Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2010. május 30., vasárnap

Új korszak jön a pénzintézetek kockázatkezelésében?



Új korszak jön a pénzintézetek kockázatkezelésében

"A válság után új korszak következik a bankok, biztosítók kockázatkezelésében, például többet költenek majd a területet érintő képzésekre, illetve kiemelten kezelik informatikai rendszereik bővítését és az adatminőség fejlesztését - derül ki egy kutatás napokban nyilvánosságra hozott eredményeiből. A nemzetközi szintű kutatást az Economist Intelligence Unit (EIU) végezte az üzleti analitikai piac vezető szállítójának számító SAS megbízásából 2010 februárjában. A felmérés során világszerte 346 kockázatkezelési vezető válaszolt különböző pénzügyi szolgáltatóktól, illetve mélyinterjúk formájában további iparági szakértőket is megkérdeztek.

A kutatásból kiderült: a válság előtt a technikai hiányosságok mellett az egyik legjellemzőbb probléma az észlelt kockázatokkal kapcsolatos figyelmeztetések gyakori mellőzése volt. A szervezetek vezetői ugyanis hajlamosak voltak az egyre magasabbra emelt bevételi célokra és nyereségrátákra koncentrálni, miközben kevésbé figyeltek a növekvő kockázati koncentrációkra. A válság ezt jelentősen megváltoztatta: a kockázatkezelés a stratégiai döntéshozatal középpontjába került. A szervezetek újraértékelték vezetői struktúrájukat, a kockázati funkciókat, adataikat, IT-rendszereiket, szoftvereiket és üzleti folyamataikat."


Nem akármilyen szöveg pár sorban, szvsz, ezért a link megadásán felül, szerkesztett és tömörített formában fentebb idemásoltam a lényeget is. Ha túlteszem magam azon, hogy "válság _után_" ;), akkor is minimum két meggondolnivaló marad:

1, A profitéhség, a kapzsiság, az éves bónusz (mint küzdési vezérfonal), a rövidlátás, és a szabályozó mechanizmusok tökéletelensége mind-mind eglatánsan előrevetítették és fémjelezték a jelenlegi válságot (is). Nem kell nagy képzelőerő annak belátásához, hogy nem egy mezei terepen dolgozó kockázatkezelő
(1) konkrétan lát(hat)ta előre például a másodlagos jelzáloghitelezés végzetes buktatóit,
(2) szakvéleménye nem tud(hat)ott kellő mértékben artikulálódni a pénz iszonyatos igézetében.

2, Miután a SAS rendelte meg a felmérést, aki híres minden határon túl brutális árazású analitikai megoldásairól, "nyílvánvaló" és "triviális"(?), hogy a kutatás konklúziója, hogy erősíteni kell (iszonyatos pénzekért), a vállalati informatikai rendszereket, tisztítani kell a vállalatok tulajdonában lévő adatvagyont. Ezek iszonyatos költségek, és mivel a témában a SAS vezető szállító, valószínűsíthető, hogy fog neki csurranni cseppenni. Csak azt nem értem, hogy a SAS - biztosan kiváló - megoldásai
(1) Hogyan fogják kezelni a proftéhség túlkapásait?
(2) Hogyan segíti elő a túlkapások elleni szabályozási mechanizmusok fejlődését.
Amik ugye elsőrendű implikáló problémái voltak a válságnak.
Magyarán van egy azonosított "A" probléma, majd egy kutatás talál egy jó drága megoldást egy "A-vessző" problémára.

Nekem erős deja vu-m van ilyenkor, két vonatkozásban is.

(1) Ugyanis visszaemlékszem, hogy magyar cégek mi iszonyatos mennyiségű tízmilliókat tapsoltak el például vállalati egységes ügyféltörzsekre, esetek nagy százalékában kudarcbafulladóan. Ott is ugyanezek a szimptomák voltak, (A) hatalmas pénzek, (2) gigantikusan nagy és dekomponálatlan probléma, (3) nem lényegénél fogva megragadott alapprobléma. Ha erre gondolok és cinikus akarnék lenni, akkor ez a kutatás jó eséllyel a SAS-nak fog csak segíteni a válságból való kilábalásban. ;)

(2) Kedvenc vesszőparipám, az adatbányászat és adatvédelem témája, amiről már írtam korábban posztot. Az meg annyiban vág ide, hogy megfelelő szabályozó mechanizmusok nélkül, az adatvédelem is kiszolgáltatott lesz a profitéhségnek. A dolgot meg csak nehezíti, hogy a profit oldalán (adatbányászat) merülnek fel legelőbb az adatvédelmi kérdések, egy adatvédelmi biztos a saját állásfoglalásával egészen biztosan minimum egy nagyságrenddel le lesz maradva, ha és egyáltalán fogja tudni érdemben követni az eseményeket. Ami vezethet egy túltiltáshoz és egy túlengedékenységhez egyaránt.

Magyarán ott tartunk, hogy terepen dolgozó adatbányászoknál sokkal több lényegi pro és kontra információ keletkezik akár egyetlen olcsó pécén is, de hogy ebből hogyan lesz döntés az bizony nem SAS szoftvereken fog múlni, hanem rajtunk embereken.

UPDATE-1.

Alapvetően egyetértek. Talán amivel vitatkoznék: az írásodból azt vettem ki, hogy nagy IT/konzultációs pénzköltések és a rossz hitelkihelyezés köze szinte egyenlőségjelet húztál. Természetesen igazad van abban, hogy a sok IT-beruházás kukába ment, de azért én nem keverném a két fenti dolgot.

A rossz kihelyezés egy tudatos (mohó) vállalati stratégia, a meglévő kockázatokkal alig számolva (igazad van: évvégi bónusz fontosabb, minthogy a bankkal mi lesz 4 év múlva). A drága IT beruházások viszont elkerülhetetlenek, az hogy jó vagy rossz lesz az nem elhatározás kérdése, mert minden bank szeretne jó IT-beruházást, inkább függ (bármilyen furán hangzik) a szerencsétől.


Akkor rosszul fogalmaztam/hangsúlyoztam a blogpostomban. Míg a válság szempontjából a rossz hitelkihelyezés ok, addig a gigantikus IT-költés egy generált válasz. A kettőt tényleg nem szabad 'összemosni', hiszen mindkettőnek mások már az alapproblémái is.

Én csupán pár dolgot akartam érzékeltetni:

- Van egy azonosított probléma - szabályozási mechanizmusok tökéletlenségéből fakadó hitelelszállások - illetve e probléma _megoldásának_ hangsúlyozása. A SAS-nak tetsző tanulmányos konklúzió - a nagy IT-s költések _célja_ - nincs az előbbivel összhangban. Röviden szólva, más az alapprobléma illetve a javasolt megoldás mást old meg.

- Rá akartam mutatni, hogy a konklúzió óriási költségű IT-s költéseket vetít előre. Evvel te is egyetértettél a reakciódban.

- Azzal viszont nem feltétlen értek egyet, hogy minden nagy probléma implikálja a nagy IT-s költést. Erre hoztam példának a egységes vállalati ügyféltörzset. Amiről annó mindenki azt hitte, hogy csak gigantikus méretű költségvetéssel lehetséges, pedig nem feltétlen. Arról már nem is beszélve, hogy minél nagyobb, komplexebb és minden vállalati bitet érintő a tervezett IT-s módosítás, fokozottan annál nagyobb az esély a határidő-, a költségvetés-túllépésre, a bukásra.