályázhat, de én még ezt is bírom :)
* Twinnies-t is kevesen tolerálták környezetemben, pedig szintén nagy kedvencem.
* Gustav Peter: Zirkus Renz-e is közismert, ám sokaknak kevéssé tolerálható zene. Én nagyon szeretem, különösen ezt a linkelt - a fentebb említett Twinnies, egyik leányzójának nevezetesen Franziska Paulinak - (koncert)előadását. (Kottásítottam is, nagy kínok közepette)
* Karl Jenkins Palladiójának zongoraversenyes feldolgozása :)
* Arra nem vetemednék, hogy Mága Zoltántól linkeljek (még tiltott gyümölcsként se), de André Rieu-nek van egy felvétele, amivel sok szomorúzenész zenekart kenterbe ver, frissességével, életteliségével (leszámítva a benne zajló izléstelen burleszket). A Zirkus Renz zeneileg szintén jó lenne performanszukban, de az ízléstelenséget annyira túltolta benne, hogy linkelhetetlenné tette.
Andre Rieu: Joseph Strauss' Feuerfest Polka, 1996
* Havasi Balázs is max. tiltott gyümölcs lehet, egyáltalán nem lelkesedem a zenéjéért, produkcióiért - a "bűnlajstrom"-omból látható, nem sznob orrfelhúzásból :DDDD -, de egy valamit nagyon szeretek tőle is és erről a Fidelióról szereztem tudomást. Mind az official videót, mind a motivációs videót nagyon kedvelem. A Dies Irae üt benne rendesen.
Havasira izzítanak a philadelphiai sasok
* Szégyen ide vagy oda Máté Péter Hull az elsárgult levelé-re is illesztettem kottát. Azt hiszem ez már mindennek a megbocsáthatatlan alja. :)
* De még mindig tudom fokozni. Szamárindulónak is létezik szerintem érvényes feldolgozása:
Cziglán István - For Beginners
* Persze a szintetizátoros mulatós sem maradhat ki:Héger Attila (Laren d'Or) - János 2. - csárdás-egyveleg szintetizátorra
* Ahogy a mulatós zene, úgy az operett is ignorálandó műfaj szokott lenni. Én (is) kikerülöm, nem pazarolva rá drága időt. Egy operett-részlet így is van, amit nagyon szeretek. De csak ebben az előadásban, a YT-on található összes más verzió szerintem gagyi (nem előadóművészileg, hanem szinpadra-állításban).
Kálmán Imre: Bajadér - Jön-e velem nagysád shimmyt járni? (Interoperett: Szász Kati-Egri József)
* Na és persze nem szabad elfeledkezni a gitáros egyházi énekekről sem, mint az egyházi énekek (korálok) modern folytatása. Őrületesen nagy a termés/felhozatal, kínosabbnál kínosabb "fiatalkodó" beateskedő-rockoskodó dalokkal (Taizéi énekeket nem számítom ide).
A probléma az (hasonlóan az avantgarde-hoz), hogy egyszerű dallamokat/megszólalásokat kvázi számítógéppel is lehet gyártani, algoritmikusan, magyarán ki lehet belőle spórolni a művészetet, az alkotóerőt, a munkát. Ahhoz, hogy az eredmény jó legyen ahhoz bizony küzdeni kell, érezni kell mi a jó, szelektálni kell kifele ezerrel a félkészt, a rosszat, a hamist.
Szép nagy mennyiség folyt át rajtam évek során, és most a bűnlajstromomhoz nagyon kellett keresnem, hogy legalább egyet tudjak linkelni csak az ízéért:
Minden mi él

És végére hagytam az újabb keletű bűnös élvezeteket, ázsiai, azon belül perdöntően koreai filmek zenéjét.

* A "Little Drummer Boy" elképesztő eklektikus japán feldolgozása:
Smile (2007) - The Little Drummer Boy
* Dae Jang-Geum - Dan Ga , Apna , Medley
* Yi San OST - Symphonic & Piano tracks 
* Jumong OST - The Best Short Instrumental Music Moments
* The Great Queen Seondeok E61 1080p
* Six.Flying.Dragons.H264.1080p
* King's Daughter / Su Baek Hyang
* King Geunchogo E29 110212 HDTV H264 720p HanSun (49:20-50:37) HD
* King Geunchogo OST - 13.Imjeon mutoe HD
* Empress Chun Chu OST - 14. Urgent Steps HD
* Two short movements from King Gwanggaeto OST HD


083.nap: Film, könyv, színdarab, ami életbölcsességgel szolgált számodra és mivel
Ez jó, de "életveszélyes" kérdés, hiszen könnyű - sok helyen, sokszor, sokat szidott - Coelho-i vagy Müller Péteri be- és leszólásokra szert tenni (behatóbb elemzés nélkül nyilván, erősen építve  prekoncepciókra). De általánosságban is igaz, hogy a nagy globalizmusban észrevehetően egyre könnyebben, egyre durvábban nyálazódnak be az ilyen jellegű személyes kitárulkozások, megölve a fórumok, blogposztok mögötti intenzívebb, örömtelibb társalgásokat is sokszor, riasztó példák tömkellegét szállítva.

Én manapság a (dél-)koreai történelmi sorozatokban érzem azt, hogy végtelenül egyszerű eszközökkel, ugyanakkor mának szólóan tudnak olyan életet érintő bölcseleti kérdések felmerülni, amiknek végiggondolásáház "pause"-zal fefüggeszti az ember a kérdéses/konkrét sorozat nézését. Legutóbbi nagyon erős ilyen sorozat amit láttam a Six Flying Dragons c. sorozat volt. Ezek a történelmi sorozatok (ez a linkelt is) sokszor boncolgatják azt a központi kérdést, hogy elég-e a jó cél, vagy éppolyan fontos-e a hozzávezető út is. A cél szentesítheti-e a bármilyen eszközt, legyen akármennyire indokolható, védhető, "jó" maga a cél?!

Nyugati filmeknél, ami ilyen bölcseleti vonatkozásokban volt nagyon erős, az nálam legutoljára a Homár/Lobster volt, ami egy sosem volt fantáziavilágban is "zöldmezősen" reprodukálni tudta az élet nagy végiggondolásra érdemes kérdéseit. Nagyon meredek művészfilm, nem könnyen befogadható, de ha valaki ráérez az ízére, akkor könnyen imádhatja onnantól. A film olyan nagy hatással volt rám, hogy egyedüli filmként még blogposztot is írtam hozzá, amit aztán végül leszedtem, mint blogom profiljába nem vágó szösszenetet.

A komment-szekcióban nagyon jók voltak:
(1) Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg; meglátni a lényeget a kirakat mögött...
(2) David Linch: Straight story. Az élet egyszerűbb mint gondolnánk, főleg ha az egyenes utat választjuk.
(3) Doctor House: mindenki hazudik


084.nap: A legszebb történettel bíró opera
Dvorak: Ruszalka
Cselekménye:
Az opera története mesebeli helyen és időben játszódik. Ruszalka, a vízitündér beleszeret az ifjú Hercegbe, aki az ő tavához jár fürdeni. A tündért kérésére emberré változtatja a Boszorkány, de súlyos feltételeket szab: el kell némulnia, és ha a Herceg méltatlanná válna a szerelmére és elhagyná, akkor a férfi nyomban meghal. A Herceg beleszeret a gyönyörű lánnyá lett tündérbe, és magával viszi a kastélyába, hogy feleségül vegye. Szerelme azonban nem tart sokáig, mert ahogy udvarában megjelenik az Idegen hercegnő, neki kezd udvarolni és kiadja néma menyasszonya útját.
Az öreg Vízimanó elmegy a boldogtalan Ruszalkáért, és visszaviszi magával a tó mellé.
A szerencsétlen lányt szörnyű helyzetbe sodorta szerelme: most nem tündér, de nem is emberi lény. A Boszorkány azt tanácsolja, ölje meg a Herceget, hiszen csak így szabadulhat meg az átoktól, de Ruszalka erre nem hajlandó. A Herceg sem boldog: bűntudat gyötri elhagyott menyasszonya miatt. Felkeresi a vízitündért és arra kéri, csókolja meg. Ruszalka figyelmezteti ennek következményeire, de a férfi hajthatatlan: forrón megcsókolja, majd a karjaiban meghal. A vízitündér visszatér a mélybe, társai közé.

A komment-szekcióban többen említették a "szubjektívitás"-menti divergálást a szép/szebb/legszebb vonatkozásában. Én akkor már hozzácsapom az "esztétika" gondolati síkját is, hadd legyen még nehezebb a mérleglés. :)

A kettőt (szubjektivítás & esztétika) talán az köti össze, hogy az emberben lévő szépségeszményt és megtestesülését, leképződését az esztétika próbálja formális eszközökkel leírni, adott esetben brutális lekorlátozással, kategorizálással, horribile dictu megbélyegzéssel (lásd pl.: "giccs"). Az eszménytől az eszközökön át az emberi/egyéni élményig nagyon hosszú a (leképződési) út.

Az én értelmezésem szerint a Fidelió-s kihívás arra vonatkozott, hogy egyénként saját szépségeszményünk (melyik operatörténetnél)  mikor képeződött le (intellektuálisan és érzelmileg) legerősebben, legkatartikusabban, legörökérvényübben, leginkább átélhető élvezettel, magas művészet értelemben vett "szép" élménnyé. Azaz úgy kell szubjektívnek lenni (szépségeszményben, eszközökben, élményben és ezek megítélésében), hogy szubjektíven még rangsorolni  is kell az alkotások (generálta élmények) között, több szempont mentén is.

Az én szépségeszményem művészi leképződéseiben (alkotásokban), amit leginkább szeretek vizsgálni az egyfelöl a komplexitás mentén való koherencia, másfelöl az intenzítás/erősség amivel a szépségeszményemet kiszolgálja egy-egy adott témában (Ruszalkánál a szerelem igaz megélése ugye a topik). A két iránytűm alapvetően determinálja, hogy például a halál vagy happy end kiesik, mint mérlegelendő szempont. Ruszalkánál kivédhetetlen a halál (mert néküle hamis lenne bármilyen más befejezés) mégsem a szomorúság a perdöntő érzelem a végén, ha az ember mélyebben belegondol a darabbeli halál következményeinek összetett és mély esztétikumába.

A posztbeli ajánlatok közül nagyon tetszett:
Puccini: Gianni Schicchi, mint hangsúlyos ellenpont Puccini vérrel bőven áztatott opera-életművében
Bizet: Gyöngyhalászok, mert mesés, mert keleti, mert szerelem van a fókuszában, mert Bizet


085.nap: Egy filmes szállóige amit te is idézni szoktál
"Úgy is ki lehet szívni az élet velejét, hogy nem akad meg a csont a torkunkon." - Holt költők társasága
"Már megint ezek a negatív hullámok! Hát nincs benned semmi hit?" - Kelly hősei, Csodabogár
"Csont nőtt a fütyijében" - Szamárköhögés
"Akkora pofont adok balról, hogy jobbról fog fájni" - Chuck Norris

----
"Főnök, hadd maradjak! El fogom veszteni a fonalat" - Oscar, 1991-es, Sylvester Stalloné-s verzió
"A szél fú, a zöld fű...." - L'art pour l'art társulat (akkor, amikor valakit el kellett "küldeni" viccből)
"Leadtam már a TPS-jelentésemet" - Office Space (akkor volt kézreeső/használatos melóban, amikor valami értelmetlenséget vártak el az embertől.)
----
"I'll be back" - Terminator
"Vár valakire, kopasz?" - Markos-Nádas: Katonadolog (a kopasz ujonc nyitott sliccére mutatva)

Komment-szekcióból a nagyon erősek:
"Eszem faszom megáll"
- Ford Fairlane
"Zuzuval társalogni olyan volt, mint sajtreszelővel rejszolni. Enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas." - Ford Fairlane
"Na nézd, ne haragudj hogy kisikáltattam veled a wc-t meg a kádat. De lásd be, az ágyban én dolgoztam." - Ford Fairlane
"Tartsd meg az aprót te mocskos állat" - Reszkessetek betörők I.
"Nincs vége, gyíkok!" - South Park
"Bomba ötlet Bájgúnár" - És megint dühbe jövünk
"Az a tény, kedves kuzin, hogy a mi kis kópénk Tangónak hívja magát a szamba országában, rögtön megvilágosítja számunkra, hogy mekkora nagy seggfej." - Nincs kettő négy nélkül
"Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!" - Bűnvadászok
"Mi a kedvenc szined? - A barna. Jaj, nem, a kék." - Gyalog galopp

"Egyezzünk ki döntetlenben!" - Gyalog galopp
"Menjetek a picsába!" - Brian élete
"Mit adtak nekünk a rómaiak?" - Brian élete
 
"Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!" - Sörgyári capriccio
"Béláim! Túltoltuk! Rátoltuk a kabátra!" - Legényanya
"Nincs az az Isten! - Hozok sört. - Akkor van." - Üvegtigris
"Mennyire vagy túsz? Sört tudsz kiadni?" - Üvegtigris
"Milyen halál? Milyen fing?" - Üvegtigris 2, rendőrségi jelenet
"Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!" - Tanu
"A megoldás 42!" - Galaxis útikalauz stopposoknak
"Ééén vezettem azt mondd meg én vezettem?" - Macskafogó


 
086.nap: Zene, ami alapvetően elüt az ízlésedtől, mégis szereted  
Én már összeállítottam a 82.napnál ("Zene, amit te szeretsz, de a környezeted utál" témánál)  a zenei "bűnlajstromomat" (zenei "tiltott gyümölcsök" "bűnös" élvezete). Mindezt ráadásul teljességre törekedve. Így most könnyű dolgom van (elvben), egyet ki kell szednem a listából. Sajnos ami zene nagyon/igazán elüt az alapjáratos zenei ízlésemtől, azokat alapvetően linkelni sem merem (publikusan) :), de szerencsére van egy kivétel, amit mégis. 

Én ki nem állhatom az operettet (pláne, hogy még az operát sem szeretem, hiszen énekes műfajoknál megállok a daloknál, kórusoknál, koráloknál, miséknél, passióknál, oratóriumoknál, kantátáknál, motettáknál). 

De ezt az egy alábbi operettes nótát (kizárólag ebben az előadásban) rengetegszer élvezem. Én amit láttam a youtube-on rengeteg előadás-verziót, mindegyiket rossznak érzékeltem, elsősorban szinpadra-állításban. Ez az alábbi viszont valami egészen zseniális, kevés szereplős. Ahol a szóló/duó és a tánckar remekül egészíti ki egymást. Kiváló az is, hogy lehet látni a zenekart is a karmesterrel. A két énekes-táncos szólista, minden ízében, momentumában zseniális az én érzékelésemben: hihetetlenül jó páros. 

Egyet sajnálok csak nevezetesen hogy jobb minőségben ez a videóklipp elérhetetlen. Ezt  is állandóan szedik le a youtube-ról (szerzői jogi okok miatt) és egyre gyengébb minőségben lementett verziók kerülnek már csak vissza.

Kálmán Imre: Bajadér - Jön-e velem nagysád shimmyt járni? (Interoperett: Szász Kati-Egri József)


PS: Hab a tortán, hogy a 68.napnál elmesélt zenéhez kapcsolódó sztori/anekdota (édesapám Tosca Shimmy-je) kapcsán ismertem meg ezt a nótát, azóta imádom.)

----

Kommentszekcióban, alig-alig van számomra ismert nóta. De jobb is így, mert nem tudok hozzászólni (spamnek jelöl minden hozzászólás-kísérletemet).

Befutott Vitas, az egyik hozzászóló lánynál. :) Emblematikus klippje. Kérdés hallgatta-e végig bárki is a végtelenített 10 órát :) Melóhelyen egy főnöknek dallamtapadás-t okozott ez. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy egésznapos meetingen ezt énekelte be nekünk állandón.

Előkerült a lassan 5 milliárd megtekintést ostromló Despacito. Szégyen ide vagy oda, én ezt egy egészséges, jó - mitöbb többször hallgatható - nótának tartom, aminek kifejezetten jót tett, hogy végre nem angol a szövege. Ment is rá a like azonnal. :)


087.nap: A legfontosabb kamaszkori könyvélményed
Én amire máig hatóan visszaemlékszem az a Delfin-könyvek voltak, a sorozatból nagyságrendileg 100 könyvem volt meg és egy sem volt csalódás. 
Update: itt vannak a könyvcímek és letöltési linkjeik (169 db)
 

Fiúként nyilván magával ragadtak az indián-regények, elsősorban Karl May Winnetou-ja, viszont James Fenimore Coopertől csak az Utolsó mohikánt szerettem úgy isten igazán.

Emlékszem a Jean Gabines Nyomorultak c. film után valóságos rituálét alakítottam ki a terjedelmes regény elolvasásához. Mivel nagyon utáltam letenni a könyvet pillanatokra is, ezért minden napot avval indítottam lélekedzésből, hogy elmentem hajnalban úszni 2 kilométert. 9-re értem haza és jött a napi ünnep az olvasás. Én sajnos vagy hálistennek lassú - élvezkedős - olvasónak számítottam, így elég sokáig tartott a kiolvasás. Viszont utána sem engedtem el az írót, mert egy füst alatt megvolt a Párizsi Notre-Dame, meg a Kilencvenhárom is. Amennyire nem szerettem a nagyromantikát a zenében, annyira imádtam Victor Hugo-t. Nem tudom mindennek köze volt-e ahhoz, hogy gimiben kötelező olvasmányokban Balzacig jutottunk, talán az egész osztályban én szerettem legjobban Balzacot is.


088.nap: Egy érdekes regény / film női sorsokról
Mivel ez egy könnyű kihívásnak számít (pláne, hogy regény és film egyaránt jöhet), szerintem nehezítésként figyelembe érdemes venni, hogy többes szám van a kérdésben (azaz egy regényen / filmen belül minimum két női sors szükségeltetik a perfekt megoldáshoz).
 
Szabó Magda: Abigél,
* könyv-ben is,
* tévésorozatban is I-II, III-IV.,
* musicalben 1.felvonás, 2.felvonás is
Ezt a nótát nagyon szeretem: Jónapot kívánok Isten áldásával.
szeretem. Nyilván az első kettő volt igazán ütős és mély nyomot hagyó.

Nagyon erős a komment-szekció is:
(1) Legújabb magyar film: Örök tél (Köbli Norbert filmje)
(2) A tegnapi hozzászólásomban említett két könyv: Egy asszony élete, Az apáca... akár
(3) És, hogy csempésszek egy kis képzőművészetet is, mert keveslem az arra vonatkozó kérdéseket: Frida c. film, ami Frida Kahlo életét dolgozza föl
* Nagyon örültem az Örök tél említésének. Említsük is meg gyorsan, hátha valaki még nem hallotta a hírt: a héten legálisan megnézhető HD-720-ban a linken. Nem véletlenül kapott jó kritikákat a film, nagyon erős alkotás (anélkül is, hogy elveszne a naturális ábrázolásban)
* A Frida a másik nyerő ajánlat. A film is szenzációs volt, és érdemes szem elött tartani, hogy idén júliusban Frida Kahlo születésének 111.évfordulóján, Budapesten megnyílik az első kiállítása.
Almodóvar szinte minden filmje női sorsokról szól. Az én legkedvesebbem a Tűsarok és a Titkom virága. Szabó Magda szinte minden regénye női sorsokról szól. Az én legkedvesebbem Az őz, Az ajtó és a Freskó. Závada Pál több regénye is női sorsokról szól. Az én kedvencem a Milota.
Bár bizonyos szempontból az első magyar női levélregényt ajánlanám, finom, érzékeny és modern:
Kármán József: Fanni hagyományai...
Ui: A vörös oroszlán Venczel Vera előadásában.
* Erre csak azt tudom mondani, hogy WoW! :)
Édes Anna, Anna Karenina, Kaméliás hölgy
Egyik kedvesebb, mint a másik.
* Édes Annának, a regényen túl mind az 1958-as, mind az 1990-es filmfeldolgozása kiválóra sikerült.
* Anna Kareninából több nyugati filmfeldolgozást láttam (1935, 1948), az igazán nagyszerű élmény azonban az 1967-es orosz feldolgozás volt számomra. Most látom csak létezik 1997-es és 2012-es feldolgozás is. Lesz mit bepótolni.
* Kaméliás hölgyből csak az 1936-os George Cukor rendezte verziót láttam. Itt is van mit pótolni (1976, 1981, 1984). Az opera-verzióját nem láttam semmilyen formában, az opera műfaja iránti averziómból fakadóan. (Verdi: Traviata).
Viviane Villamont: Kisdarázs
* Mekkora könyv, mekkora film!
- Emlékszem olyan nagy siker volt itthon (is), hogy az írónő és a fillmfőszereplő teenager lány ellátogatott Magyarországra dedikálásra. Végigálltam a sort. Úgy hogy életemben talán három dedikáláson voltam mindösszesen.
- A regény folytatását is olvastam és szerettem.
- Sajnos a film tudtommal hozzáférhetetlen digitálisan.
- Viszont pár éve két újabb regénye jelent meg az írónőnek, azokról eddig nem is tudtam. Így most gyorsan megrendeltem őket. :)
Viviane Villamont: Kisdarázs
Viviane Villamont: Nem akarok belehalni (Kisdarázs 2.)
Viviane Villamont: Egy feddhetetlen nő
Viviane Villamont: Az ördög parfürmje


+Extra kihívás: Dragomán György-Adjon új címet a klasszikus regényeknek!
Dragomán György eredeti Facebook-posztja

Én ötletféleségeim:
Mikszáth Kálmán: Két Lotti Lublóban - Kísértet Lublón
Kurt Vonnegut: Egy amerikai Drezdában (Gershwin-áthallásként) - Az ötös számú vágóhíd
Jane Austen: Házasodni tudni kell - Büszkeség és balítélet
Umberto Eco: Szerelem és szex a kolostorban - A rózsa neve
Lev Tolsztoj: Igazából szerelem képmutatások kereszttüzében - Anna Karenina
Szabó Magda: Bagatell Beethoven módra - Für Elise

Mások ötletei:
Jókai Mór: A 3 testvér - Kőszívű ember fiai
Lev Tolsztoj: Házasságtöréstől öngyilkosságig - Anna Karenina
Jonathan Swift: A törpék is lehetnek óriások, avagy Gulliver és a relativitás - Gulliver utazásai


089.nap: A rendszerváltás után készült legfontosabb magyar műalkotás
- A legjobb kérdések egyike eddig. Csak ezért a kérdésért is érdemes volt eddig kitartani :)
- Az alábbi De Profundis album Vedres Csaba kiválása utáni első After Crying szerzői album 1996-ból. A nagy lélegzetű veretes album minden hangja kincs, de a csúcsok csúcsa az album-címadó dal momumentális kompoziciója.
- Amikor a legnagyobb harakiriben volt az együttes és Vedres Csaba, akkor is Csaba az egyik interjúban nagyon szépen beszélt erről a dalról. Eldúdolta a vezérmotívumot, majd megjegyezte, amolyan Vedres Csabásan egyszerű és szép.
- De Profundis: "mélységes mélyből kiáltok hozzád ó Uram" bűnbánati zsoltár (lat. septem psalmi poenitentiales): a Bibliában a 6., 31., 37., 50. (Misesere), 101., 129. és 142. zsoltárok, vélhetőleg a babiloni fogság idejéből). Katolikus liturgiában a tisztítótűzben szenvedőkért való imádkozásként található.
- Irodalomban is komoly műfaji hagyománya van: Weöres Sándor, Oscar Wilde
- Zenében egyik legfrissebb és legismertebb: Arvo Pärt
- A dal háromrészes. az első egy (lazán erölködés nélkül legalábbis rettenet nehezen énekelhető) "hagyományos" dal szöveggel. Majd a kompozició grandiózus középrészében instrumentális zene klasszikus zenei kamara együttesre, gyönyörűen variálva, fokozva a vezérmotívumot. Végül visszatér a hagyományos dal egy fantasztikus csúcspontban.
- Koncerten alig-alig kerül elő, szinpadraállítási nehézségek miatt. De szimfonikus zenekarral már szólalt meg, talán a MOM-ban a 15 éves jubileumi koncerten.
- A dal jelentőségét nehéz túlbecsülni mind művészi, mind történelmi értelemben.
A művészi értelem ott jelentős, hogy modern, friss, rockos, sokak által érthető és szerethető módon ám nem-triviális hangvételben, hangszerelésben nyúl vissza a klasszikus zenei értékekhez.
A történelmi jelentőség meg ott van, hogy a rendszerváltáskori Magyarország Artisjusának kőkemény axiómája volt, hogy ha elektromos gitár, akkor az könnyűzene. Mintha egy hangszeren tudna múlni műfaji felosztás hogy ne mondjam "bélyegzés", és nyomában pénzleosztások/visszaosztások. Ugyanis a jóval nagyobb falat a nem-definit közös kasszánál van (amilyen a CD-s matricadíj). Itt a Kis Grófó képviseli például a "könnyűzenét" és mint ilyen a legkevésbé támogatott ennél. Míg a magas művészi értékű művek szorzót kapnak, kiegyenlítva hátrányukat, támogatva a kultúrát. Az After Crying szinrelépése tehát brutális - kívánatos meg konstruktív - feszültséget hozott az Artisjusban.
After Crying: De Profundis

Kommentszekció:
Tereskova (Nagy Krisztina): Orbán-portrésorozata
* Kiváló észrevétel, főleg, mert nemcsak poén-, gegszinten zseniális, hanem mert rámutat arra, hogyan vesztettük el közösségi élményeinket, amilyen a rendszerváltás elötti például István a király is volt. * Valahogy egy inverz társadalom inverz értékrendjét látjuk magunk körül egy inverz valóságban. A pénz és politika meg, ha ki is fejt hatást, azt ugyanolyan torzítóan teszi, mint rendszerváltás elött.* Egyébként önmagában az elgondolkoztató, hogy míg pár nappal korábbi kihívásokban a 167 komment is előfordult, itt lassan 24 óra elteltével van 10 (fő)komment.
* A "legfontosabb" meg az "inverz" abból a szempontból is ül, hogy amiben nagyobb konszenzus lehet (aka "közösségi élmény") az inkább elutasításban tud kikristályosodni, mint Nagy Kriszta Tereskova esetében is, ahol az érdekelteken kívüli világban perdöntően csak a rosszalló tamáskodás tud az alapérzés lenni.
* Ami meg a "28 év"-et ileti, ha "szinvonal" és "politikafüggés" szorzóját nézzük (nemcsak a tényezőket külön-külön önmagukban), akkor említhetnénk akár sosem látott mélységű gödröket is (rendszerváltástól függetlenül is).


090.nap: Egy általad nagyratartott Oscar-díjas film
Ha egyet kell választani:

1984-Amadeus - Nem is lehet kérdés. (3.5 órás OST)
(A legkomolyabb ellenfele az 1979-es Egy kis romantika).

Általam kedvelt fődíjas filmek:
2004-Millió dolláros bébi (Million Dollar Baby)
2001-Csodálatos elme (A Beautiful Mind)
2000-Gladiátor (Gladiator)
1997-Titanic
(Titanic)
1995-Rettenthetetlen
(Braveheart)
1994-Forrest Gump
(Forrest Gump) - OST-Piano Theme
1990-Farkasokkal táncoló
(Dances with Wolves)
1988-Esőember (Rain Man)
1982-Gandhi
(Gandhi)
1977-Annie Hall
(Annie Hall)
1976-Rocky (Rocky)
1975-Száll a kakukk fészkére
(One Flew over the Cuckoo's Nest)
1973-Nagy balhé (Sting)
1965-Muzsika hangja
(The Sound of Music)
1959-Ben-Hur (Ben-Hur)
1939-Elfújta a szél
(Gone with the Wind)

Minden más kategória:
2017-Testről és lélekről (On Body and Soul) - nálam ma Oscar-díjas :)
2016-Mindenki (Sing)
2014-Csillagok között (Interstellar)
2012-Pi élete (Lif of Pi)
2010-Bennfentesek (Inside Job)
2009-Avatar (Avatar)
2007-Vágy és vezeklés (Atonement)
2002-A zongorista (The Pianist)
2002-Frida (Frida)
2002-A kárhozat útja (Road to Perdition)
2001-A sólyom végveszélyben / A mogadishui csata (Black Hawk Down)
2000-Tigris és sárkány (Crouching Tiger, Hidden Dragon)

2000-Erin Brockovich - zűrös természet (Erin Brockovich)
1999-Mátrix (Matrix)
1997-
Good Will Hunting (Good Will Hunting)
1997-Lesz ez még így se (As Good as It Gets)
1989-Az emlékmás (Total Recall)
1987-Piszkos tánc (
Dirty Dancing)
1983-Fanny & Alexander (
Fanny & Alexander)
1980-Egy tiszta nő (Tess)
1979-Egy kis romantika (A Little Romance)
1977-Csillagok háborúja (Star Wars)
1975-
Derszu Uzala (Dersu Uzala)
1974-A kínai negyed (Chinatown)
1974-Gyilkosság az Orient expresszen (Murder on the Orient Express)
1973-Papírhold (Paper Moon)
1971-Kamaszkorom legszebb nyara (Summer of '42)
1970-MASH (
M*A*S*H)
1969-
Butch Cassidy és a Sundance kölyök (Butch Cassidy and the Sundance Kid)
1968-Virágot Algernonnak (Charly)
1968-Majmok bolygója (Planet of the Apes)
1967-Piszkos tizenkettő (The Dirty Dozen)


Így az Oscar-díjátadás hajnalán (amihez egyébként remekül reflektálódóan kapcsolódott a Fidelió napi kihívása), számomra meglepő módon két Oscar-menti téma izgatta a fantáziámat a mai napon és nem a filmekről való írás.

(1)
Az Oscar-előrejelzési feladat (ami izgalomba tartja az online-sajtót) reálisan is abszolválható, ám véleményem szerint vannak specifikumai:
* filmrejutó díjesőt lényegesen könnyebb jobb hatásfokkal eltalálni, mint mondjuk teszem azt a magyar Testről és lélekről esetében, ahol egyöntetű - díjátadás elötti - konklúzió az, hogy "sötét ló" (mire volt elég a közel nulla marketing-kampány a film mellett, amit a Oscar-szempontból fekete bárány Netflix is igen visszafogottan támogatott).
* sőt a favoritokat is könnyű eltalálni jó eséllyel, mert lényegesen többen lesznek, mint a "sötét lovak" illetve meglepetések.
- Mivelhogy a szavazási rendszer elég szépen korrekten van kitalálva (abból a szempontból, hogy nehéz megkerülni).
- Szemben mondjuk egy magyar szervezésű lóversennyel, ahol a három lábú sánta ló is tud nyerni, és tud támadás áldozata lenne hajtó/zsoké, ha kihúzza magát a csalásokból.
- kb. úgy kell elképzelni, hogy földrengés-előrejelzésben nagyon sokszor nagyon jól meg lehet sikerrel mondani, hogy nem lesz földrengés. Vagy tőzsdeösszeomlás. Merthogy ezek ritka események. Az ilyen "beszakadás" előrejelzések eleve más gondolkodást és tervezést igényelnek.
* az érdemi, komolyanvehető előrejelzésekhez bőségesen szükségesek bennfentes információk (publikusak nem feltétlen elegek). Bár ha sikerül szétválasztani a manipulációs/redundáns és valódi információkat, akkor akár a publikus is elég lehet, pláne, hogy van belőlük bőven és sokféle (főleg, ha a nyelvi akadályok is áthidalhatók).
* kell hozzá mesterséges intelligenciás számítógépes feldolgozás, amit bitang erős koncepcionális tervezés előz meg. Közel sem triviális, hogy milyen tényezők, milyen súlyban vehetők figyelembe előrejelzésben.
* ne legyen kétségünk egy jó adatbázis és egy jól befaragott Deep Learning algoritmus szépen abszolválja a feladatot,
- ráadásul minimális futásidővel, amiből következően díjátadóhoz közeledve pontosodhatnak is az előrejelzések, mint a meteorológiai napi időjárás-előrejelzéseknél.

(2) Hangulat-összehasonlítás
Adott két, egymástól gyökeresen különböző filmélmény.
(A) Mindenki/Sing - 2016
(B) Testről és lélekről (On body and Soul) - 2017
Esetemben
(a) a mindkettőnél nagyon pozitív élmény,
(b) az egymáshoz való időbeni közelségük (egymás követő években),
(c) az Oscar-hype
(d) a rájuk adandó szöveges reflexió az,
ami összekötötte őket egy gondolatmenetben (nálam).

Én jól megírt írást nem olvastam a "Testről és  lélekről" filmről (szemben a Mindenki-vel), pedig jónéhányat elolvastam (sőt benézegettem érdemi kommentszekciókba is [port.hu, torrent site-ok]). Én két ponton látom ennek okát:
(1) Nem igazán lehet verbálisan megragadni mitől működik remekül a Testről és lélekről.
Ráadásul kasszarobbantó rekordot hozva (művészfilm kategóriában). Index.hu: A Testről lélekről lett 2017 negyedik legnézettebb magyar filmje három közönségfilm, a Kincsem, a Pappa pia és A Viszkis után. Egészen rendhagyó, sőt a magyar filmek közül talán egyedülálló módon ötvenkét hete van folyamatosan a magyar mozik műsorán, így 2017. március 2. és 2018. február 28. között a Filmforgalmazók.hu adatai alapján összesen 129.147 ember nézte meg itthon moziban, ami több mint 164 millió forintos bevételt jelent.
(2) Van/lehet egy privát része is a véleményformálásnak, ami nem tudhat publikussá válni.

- Én is próbáltam volna írni a blogomra egy elemzőbb írást a Testről és lélekről filmről. Amit a Mindenki-nél bőven meg tudtam tenni (a magyar nyelvű neten szerintem legbőségesebben, 55KB-ban), ennél a filmnél csődöt mondtam. És az utolsó leütött billentyű a "del" volt.
- Nálam is van privát része a véleményemnek, amit semmiképpen nem publikálnék, viszont bármilyen írásom nélküle csak torzót eredményezhet.
- Volt olyan, hogy dialógus keretében sorolták, hogy mi minden ment félre a filmben (kétszámjegyű mennyiségben). Nekem ezekbe jól esett belegondolni és minden problémára véltem tudni ellenvetést tenni. Az azonban nyilvánvaló kell legyen (analógiában), hogy egy nő hordhat akármilyen elhibázott színű cipőt, ha egyszer, mint nő vesz le a lábamról, édesmindegy, hogy milyen a cipője (mint részletkérdés).

Két érdekes adalék:
(1) A naponta blogoló Fáy Miklós (remélem jól emlékszem), komplementer módon egy-az-egyben ignorálta a Mindenki-t.
- És egészen biztosan nem szégyellősségből (félve egy esetleges negatív megszólalás hatásától), hiszen később a Marton-bortányban, kendőzetlenül exponálta magát.
- Miközben emlékezhetünk a kisfilm nyomán valósággal felbolydult a net.
- Én azt sejtem nem akart zajt növelni a téma miatt felbolydult neten.

(2) Egy index.hu lehozott egy semmilyen kritikát (Testről és lélekről), semmi lelkesedés nem volt kiolvasható tőlük egy év alatt (Nem úgy mint a Mindenki esetén). Aztán csak megnyerte az évvégi belső céges szavazást náluk is a film.


091.nap: Egy könyv amit nagyon gyorsan elolvastál
Na ez megint egy szerencsétlen kérdés, szvsz. Én úgy tettem volna fel, hogy legemlékezetesebb / leghosszabb könyved, amit egy ültő helyedben / legkevesebb megszakítással olvastál ki.

De ha nem lenne elég a "gyorsaság" -körüli probléma, akkor idegondolhatók még a gyorsolvasási technikák, vagy TBBT Sheldonjának fotografikus memóriája topikjai is. Amik definició szerint (gyors) elolvasást takarnak, de az értelmezés és élvezet mégis egy teljesen másik történet. Magyarán a napi kihívást/kérdést homomorfnak érzem a "mondj egy jó könyvet"  kérdéssel, bármiféle "gyorsolvasási" specializálás nélkül.

Így aztán lehet én azt a kérdést tettem volna fel, mi volt a legérdekesebb könyv, amit a leglassabban olvastál betűszám/olvasási időtartam-ban mérve a sebességet.

Értelmezésemben az a jó könyv, aminek kvázi nem akar az ember a végére érni, ízlelget benne minden betűt, el-elgondolkodik egy-egy bekezdésen, szakaszon, horribile dictu élvezkedik az olvasás nyomán.

Szóval nem teljesen vágom miről szól a kihívás alatti kommentfolyam:
* különböző betűszámú könyveket,
* különböző műfajokból,
* különböző alkatú emberek,
* különböző idő alatt,
* különböző olvasási tempóval olvasnak (lassútól a gyorsolvasáson át / fotografikus memóriáig
* különböző értelmezési, élvezeti manifesztációval.

Mivel tehát úgy éreztem vagy értelmezhetetlen a kihívás vagy komoly veszélye van egy olyan kialakuló versenynek, hogy ki olvasta el félóra alatt teszemazt Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című könyvét, ami versenynek semmi értelmét nem láttam, így én amolyan „szabotálásként” nulla-hosszú törzsszövegű műcímeket gyüjtögettem (fénysebességnél is gyorsabban ("azonnal") kiolvasható, soha meg-nem-írt / -íródó könyvekre fókuszálva).
És közben sikerült jókat rötyögnöm is. :DDDDDD

* SZEX:
A petting és az előjáték szerepe a tiszavirágok nemi életében
Egy tiszavirág bakancslistája

Az angol anyakirálynő elõtti maszturbáció udvari etikettje 
Dr.Isak Grünbauer: A fityma szerepe a szexuális örömszerzésben
VIII. Henrik: A kulturált válás kézikönyve
Logikus gondolkodás nők számára
Minden, amit a férfiak tudnak a nőkről
Robinson Crusoe: A gruppenszexről
Don Juan: A monogámiáról
Sebeők János: Hogyan lettem lepedőakrobata
Prűd pornófilmek

* ZENE:
Altatódalok rézfúvós zenekarra
Improvizáció a templomi harangozásban
Mozart összes vuvuzelaversenye
Virtuóz vuvuzela-szólók
Uhrin Benedek: A turné
Uhrin Benedek: Grammy-közelben
Ganxta Zoli: Szerelmes versek
Király Linda: Himnuszéneklés szólóban
Zámbó Imre: Fegyverkarbantartás mesterfokon
Kis Grófo: Planck és Euler tévedett - teljes indukciós bizonyítások!
Richard Claydermann: Hardcore és lázadás
Lady Gaga: Tradicionális otthoni kötények
Sztriptíz Rádió: Sikertörténetek

* FILM:
R2-D2: Aranyköpések
Columbo: Nincs több kérdésem
Tarr Béla akcióhősei
Buster Keaton: Mimika
Brigitte Bardot: Vadászélmények
Jack Bauer: A 25.óra
John McClane: Karácsonyaim a kandalló előtt
Sylvester Stallone: Fortélyok drámai szinészeknek
A főhős által megfejthetetlen számítógépes jelszavak az amerikai filmekben

* TÖRTÉNELEM-POLITIKA MAGYAR:
Medgyessy Péter: Öööööööö...
Medgyessy Péter: Miniszterelnökségem négy éve
Vida Ildikó: Amerikai útinapló, 2015
Vida Ildikó: Példaképem, Lomb Kató
Selmeczi Gabriella: A Fermat-sejtés bizonyítási trendjei
Selmeczi Gabriella: CNC programozás
Rogán Antal: Offshore számlaszámaim (Megvető kiadó, bőrkötésben)
Simicska Lajos: Je suis Teréz anya
Matolcsy: Hungarian Fairy Tale (2010-2014)
Schmitt Pál: Házelnökségem története
Áder János: Mosolydiplomácia
Dr.Kolláth György: Amiről nem vagyok hajlandó nyilatkozni
Teljesitett választási igéretek, i.e. 487-tõl napjainkig

* TÖRTÉNELEM-POLITIKA KÜLFÖLD:
A migránsok beözönlése elleni védekezés stratégiája Észak-Koreában.
 
Gheorghe Funar: Igazságot Magyarországnak!
Szeparatista mozgalmak Liechtensteinben
Etióp világuralmi tervek
Hannibál: Az egyenes út
Szvatopluk: Üzleti érzék
Dzsingisz kán: Diplomácia
Kolombusz Kristóf: Indiai élményeim
A Titanic sikeres útjai
Jasszer Arafat: Kendőzetlenül
Kim Dzsongun: Emberi jogok
Sikeres átképzőprogramok: Hímzőtanfolyam csecsen harcosoknak

* VALLÁS:
Káin: Testvéri szeretet
Júdás: Háztartás harminc ezüstpénzbõl
Júdás: Korrupció lélektana
Karol Wojtyla: Pogány rituálék
II. János Pál: Előző életeim
A Carpe Diem szerzetesrend története

* IRODALOM:
Babszem Jankó: Felnőttem
Diogenész: A klausztrofóbiáról
Don Quijote: A realitások talaján
Shakespeare: A kínai szleng hatása műveimre
Godot: Megjöttem!
Baradlay Kazimir: Szabadelvű gyermeknevelés
Pató Pál: Dinamizmus és innovatív készség
Franz Kafka: Vidám mesék

* NYELV:
Latin-magyar turistaszótár
A magyar helyesírás örökérvényû szabályai
Rendhagyó igék ragozása az eszperantóban

* TUDOMÁNY:
A Szkeptikusok Társaságának dél-afganisztáni gyűléseinek jegyzőkönyve.
Mûszaki kiadó: A trolibusz porlasztószerelésének rejtelmei
Jegesmedvék szaporodási szokásai Kenyában
A placebo szerepe az állatorvoslásban
Az egyszer egyes Rubik-kocka kirakásának algoritmusa.
Az Antarktisz társadalomföldrajza
A Hold flórája és faunája

* ORVOSI:
Bakiparádé - Tréfás történetek agysebészektől
Csináld magad! sorozat - Egyszerûbb agyműtétek
Sigmund Freud: Gondolkodás egyszerűen

* SPORT:
Pumped Gabó: Sakkstratégia
Doppingbotrányok sakktornákon
A szumós toronyugrók évkönyvei egyben
Az NBA kapuslegendái
A futballtörténelem legszebb öngólörömei
Woody Allen: Harcmûvészet és kardforgatás mesterfokon
Tömegkatasztrófák Magyarország baseballstadionjaiban
Mike Tyson: Helyes viselkedés az elsõ randevún

* KATALÓGUS:
Gyufaszálak és fogpiszkálók garanciális javítását végző műhelyek listája
A petárda-visszaváltó árusok jegyzéke
A Junior Gyermekétkeztetési Vállalat langusztabeszállítói

Atomerőművekbe való szigetelőszalagok katalógusa
Az APEH Fan Club névsora
A kellemes hangú fogfúrók márkalistája
Esztétikus kertitörpék katalógusa

* INFORMATIKA:
Kapu Vilmos: Híres busmanok az IT-businessben
Bill Gates: Dolgok, amiket nem engedhetek meg magamnak
UNIX könnyedén

* VEGYES:
Híres amőbaidomárok 
"220 felett" - A MÁV sebességrekordjai
A német vicc 1000 éve
Hobbi-sertéstartás falun
Kalauz voltam a Szellemvasúton
Rubint Réka: Szívből jövő mosoly
Origami a fürdőkádban
Nudista strandokon tettenért zsebtolvajok
A kreatív fénymásolás kézikönyve


Itt egy kiváló témábavágó fórum  is: A világ legrövidebb könyvei

Ha komolyból akarnék válaszolni, akkor legutoljára egyébként dr.Makara György könyvét (A kvantum nyelvtanulás felfedezése) olvastam ki mondhatni egy ültő helyemben.

A fentebb tárgyalt problémafelvetéseimre kaptam egy sercintős háromszavas beszólást egy nőtől. Aminek nyomán megjelent további öt nő, aki egyébként nem is vesz részt a Fidélió-kihívássorozatban (vezér K.É-t leszámítva, aki mutatóba 1-1-et kommentel). Csak és kizárólag azért jöttek a semmiből, hogy romboljanak, like-olták a sercintős beszólást majd mentek tovább a semmibe.

Egy kulturális honlap (FB-oldalán) lehet több értelme lenne beszélgetni felmerült (ontopik) problémákról, mint indoklás nélkül beszólni a másiknak. Egyáltalán, miért kell széttrollkodni a másik véleményét? Miért nem triviális, hogy egyet-nem-értés esetén, ha valaki kommentel, akkor annak legyen már valami értelme, beszóláson felül? Miért kell ezt magyarázni, vihogáson/romboláson kívül semmire másra nem képes 6 (hat!) felnőtt nőnek?

De a sztori nem állt meg itt, egy roppant kellemetlen Vígszínházas, NISZ-es infokommunikációs asszony bizonyos Kovácsovics Éva egyenesen leszarozta a mondandómat. Jelentem az inverz/komplementer #metoo keretében áldozat lettem :DDDD Mert azt azért ne felejtsük el, hogy a nők is képesek erőszakra, és tudnak is rombolni.

Kiváncsi lennék, hogy a K.É be merné-e vinni a munkahelyeire, büszkén lobogtatni, milyen nívósan képviseli a kultúrát, amiből él. Amúgy meg érdekes, legyen akármennyire "szar" a témát érintő felvetéseim, az cseppnyi energiát nem érdemel, hogy megbeszélhetően le is íródjék miért "szar", de arra van idő, energia, visszatérően, hogy velem lehessen piszkálódni, kötözködni, meg a mondandómat le-"szar"-ozni. Ész megáll.

Az index.hu - cenzúrával is súlyosbított - kloákacsatornáján sixx-es comment.com-on látni ilyen trollkodós topikrombolást, meg nem lepődik meg rajta az ember. Az olyanok mint sixx (Vargha Attila), aki Pumped Gabó nívón szocializálódik ez mondhatni tövényszerű. De Fidélión?! Vígszínházas meg NISZ-es környezetből jövő - még a tetejébe ráadásul - nőben ez a fajta primitivizmus hogy tud meglenni, ez az élet nagy rejtélye számomra.

Későbbiek folyamán a Fidelió persze komment nélkül az én káromra hagyta a nyílt Kovácsovics Éva típusú szarozást a toleráns nyílt beszéd jegyében.De amikor ezt szóvátettem ontopik módon, akkor ezt a kommentemet már kitörölte a kommentfolyamból (hide). Ez aztán a derék kiegyensúlyozott intellektuális bátorság volt a Fideliótól. Talán nem kellett volna hagyni idáig fajulni az egészet. Talán egy picit kéne érteni a tisztességes moderáláshoz.


092.nap: Egy fikciós karakter, akivel leginkább azonosulsz
Zseniális kérdés/kihívás. :)
Motkány a Jégkorszakból: beutazni a világot és mindent túlélni az már valami. A kétbalkezes lúzerséget, azt már magamtól is hozzá tudom tenni.
König tanár úr az Abigélből: nem az a lényeg mit gondol vagy mond a világ, hanem mit tesz az ember a világért.
Jay a Secret c.filmből. Nagy adomány tudni úgy zongorázni, mint Jay (senki sem tudta eddig reprodukálni zongorán ezt), és mellé egy gyönyörű lány szerelméért időutazni.


093.nap: Kedvenc szimfóniád
Ismét zseniális kérdés/napi kihívás. Viszont sajnos nem tudok egyet írni, csak hármat. A két kevéssé ismert (mitöbb erősen feledésben lévő) ám zseniális romantikus C-dúr szimfóniát. Illetve Dvoraktól három kései grandiózusan monumentális szimfóniájának elsőjét.

I.Richard Wagner: Symphony in C major, WWV 29, 1832
1.Sostenuto e maestoso.Allegro con brio
2.Andante ma non troppo, un poco maestoso
3.Allegro assai.Un poco meno allegro.Tempo I.Meno allegro.Presto
4.Allegro molto e vivace.Più allegro
Wagner nem is írt több szimfóniát, nem ez volt ugye a legfontosabb műfaja :). Tudtommal a kritikusok, zeneesztéták utálják is rendesen, ami így sajnos közrejátszik abban is, hogy kevéssé ismert. Én imádom minden hangját. Abban is komolyan, elkötelezetten hiszek, hogy e szimfónia által/révén közelebb lehet kerülni Wagner zenéjéhez. Merthogy a wagneri életműben ez majdhogynem "könnyűzene" (értsd jól!).

II.Georges Bizet: Symphony in C major, 1855
1.Allegro vivo
2.Andante.Adagio
3.Allegro vivace
4.Finale.Allegro vivace
Bizet is csak a jobban ismert Róma szimfóniát írta még e C-dúr szimfónián kívül. Ennek a linkelt C-dúr szimfóniának is imádom minden hangját. Ráadásul kottás videó is van róla (épp amit linkeltem).

III.Dvořák: Symphony No.7 in d minor, Op.70
1.Allegro maestoso
2.Poco adagio
3.Scherzo.Vivace
4.Allegro
Dvorak ma már egyre inkább köztudatba kerül (mindenki nagy szerencséjére). Egyre többet játsszák korábban kevésbé játszott dolgait. Így kapott nagyobb hangsúlyt a három utolsó szimfóniája is, nemcsak a régóta rogyásig játszott utolsó IX. Újvilág-szimfónia. Én a VII-et tartom a csúcsnak, majdhogynem kis hiján az egész szimfónia-irodalomban. Persze nyilván nagyon szeretem az Újvilágot is, meg a VIII-at is. Minden hangjegyüket. A VII-nél még az érdekes, hogy nagyon nehéz jól vezényelni, szvsz. Rengeteg pocsék felvétele kering a világban. Ez az általam linkelt sem az igazi, de még a jobbak közül való. Én Vaclav Neumann első felvételét (komplett sorozatból), szeretem a legjobban, tartom a legperfektebbnek. (By the way Dvorak I.szimfóniája is kiemelkedően óriási mondhatni "slágeres" élmény)

ZÁRÓ-MEGJEGYZÉSEK:
----Német nyelvterület
Haydn találta ki nagyon a szimfóniát (számomra). Írt is 104 darabot a műfajban, iziben. :) Nála a "melléknev"-eseken kívül - (pl.: "Üstdob"), jó sok van belőlük, össze kéne szedni őket, magyar nevükkel -, a 12 darab londoni szimfóniát tartom a csúcsnak.
Mozartnál a verhetetlen elsőként említendő élmények:
* 25."Kis" g-moll szimfónia K.183 (Neville Marrinerrel, ami az Amadaus OST-n is van)
1.tétel: Allegro
* 40."Nagy" g-moll szimfónia K.550 (leginkább Herbert von Karajannal)
1.Molto allegro , 2.Andante , 3.Menuetto.Allegretto & Trio , 4.Allegro assai
* 41."Jupiter"-szimfónia K.551 (leginkább Herbert von Karajannal)
1.Allegro vivace , 2.Andante cantabile , 3.Menuetto.Allegro & Trio , 4.Finale.Molto allegro
Beethovennél én úgy tanultam áltisiben, hogy a páratlanok a zseniálisak, a párosak a felkészülés a páratlan szimfóniákra. Kb. mint a Microsoft Windowsnál (5,7 kontra 6,8). Nem vicc, halál komoly így esett a dolog. :)  Nyilván nagyon szeretem mind a 9 szimfóniát. Nehéz kiválasztani bármelyiket. Hiszen mindegyik kedves valamiért. Leginkább a második Deutsche Grammophon-os Karajan komplett-sorozatos felvételt szeretem, 1962-ből.
Schubert szimfóniáit is imádom, egytől-egyig. Legeslegelső (dupla-album) CD-m az ő összes szimfóniája volt. Wolfgang Sawallisch-sal, még az Eternás idõkbõl (kottás csatonám nézettségének tekintélyes hányadát köszönhetem neki: [Sawallisch] Schubert: Unfinished Symphony No.8, [Sawallisch] Schubert: Great Symphony No.9). De nagyon imádom a Tragikus szimfóniát is.
Schumannnál a 2/2-diket imádom - nagyban köszönhetően a régi rendszerváltás elötti Hiradó-szignálnak :)
Mendelssohn: Olasz-szimfónia közismert korábban már linkelt Saltarellója felülmúlhatatlan kedvenc.
Brahmsnál leginkább az I-et.
1.c-moll szimfónia Op.68 / Karajan+BPO, 1963
1.Un poco sostenuto-Allegro
2.Andante sostenuto
3.Un poco allegretto e grazioso
4.Adagio-Più andante-Allegro non troppo
2.D-dúr szimfónia Op.73 / Karajan+BPO, 1963
1.Allegro non troppo
2.Adagio non troppo
3.Allegretto grazioso.Quasi andantino
4.Allegro con spirito
3.F-dúr szimfónia Op.90  / Karajan+BPO, 1964
1.Allegro con brio
2.Andante
3.Poco allegretto
4.Allegro—Un poco sostenuto
4.e-moll szimfónia Op.98 / Karajan+BPO, 1963
1.Allegro non troppo 0:00
2.Andante moderato 12:35
3.Allegro giocoso-Poco meno presto 23:33
4.Allegro energico e passionato-Più allegro 29:55
Mahlernél az 1,2,5,8-at emelném ki.
----
Charles-Marie Widor, persze kötelezően említendő ennél a pontnál:
5.Orgonaszimfónia
Toccata
Franck egyetlen nagy d-moll szimfóniája nem maradhat ki a romantikus sorból:
d-moll szimfónia, Kurt Masur
1.Lento-Allegro
2.Allegretto
3.Allegro non troppo
Berlioz és Sibelius fókuszált, véleményformálásra is alkalmas meghallgatása - szégyen ide vagy oda -, sajnos kimaradt eddig az életemből.
----Orosz nyelvterület
Csajkovszkijról ugye mindenképpen meg kell emlékezni, nélküle nem lenne teljes a napi kihívás abszolválása. Kezdve a 4. szimfóniával, Gennady Rozhdestvensky komplett szimfónia-sorozatából. Mellesleg a 6-dik is vele a legjobb.
4.f-moll szimfónia Op.36
1.Andante sostenuto-Moderato con anima-Moderato assai,quasi andante-Allegro vivo
2.Andantino in modo di canzona
3.Scherzo:Pizzicato ostinato-Allegro
4.Finálé:Allegro con fouco
Az 5-dikben nálam Doráti felvétele a verhetetlen, ő játssza egyedül jó tempóban és jó értelmezéssel, hangsúlyozással, senki más (pedig rengeteg linkelhető felvételt kerestem a youtube-on annó is). Nagy tervem a kottásítása. Miután leírtam e sorokat befutott egy ajánlat, hogy Gergiev nagyon jó. Meghallgattam és tényleg. Abszolút linkelhető, élvezhető.
5.e-moll szimfónia Op.64 / Gergiev+WPO, 1998
1.Andante-Allegro con anima-Molto più tranquillo
2.Andante cantabile, con alcuna licenza-Non allegro-Andante maestoso con piano
3.Valse.Allegro moderato
4.Finale.Andante maestoso-Allegro vivace-Molto vivace-Moderato assai e molto maestoso-Presto
Ne feledjük a korai 1-2-3 Csajkovszkij szimfóniákat se: mindhárom zseniális szintén. Az 1."Winter Dreams/Téli álmok"-at korábban linkeltem is a téli zenés 79.napi kihívásnál. Itt most nem ismétlem meg.
Prokofiev: Klasszikus szimfónia. Kötelező darab. Fergeteges negyedóra. Ráadásul kottás-videó. Kellhet-e ennél több? :)
1.Allegro
2.Larghetto
3.Gavotta
4.Finale: Molto Vivace
Sosztakovicstól a VII. Leningrádi szimfóniából hallottam egyszer egy hosszabb részletet fiatalként, emlékszem az speciel tetszett, pedig amúgy nem voltam oda Sosztakovicsért. A kottás-videózásnak kellett eljönni, hogy megszeressem.
----
Ki ne hagyjam Friedrich Wittet a Jénai szimfóniával, ha már a világ mostohán bánik vele.
Cseheknél Josef Mysliveček dolgait szerettem még nagyon a kevésbé ismert második vonalból (de korlátlanul jöhet a többi  kismester is).
Modernek közül Arthur Honeggert és Leonard Bernsteint emelném ki. Fiatalon megvoltak nekem (LP-ről) és szerettem őket hallgatni.

Fideliós szimfónia-kvíz:
(01) Honnan ered a szimfónia szó?
* görög eredetú, azt jelentette: "zenekar" (4%)
* görög eredetú, azt jelentette: "ünnepi zene" (2%)
* görög eredetú, azt jelentette: "együtthangzás" (94%)
(02) A 17.században nem azt a négytételes formájú művet jelentetette (sinfonia), mint most. Hanem?
* Olasz stílusú hangszeres mű, nyitány (51%)
* Csembaló szólóra és zenekarra írt mű (20%)
* Hangszeres közjáték (29%)
(03) Hány szimfóniát írt Joseph Haydn?
* 51 (2%)
* 85 (10%)
* 104 (88%)
(04) Milyen néven emlegetjük Mozart utolsó szimfóniáját?
* Prágai (8%)
* Jupiter (80%)
* Párizsi (12%)
(05) Honnan származik Beethoven V.szimfóniájának a mellékneve (Sors)?
* Liszt Ferenc tüntette fel először így egy átiratában (21%)
* Beethoven titkárától, Anton Schindlertől (62%)
* Richard Wagner (17%)
(06) Melyik szimfónia NEM szerepeltet kórust?
* Beethoven IX.szimfónia (2%)
* Mendelssohn II.szimfónia (51%)
* Sosztakovics: IX.szimfónia (39%)
* Mahler: II.(Feltámadás) szimfónia (8%)
(07) A hagyományos forma szerint mi a szimfónia III.tétele?
* lassú tétel (7%)
* scherzo vagy menüett (84%)
* gyors tétel (9%)
(08) Az alábbi zeneszerzők közül ki írta a legkevesebb szimfóniát?
* Antonin Dvorak (2%)
* Robert Schumann (22%)
* Dmitrij Sosztakovics (9%)
* Cesar Franck (67%)
(09) Egy reménytelen szerelmes férfi ópiumos állapotban megöli kedvesét, kivégzik, majd boszorkányok között találja magát. Melyik szimfónia programja ez?
* Liszt: Faust-szimfónia (21%)
* Berlioz: Fantasztikus szimfónia (63%)
* Bernstein: Az aggodalom kora (10%)
* Mahler: Feltámadás szimfónia (6%)
(10) Melyik Csajkovszkij-szimfónia viseli a "Pathétique" melléknevet?
* 4 (15%)
* 5 (28%)
* 6 (57%)


+BÓNUSZ a 94.napi kihívás elött. Elképesztő esetem a Fidélió szerkesztőségével. Ha a szerkesztőség ilyen "kulturáltan" szemétkedős, mit várjak a 91.nap hat gráciájától. Nem tudom: vajh a közelgő választások miatt bolondult-e meg mindenki? Vagy tényleg nem lehet már nemhogy egy kritikusat, de egy ártatlant sem kommentelni? Ennyire nem fér bele a világképbe cukorszirup és a fejbólogatáson kívül semmi más? Ennyire tolerálhatatlan egy külső - abszolút perifériáról jövő -  vélemény? Én innentől befejeztem a Fidéliót, most már remélem tényleg örökre. Leszedem a hátralévő kérdéseket, komplettírozok itt a blogon, aztán kukázom az egészet, verbalizmusostul Fidélióstul, Facebookostul.

Fidelio.hu: Fáy Miklós-Vannak rossz előérzetek
Fidelio.hu FB: Fáy Miklós-Vannak rossz előérzetek

Írt Fáy Miklós a szokásos tömör, informatív, lényegre fókuszáló stílusában egy kiváló írást a Fidélión (lásd fentebb egy részletet belőle [ominózus első ajánlat]). Ami a következő dialógust bírta kiváltani. Én az eredeti kommentet, ugye eredendően Fáy Miklósnak gondoltam írni (szelid poénkodás után), hogy ha van lehetőség url-es infógazdagításra meglehet fontolni a vele való élést. Mire a Fidélió "vette magára az inget", de úgy, hogy kiforgatta az felvetésem velejét.


094.nap: Egy könyv vagy film férfi sorsokról
Ez könnyű. És annyi van, hogy elég egyet megadni.
Az alábbi azonnal egy másodpercen belül eszembejutott. :)
Könyv is, film is, férfisorsOKról is.
Erwin Nathanson (1928-2016): Piszkos tizenkettő
FILM



095.nap: Egy könyv, amit a szüleid adtak a kezedbe
Karl May: A szkipetárok földjén.
Mai napig emlékszem rá, és megvan. Pláne, hogy amikor én gyerek voltam ez a régi (amúgy 1946-os kiadás) beszerezhetetlen könyvnek számított.  És mivel Winnetoura nagyon rá voltam izgulva, kellett a pótlás. :) Szerettem én ám mindent, ami Karl May volt, de amiket felfaltam, azok az indiános regények voltak.



Én ebből jó felvételt ezen kívül nem hallottam még. Muszáj volt bedigiznem egy régi recsegős Eterna lemezemről. Amúgy imádtam a zongoristát (pár éve sajnos meghalt), egy rossz felvétele nem volt. Ráadásul a zongoraslágerekben (amilyen amúgy ez is) nagyokat tudott domborítani, amikben oly könnyű eltévedni.

A komment-szekcióban több öröm is volt:
(1) Az egyik legkedvesebb barokk-zeném
[Johannes Walter] Quantz: Concerto for flute & strings in G, No.161 (QV 5:174)
(2) A mestert én is linkeltem korábban. Ezt a darabját nem ismertem, de nagyszerű, imádnivaló.
Ludovico Einaudi: Primavera 


097.nap: Ha tehetnéd melyik zenészt választanád tanárodnak?
* Ez megint egy bődületesen rossz kérdés, mint a 16.napi. Laikusként mekkora eltévelyedés lenne, teszem azt, a már sajnos meghalt Herbert von Karajant vágynám karmester-kurzuson. A zenélést nem adják ingyen: csomót kell tanulni és gyakorolni már ahhoz is, hogy álmodozhasson az ember (valamiféle konkrétumok alapján). Ugye megint a laikus-szakmabeli disztingválás problémája.
* A másik nagy probléma a kérdéssel, hogy ugyanúgy (mint a 91.napi könyv-gyorsolvasás kihívásnál) nincs hozzáadott értéke és így értelme sem ahhoz képest, hogy például "mondj egy kedvenc muzsikust". Hiszen senki nem tudja melyik zenész hogyan miképp tanít, nyilván akkor választanánk valakit tanárnak, akitől valami olyan titkot akarnánk ellesni, ami sugárzódik a zenész előadóművészetéből (és nagyon tetszik nekünk). Magyarán nem tud specifikus lenni elégséges mértékben a tanár-attribútum. Ha meg nem a művész személye az érdekes, hanem a tevékenységének mibenléte (pl: karmesterség, zeneszerzőség), arra már a 41.napon volt kérdés, azaz itt már redundancia.
* Én, mint a 41.napnál írtam, ha odakerülhetnék citerázni szeretnék megtanulni, ha hangszerjátékot szeretnék tanulni. Mivel zöldmezősen nulláról kéne kezdenem, megkeresnék egy citerást, aki segítene tájékozódni, mi merre hány méter a hangszertanulás rögös útján.
* Nem a rózsaszín fellegekbe kell járni, aztán egy nap után ráunva, abbahagyni az egészet, hanem érdemesebb a földön lépésről-lépésre haladni. Igen, még a hangszeres játék tanulásánál is. Nota bene értelmetlen álmodozások helyett egy első lépés lehetne a kottás videók nagyszerűségének felismerése majd élvezetének elkezdése. :DDDDDDDDDDDDDD
* Vasárnap délelött rátekintve a blogposztra az enyémmel együtt már 31 komment van, 1 db 2 like-ossal és 9 db (vegyes) egy-emotos (míg előző nap azért dőltek a like-ok ennyi idő után). De ennél is többetmond a problémafelvetésem kontextusában egy-egy lényeget megragadó komment:
* "Azért megnézném hogy a kis tanonca lennél"
*
"Aki tudja csinálja..."

*
"Szerintem is! Ha nincs "az" a tehetség, lehet nekem akárki is a tanárom, csak az idejét és az idegeit fecsérli! (Persze, nem a "műkedvelőkre" gondoltam!)"

*
"Balázs Fecó"

*
"Szíj Melinda"
* "Pataki Attila"
* "Lukács Laci"
* "Kasza Tibi"
* Egyébként elemzői szemszögből azt gondolom, eddigi tapasztalatok alapján, hogy a kérdés jóságát elég jól prediktálja mennyire tisztességes haranggörbe mentén szórnak a like-ok. Ha lapos (csak 1-ek vannak, azok hibahatáron belüliek is lehetnek, meg egyenesen eldobhatók is, mert félreviszi a mérlegelést). Nyilván a like-szám (abszolút érték) ezt tudja fel- és lefele skálázni.

PS:  Elképzeltem, hogy beszúrom ezt a kis rövid szösszenetet a Fidelio.hu FB-oldalán a napi kihívásba, akkor mit szólnának hozzá a Vígszínházas meg NISZ-es, leszarozós toleranciában "túltobzódó", Kovácsovics Éva és társai. :)
Nem is szúrtam be, hiszen akit érdekelt itt is elovashatta, Kovácsovics Évák meg mehetnek máshová trollkodni.


098.nap: Legjobb művészvicc
Minta: "- Hány szürrealista kell egy villanykörte kicseréléséhez? - Három. Egy, aki féken tartja közben a zsiráfot, egy, aki borral tölti fel a fürdőkádat, és egy, aki újságot olvas a lángoló kanapén."

Régi szép idők, amikor pörgött a blog, én is jelen tudtam lenni ott, és még derültséget is sikerült okoznom az alábbi viccemmel, a poszt mögötti komment szekcióban. Azért választottam ezt a viccet, mert visszaigazolásom van róla :)
Lassan 7 éves emlék (2011.07.30) vicce

Két zenekritikus ül egy zongorakoncerten. A pianista nagy teátrális mozdulatokkal zongorázik. Odasúgja az egyik a másiknak.
- Assisi Liszt Ferenc

A komment-szekcióba még ezeket pötyögtem be:
Kisiskolásként hallottam ezt az anekdotát egy régi világban nevelkedett, klasszikus zenét szerető, rádió-magnó szerelő maszek kisiparostól (egyébként gyorsan, tökéletesen dolgozott, baráti árak mellett). Óriási kedvence volt Donányi Ernő és zongorajátéka, így az adoma is róla szól:
Dohnányi Ernőt zaklatja egy fiatal zongorista, hogy hallgassa meg. Dohnányi beadja a derekát és fiú belecsap Chopin Perckeringőjébe. A végén izgatottan kérdezi a mestert:
- Na milyen volt?
- Nagyszerű, kiváló előadás volt fiatal barátom. Életem legkellemesebb negyedórája volt.

Brahmsot születésnapjára meglepték a barátai egy vonósnégyessel. Az előadás után záporoznak a kérdések a zeneszerző mester felé:
- Hogy tetszett? - Milyen volt a tempó?
Mire Brahms:
- Egész jó volt. Azt hiszem, a tiéd tetszett a legjobban.

Ha már brácsa, van egy jelenlétemben effektíve megtörtént brácsás adomám és ráadásul After Crying-os a sztori.
I.Miskolci Klazz (klasszikus+jazz) szimfonikus fesztivál. Első (szimfonikus zenekari) próba. Pejtsik Peti a hangszerelés során brácsásokat kihívás elé állító, íres ízesítésű, táncos, virgás futamokat tesz a kottába (ha jól rémlik a "Viszlát világ"-os medley valamelyik részébe). Kovács László karmester végigdirigálja egyben az egész kérdéses részt: mire a szólamvezető brácsás hölgy a beállt síri csendbe felteszi a kérdést:
- Nem lehetne inkább eltáncolni?

Alábbi adomára reflektálva:
- Jó napot kívánok! Szeretném felvásárolni az összes paradicsomát!
- Jaj, maga is megy a színházba, ahol az a tenor énekel?
- Igen. Én vagyok a tenor.
Van egy évtizedekkel korábbi, állítólag tényleg megtörtént variációs leírása (Bisztray Gyulától).
Pattantyús-Ábrahám Géza (Patyi volt a beceneve), tán legnevesebb és legnagyobb hatású magyar gépészmérnök híres volt kínósan hosszú, aprólékos vizsgáztatásáról (BME). Igen ám, de az egyik vizsganapon túl sok vizsgázó volt feliratkozva és hát besötétedett, bezáródtak az egyetem kapui. Bújik ki vizsgája végeztével az egyik diák a kerítésen, arra jár egy rendőr, aki kérdezi: - Hát maga mit csinál? - A Patyinál vizsgáztam. Félóra múlva megismétlődik a szitu - Hát maga? - A Patyinál vizsgáztam. Harmadjára immáron koromsötétben is megismétlődik a szitu:
- Maga is a Patyinál vizsgázott?
- Nem. Én vagyok a Patyi.

A legtöbb like-ot (enyémmel együtt) ez a vicc kapta:
A sima szóviccnél egy rosszabb van, a szakmai szóvicc. Ezt az alapigazságot mi illusztrálhatná plasztikusabban, mint Dandó Zolika kézremegést okozó "tréfája". Hát az ötlet nem saját, hanem Dandó Zolika (TNT gitárosa) mondta egyszer: (Stefun)
- Mi a gesztenyepüré enharmónikus párja
- fisztenyepürfesz


Kommentekből érdekesebbek:
* Nincs is szebb a belterjes szakmai poénoknál.GPali, szívesen megvásárolnám a szolfézs könyvedet, a jelek szerint jó állapotban van, mondhatni alig használt.
* - Mi KISZ-dúr párhuzamos hangneme? - A Komszo-moll.
* Ez csak olyan whitefülüeknek való, mint Fiszti Péter.
* - Miért nevezi a zenész cigány a kocsiját kisszekundnak? - Há' mer' Cé-Desz
* A férfi himnusz hangneme: kan-dúr.
* A rendőrhimnusz hangneme: pan-dúr.
* A törpehimnusz hangneme: pin-dúr.
* - Az ott dísz? - Nem, esz.


099.nap: A kedvenc filmes párosod
Eléggé adta magát: Jack Lemmon és Walther Matthau
* Mindketten szép kort értek meg
* Jó sok közös filmjük volt (szerencsére nálunk is vetítették őket és én láthattam).
* Egy rossz filmjükre sem emlékszem.
* Öreg korukra sem fáradtak el: lásd Szomszéd nője zöldebb (még folytatást is megélt)
Olyan szállóigékre futotta még itt is, mint: "Húzzon bőrt a fogára" (Ne vigyorogjon!)
Sajnos bő 10 perccel később ismét beszúródott a páros a kommentem mögé közvetlenül, így töröltem a saját kommentemet és választottam egy másikat, kicsit jobban függetlenedve Stan és Pan képétől :)

Mivel
(a) nem kötelező visszatérő párosnak lenni a kiírás szerint
(b) nemcsak szinészek, hanem filmkarakterek is alkothatnak párt
Így muszáj említenem Jay & Rain párosát, itt a blogposztban már többször felmerült Titok filmből.
Secret (2007), FILM with Mandarin audio and English, Hungarian Subtitles

Ami még eszembejut:
Külföld:
- Paul Newman + Robert Redford (Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Nagy balhé/Sting)
- Lex Barker + Pierre Briece (Winnetou-filmek)
- Gojko Mitic + Dean Read (Vértestvérek)
- Alain Delon és Jean-Paul Belmondo (Borsalino)
- Diane Lane és Thelonious Bernard (Daniel és Lauren: az Egy kis romantika/Little Romance)
- Mozart és Salieri (Amadeus: ritka jól hozták a karaktereket)
- Debra Winger és Billy Crystal (Felejtsd el Párizst!)
Magyar:
- Soós Imre + Töröcsik Mari (Körhinta)
- Latabár Árpád és Latabár Kálmán
- Cserhalmi György + Garas Dezső (Kísértet Lublón)
- Piros Ildikó + Garas Dezső (Abigél)
- Kállai Ferenc + Őze Lajos (Tanu)

Komment-szekcióból további jók:
- Bujtor István és Kern András (Ötvös Csöpi filmek)
- Bruce Willis és Cybill Sheperd a Moonlightingban (A simlis és a szende)
- Mucsi Zoltán és Scherer Péter (Kapa meg Pepe)
- Pepin és Maryska (Sörgyári capriccio)
- Jason Mewes és Kevin Smith (Jay és Néma Bo, Shop Stop filmek)


100.nap: Milyen témáról olvasnál szívesen a Fidelión?
Nálam ott bukik a dolog, hogy holnaptól már nem klikkelek a Fidelióra. Alig vártam, hogy vége legyen a 100 napos kihívásnak, mint a digitális méregtelenítésem megkezdésének utolsó akadályának elhárulására. És hálistennek ez a pillanat is elérkezett.
Viszlát fórumok
Viszlát blogoszféra
Viszlát facebook
Viszlát tartalomgenerálós digitális környezetszennyezés



Összefoglalás-konklúzió
* Terveztem egy hosszabb összefoglalót illetve elemzést az érdekes #100naposkihivas játékról. De aztán (Fidelión is visszatérően megélhető) egyre lepusztulóbb közhangulat és közbeszéd nyomán ettől elállok.
* Nem bántam meg végül, hogy résztvettem, végül is írtam egy 250+ KB-os blogposztot, csomó linkkel, amik nekem is - egy helyre koncentrált, strukturált, összesített - infókat ad, magamról, nem kevés belegondolás meg újraélhető nosztalgia után.
* Azt azért mindenképpen említeném, hogy összességében a játékosok körében, kívülről is rendesen tapasztalható besokallások nyomán, inkább károsnak, mint hasznosnak tartom az egész kezdeményezést.
* Ráadásul - kérdésekből is láthatóan - összességében nem túl szinvonalas portál kívülről(!) menedzselte. Nyilvánvalóan egészen más, ha az ember belső késztetésből, önmagán javító szándékkal fog bele egy 3+ hónapos kihívássorozatba, na pláne nívósabb kihívások révén.
* Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy nem tudok elképzelni normális szinvonalú és egyúttal sikeres kulturális/zenei portált a Pumped Gabó / Vargha Attila (sixx) és kollégái fémjelezte trash-szintre lekalibrált népesség viszonylatában. Mindezt úgy, hogy látogatottságban, interakcióban, publikált anyag mennyiségében és minőségében, az egész magyar mezönyt lekörözi. Direkt megnéztem példának, hogy a Bach Mindenkinek közelgő sorozat kapcsán hol milyen cikk jelent meg. A Fidelióé kiemelkedett.
* Feloldhatatlan feszültséget jelent mind a mára tönkretett verbalizmus is, mind a tartalomgenerálási kényszer értelmetlen és pusztító hatása.
* 100 nap akkor is sok, ha tartalmas, interaktív, szerethető az egész játék. Nemhogy így topikrombolással súlyosbítva, elidegenített közegben, egymásra nem figyelve.
* Nyilván olvasógyűjtés szempontból jól járt a Fidelió a kihívás-sorozattal, a kulturális viszonyaink "állatorvosi lovának" prezentálásának közben. Az ember örülhet, ha csak a szinvonal-stagnálás összejött a játék végére, én inkább romlást érzékeltem (javulást meg semmiképpen).
* Csoportosítottam a kérdéseket a "legjobb"-tól a "pocsék"-ig. Akkor tartok egy kérdést jónak, ha
(1) Van lehetőség zseniális "like-olható" válaszokra
(2) A válaszoláshoz kevéssé lehet az internetről puskázni.
+ A filmes szállóigék például hiába volt jó nap a kihívás-sorozatban, ha magyar nyelven is egy másodpercen belül tömegesen dőlnek a jobbnál jobb ötletek.
+ A "karácsonyi ajándék zeneszerzőnek" meg azért volt nagyon jó kihívás, mert kreatívan gondolkodni kell a válaszhoz, miközben rengeteg jobbnál jobb ötlet lehet potenciális válasz.

Legjobb, kedvenc kérdések:
002.nap: Egy olyan zene, amit szerinted méltalanul kevesen ismernek
005.nap: Egy zene, amit a halálos ágyadon még meghallgatnál
006.nap: Egy hallgatható kortárs zenemű
011.nap: Egy varázslatosan virtuóz muzsika
021.nap: Melyik zeneszerzőnek, mit ajándékoznál karácsonykor?
030.nap: Egy koncert, amiért messzire utaztál
034.nap: Egy zenei album a legszebb/legjobb borítóval
038.nap: A legemlékezetesebb élő táncélményed
040.nap: Egy dal, amit sehogyan sem tudtál kiverni a fejedből
046.nap: Ki a legkedvesebb 30 év alatti művészed?
052.nap: A legjobb gyerekkönyv vagy -vers
055.nap: Bármilyen műalkotás egy nagyon jó címmel
056.nap: Egy zene, amit akárhányszor meg tudsz hallgatni
058.nap: Egy kiváló női zeneszerző
061.nap: Egy zene, aminek hatására megszeretted a klasszikus zenét
063.nap: A kedvenc Beethoven műved. És miért az?
064.nap: Egy zenei tematikájú novella, könyv vagy film.
068.nap: Egy zenemű, amihez érdekes történet, anekdota fűződik
070.nap: Egy alulértékelt/nem eléggé megbecsült magyar alkotó/alkotás
071.nap: Egy kórust szerepeltető mű
072.nap: Egy hangszer, aminek nem bírod elviselni a hangját
075.nap: Polgárpukkasztó alkotás, amelyet művészetnek mégsem neveznél
077.nap: A kedvenc műved állatszereplőkkel
080.nap: Mondd el egy regény vagy film történetét pocsékul!
082.nap: Zene, amit te szeretsz, de a környezeted utál
083.nap: Film, könyv, színdarab, ami életbölcsességgel szolgált számodra és mivel
084.nap: A legszebb történettel bíró opera
086.nap: Zene, ami alapvetően elüt az ízlésedtől, mégis szereted
089.nap: A rendszerváltás után készült legfontosabb magyar műalkotás
092.nap: Egy fikciós karakter, akivel leginkább azonosulsz


Jó kérdések:
004.nap: Írd le három szóban a könyvet, amit most olvasol
008.nap: Egy könyv, amiből érdemes lenne filmet készíteni
015.nap: Melyik zeneszerzőt keltenéd életre a 21.században:
019.nap: Melyik könyvbe költöznél be hátralévő életedben?
023.nap: Melyik fikcionális családdal töltenéd a karácsonyt?
024.nap: A film, amit nem tudsz elégszer megnézni?
025.nap: A leginkább túlértékelt művész
026.nap: Egy méltatlanul alulértékelt művész
029.nap: A könyv, amit az újévben, mindenképpen elolvasol
033.nap: A kedvenc nyitómondatod egy regényből
041.nap: Milyen művészeti ágban szeretnéd kipróbálni  magadat?
053.nap: A kedvenc zenéd, amiben szaxofon szerepel
054.nap: Egy emlékezetes filmzenei pillanat
060.nap: Egy könyv vagy film, ami napokig a hatása alatt tartott
069.nap: Egy erotikus zene
076.nap: Zene, amit utazás közben hallgatsz szívesen
085.nap: Egy filmes szállóige amit te is idézni szoktál
090.nap: Egy általad nagyratartott Oscar-díjas film 

093.nap: Kedvenc szimfóniád
098.nap: Legjobb művészvicc 

Átlagos kérdések:
001.nap: A zene amit életed első koncertjén hallottál
003.nap: Egy előadás, amiről hazamentél szünetben
007.nap: A kedvenc jazzalbumod
010.nap: A kedvenc megzenésített versed
014.nap: A kedvenc zongoraversenyed
018.nap: Egy festmény, ami nagy hatást gyakorolt rád
020.nap: A művész, akit emberként is tisztelsz
022.nap: A kedvenc karácsonyi zeneműved
027.nap: Ha egy könyvet újra elolvashatnál először, melyik lenne az?
031.nap: Egy művész, akinek érdemes lenne filmrevinni az életét
032.nap: A kedvenc hegedűversenyed
035.nap: A kedvenc magyar versed
037.nap: Egy magyar művész, aki külföldön lett sikeres
039.nap: Egy könyv / film, amit nagyon vártál, de csalódást okozott
043.nap: Melyik kitalált karaktert választanád lakótársnak?
044.nap: A kedvenc részleted egy operából?
045.nap: A legszebb magyarországi épület
049.nap: A kedvenc antihősöd?
051.nap: A legjobb magyar film
062.nap: Egy könyv, amely érdekes filozófiai kérdéseket feszeget
065.nap: A következő színházi előadás / koncert, amire el fogsz menni
067.nap: Egy alkotás a kulináris élvezetekről
074.nap: A legidegesítőbb néző, akivel találkoztál
078.nap: Az első lemez, amit megvettél magadnak
079.nap: Kedvenc hóeséssel kapcsolatos alkotásod
087.nap: A legfontosabb kamaszkori könyvélményed
088.nap: Egy érdekes regény / film női sorsokról
094.nap: Egy könyv vagy film férfi sorsokról.
095.nap: Egy könyv, amit a szüleid adtak a kezedbe
096.nap: Egy gyönyörű tavaszi zene

099.nap: A kedvenc filmes párosod
100.nap: Milyen témáról olvasnál szívesen a Fidelión?


Elrontott, rossz, hibás kérdés:
012.nap: Melyik festőtől rendelnél önarcképet?

Gyenge, eröltetett, izzadságszagú kérdések:
009.nap: Egy művész, akivel együtt vacsoráznál
013.nap: Egy színész/színésznő, akibe (régen) titokban szerelmes voltál
017.nap: Melyik művészcsaládba születtél volna szívesen
028.nap: A zene, amivel az óévet búcsúztatod
036.nap: Egy kiváló könyv / film / színdarab, ami egy disztópia
042.nap: Egy művész, aki igazi polihisztor
048.nap: Egy brutálisan sokkoló regény vagy film
050.nap: A kedvenc Cseh Tamás dalod vagy -feldolgozásod
057.nap: Egy műalkotás, amely történelmi szerepre tett szert
066.nap: A gonosz leghatásosabb ábrázolása
081.nap: Egy film / előadás amin elaludtál


Felesleges, értelmetlen, pocsék, sőt egyenesen káros kérdések:
016.nap: A legnehezebb zenedarab, amit valaha eljátszottál
047.nap: Egy festmény, amiért minden pénzt megadnál
059.nap: A legrosszabbul sikerült képzőművészeti alkotás
073.nap: Egy kortárs irodalmi mű, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni

091.nap: Egy könyv amit nagyon gyorsan elolvastál
097.nap: Ha tehetnéd melyik zenészt választanád tanárodnak?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése