Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2017. május 18., csütörtök

"Termelékenység"


Próbáltam kitérni a Starschema-poszt-omban a címbeli "termelékenység" értelmezési vakvágányainak publikus átgondolása elöl, de az élet csak nem hagyta annyiban a dolgot. De ha már előkerült, akkor szerencse a szerencsétlenségben, hogy remélhetőleg kevés betűből megúszom a dolgot. :)

A témafirtatáshoz jelentős mennyiségű/intenzítású impulzust kaptam a Határátkelő blogtól tegnap, a Mennyit keres a magyar? blogposztja révén. Ezer hála meg köszönet a linkelt posztnak a cikkbeli friss linkért - GALGÓCZI Béla: Why central and eastern Europe needs a pay rise - , ami az én kiindulásomat is jelenti. Fantasztikus információs csemege.

A dolog külön szépségét/báját az adja, hogy az általam mindig is kifogásolt index-es szemlélet - lásd például: De mégis miért keresnek többet az osztrákok? -, amely közvetlen és perdöntő súlyt rendel hozzá  "zöldkályhás" kiinduló pontként "anyagi problémáink"-hoz (ami termelékenység-szemlélet egyszerre definiálatlan, elavult és nomenklatúrailag megtévesztő) valamint ez a frissen linkelt és jóval megbízhatóbb cikk antagonisztikus ellentétben van egymással.

Ugyanis a cikk 20.oldalán látható táblázatból fényesen látszik, hogy miénk a legnagyobb, bérrel korrigált termelékenység, egyedül nálunk kezdődik "2"-vel. Az mind semmi, de az irigyelt németek 132%-on kucorognak csak. Erre mondja a művelt angol, hogy WTF??

A káoszt alapból növeli az, ha megpróbálunk rákeresni az interneten a definiciókra:

Termelékenység-1: egységnyi felhasznált termelési tényezőre jutó kibocsátásmennyiség. Pl: q/hold, q/munkaóra, q/db

Termelékenység-2: Az egy főre jutó teljesítményt (általában bevételt) kifejező mutató.

Termelékenység-3: egy meghatárzott idő alatt, az erőforrásokat minél jobban kihasználva előállított, minél nagyobb termékmennyiség.

Termelékenység-4: egy személy által előállított érték, a munkaerő hatékonysága...Szakszervezeti vonalon a belefektetett munka mennyiségét tekintik értéknek - miközben a közgazdászok inkább a piacon realizálható árat tekintik értéknek....A szakszervezeti álláspontnak is van létjogosultsága, mert ugyan miért keressen többet ugyanazért a munkáért egy amerikai, mint egy indonéz munkás?...Mivel mi a mai valóság talaján szeretünk megmaradni, ezért a realizált ár = érték egyszerűsítő formulával dolgozunk.

Mindenkitől elnézést kérek, de ezen a ponton ledobtam a bicikliláncot, abbahagyva a további keresgélést, idegrendszeremet kímélendő ;)

A messze legkorrektebb megközelítést ezeken a linkeken találtam:
Termelékenység
Termelékenység mérés
Integrált termelékenységi modell
Termelékenységi szervezetek Magyarországon és a nagyvilágban
Rögtön az első gondolatok mellbeverőek:
* A termelékenység, mint módszer és mint fogalom a 1980-as évektől kezdődően fokozatosan háttérbe szorult a minőséghez képest.
* A termelékenység fontosságát ugyanakkor nem szabad alábecsülni, hiszen a legkorszerűbb termelésszervezési módszereknek (pl. a Just-in-Time módszernek) is igen fontos része.
* A háttérbe szorulás bizonyos mértékig összefügg
(1) a tömegtermelésről az egyedi igények magas minőségszint melletti rugalmas kielégítésre való áttéréssel.
(2) A másik ok a fogalom értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság.
* A termelékenység az arra való törekvést takarja, hogy az inputok (ráfordítások: tőke, munkaerő, egyéb erőforrások) a lehető leghatékonyabb módon generáljanak outputot (vagyis gazdasági értelemben vett eredményt) ...

A fenti legkorrektebb termelékenység-szemlélet is rengeteg problémával/kihívással küzd (és e bekezdésben listázott pontok felsorolása a fő célja ennek a blogposztnak, minden más csak illusztráció, meg negatív "populizmus", abban az értelemben, hogy szélsőséges érzelmek kiváltására alkalmas):
* A "termelékenység" végletekig leegyszerűsített definiciója alkalmatlan bármilyen konkluzióra, sőt félrevezetés okán kifejezetten káros. Bármi érdemi kontextushoz viszont nagyon komplex megközelítés látszik szükségesnek.
* Nem szól az inputok - termelékenységet érintő - megújulásáról, önreprodukciójáról, a tartalékképzésről, fenntarthatóságról, fejlődésről.
* Nem szól az outputok (+profitjának) - termelékenységet érintő - visszacsatolásairól, felhasználásáról. Marhára nem mindegy, hogy a hasznot kiviszik az országból, avagy a termelékenységet adók/szolgáltatók átélhetően élvezik.
* Nem szól a bérről és implikált hatásairól, mint az egyszeri embert leginkább érintő tényezőről. Ezáltal nem szól(hat) a bázis mibenlétéről, normalizáltságáról sem, amire kalkulálódik a termelékenység. Pláne szimpla skalár leképezettségben.
* Mivel alapvető módon statikus az egész fogalom, nem azól az inputok folyamatában is vett  "könnyűségéről". Hiszen lazán könnyen is lehet sokat keresni (erősen idegondolva az innovativ melókat) és verejtékezve is lehet keveset keresni. Külön érdemes kitérni az összeszerelés jellegű, szalagos, darabbéres aspektusra.
* Nem szól az inputok specifikusságáról, cserélhetőségéről/modularitásáról. Ideértem az eldobhatóság miatti kiszolgáltatottságot.
* Nem szól a (ön)kizsámányolásról
* Nem szól a skálázhatóságról. Ami megy egységnyien, megy-e vajon duplázva is?
* Nem szól a reprodukálhatatlanságról. Hiszen időben hosszan lehet sok pénzt keresni, ha a know-how rejtve tartható a másolás/utánzás elöl. Kedvenc idevágó demó-példám Széchy Tamás úszóedző, aki milliókért sem adta át edzésterveit, miközben évtizedekig egyenletesen volt kimagaslóan sikeres.
* De a legeslegfontosabb az a rendszerbe kódolt exponencialitás.
A németek nem a képzettebb, jobb életkörülmények között élőerővel jobbak nálunk (persze abban is), hanem hogy "elkölthetetlenül" dől hozzájuk a profit (például a Győri Audiból), kvázi MLM-piramis elven, mindez ráadásul erősen bebetonozottan.
Míg nálunk magyaroknál a napi túlélésre megy minden pénz (az is öldöklő és időfaktorra érzékeny verseny keretében), vagy folyik el minden esetleges plusz a bürokrácia és/vagy korrupció mocsarába.
A Határétkelős poszt egyik kommentjében írta valaki, hogy a svájci informatika éppen olyan sz*r problémákkal küzd, mint a többi, de a "Svájc-képzet/imágó" mindent felhúz egy magas szintre, míg nálunk hiába kiemelkedő valami konkrét dolog, a mocsárbahúzó erő sokszor relevánsabb.

* Ha nem elég a fenti fájdalmakból, akkor jöjjön cikk-idézésként a Határátkelős poszt megjegyzése (képként):
* Bér-kontextus is ugyanúgy csak problémákat vet fel. Mi csak háromszoroztunk 20+év alatt, lengyelek, csehek (minimum) ötszöröztek. A németek is 50%-ot javítottak nagy és erős bázisról indulva is.
* Magyarán a németek "csak" 50%-a elérhetetlen álom (erős bázis miatt is), míg az elvben szép háromszorozásunk mindent ad, csak elégedettséget nem. Hogy is van ez? Úgy vagyunk kevesebbek a régiós versenytársakhoz képest is (akikkel együtt indultunk), hogy egyúttal perspektivában behozhatatlan hendikep társul hozzá?
* És akkor nem érintettük, hogy a német bér jótékonyan szétterül az egész társadalmon belül, "olló-mentesítetten", nálunk meg leszakadás és egészségtelen - pl.: fővárosi - koncentrálódás párosodik mindehhez, "fejlődésként" (egy erősen öregedő társadalomban).
* Mindezen már csak hab a havi nettó-kereset - Reinis Fischer oldala alapján -, ahol kemény küzdelemben verjük a románokat és bulgárokat, 570 euró -val:

Konklúzió: jó meg fontos dolog a termelékenység, de
* nem ártana valami értelmesebb elnevezésű fogalommal helyettesíteni.
* XXI.században aktuális, szofisztikáltabb ezáltal használhatóbb tartalommal megtölteni, lehetőleg konszenzusosan.
* Ha a fenti pont nem megy, akkor legalább a hatótényezőket, aspektusokat azonosítani.
* A tárgyalás során a dinamizmust nem mellőzni az idő dimenzió mentén, a statikus képtől végképp elszakadva.
Ekkor talán a magyar bér bajaira is jobban találunk okokat, cselekvési terveket. Különben tovább kóvályoghatunk a sötét erdőkben, újabb évtizedekre.

2017. május 11., csütörtök

"Virtuózok", avagy hogyan kéne komolyzenei versenyt csinálni tévében

Sajnos a net különböző sarkaiba tökre szétszórva füstölögtem csak a Virtuózok komolyzenei verseny kártékonysága felett. Legutóbb talán az Oscar-díjas Mindenki c. kisfilm kapcsán írtam róla a brutális hosszúságú (55 KB/Leütéses) messze leghosszabb blogposztomban. Ami kisfilmnek a fő fókuszában szintén ilyen típusú (kórus)verseny van.

Pedig a téma megért volna egy összeszedettebb blogposztot is, pláne, hogy motivált meg érdekelt vagyok laikusként is a komolyzene felszínen maradásában (kottás videóim apropóján).

Egy gyors áttekintés a negatív pontokról csak a kronológiai sorrend érdekében és valamiféle szűken vett teljesség-igény jegyében:
* Valóságshow: zene/teljesítmény fókusza helyett az (eladható) versenyzői-sztorik, a szokásos X-Faktor stb. bulvár-feeling jegyében. Mindez a zene rovására.
* A zenékbe/előadásokba való nagyon ciki, sorozatos és rosszul időzített műsorvezetői belepofázások, olykor idegesítő háttérzenévé silányítva a produkciókat. Bősze Ádámot ettől a ponttól írtam le egy életre.
* De a talán legvisszataszítóbb valóságshow-feature, a szokásos itt aztán különösen értelmetlen elnyújtott csigázó eredményhirdetés, amit semmi nem indokol. Se valós zsüriteljesítmény nincs mögötte (sőt), se érdemi drámai értékkel/funkcióval nem megtölthető (adatbányász szakzsargonban: "nem magyarázható").
* A képzett és magas szinten tanító zsüri ritka felkészületlensége. Ha még egy Majoros Péter(Majka) is képes előzetesen egy Sztárban sztár elött készülni abból, amiről véleményt formál, akkor ez kutyakötelessége lenne a Virtuózok-zsürinek is.
* A zsüri-felkészületlenség aztán jellemző módon permanens, komolyan nem vehető, szinvonaltalan, hosszú ám felesleges általánosság-/közhely-puffogtatásba torkollt, ami mindenre alkalmas volt, csak a valódi vélemények ütköztetésére nem.
* Az igazi ítélkezés az háttér susmusban történt, ami ítélkezésre a közönség leginkább kiváncsi lett volna. Bármiféle pontszámoknak nyoma sem volt.
* További folyomány, hogy mennyire vérgáz-ciki, hogy egy Hajós András a legbutább nótáról és előadásáról is tud tömören ráadásul szakmaian szólni, legtöbbször közönségkompatibilisen és/vagy humorba ágyazottan. Hogyne lehetne ugyanez, horribile dictu még jobban, elvárható egy-egy egyetemi tanár kaliberű zsüritagtól.
* A zsüritől még susmusból származó előre megfogalmazott korrekt elutasításra sem futotta a kiesett versenyzők felé. Ami azért ultranagy gáz, mert azt sugallja (helytelenül), hogy a zenei teljesítmény nem mérhető, rangsorolható: zenei felvételiknél ad absurdum szubjektivitás/hangulat dönthet csak.
* A nyilvánvaló, laikusnak kívülről is detektálható, akolmeleg dohos belterjességből eredő csalások már csak hab volt a tortán.
* Olyan crossoveres közönségigényeknek "lefekvés", amikre egyszer maga Szenthelyi Miklós zsűri-elnök, korábbi éceszgéber explicit megmondta, hogy jellemzőbben fájnak neki.
* Arról már nem is beszélve, hogy a műsor legjobb/leghasznosabb vonása - versenyzők teljes, belepofázás nélküli produkcióinak YT-ra publikálása - a második évadra megszüntetődött.
* stb.

Aztán tegnap sixx publikált egy friss posztot a comment:com-on, Vetélkedő, reality és gasztroműsor is van az 1jó5let döntősei között címen, aminek öt műsorötlete akkora csalódás volt, hogy a szellője se érintett meg elgondolkozásilag, annyira hidegen hagyott: magam részéről még kommentet se szántam nekik. Jellemzően negatív visszhang volt a kommentelő-többség körében is. Belegondolni is fáj, milyen ötletek kerülhettek kiselejtezésre, ha ezek voltak a nyertesek.

Viszont mivel előkerült a posztban a Virtuózok verseny, ez már nagyon is elérte az ingerküszöbömet, inspirálódás tekintetében. Vagyis hogy a sok negatív kritika/kifogás/probléma után írjak egy olyan pozitívan konstruktív blogposztot: hogyan is kéne egy Virtuózokat csinálni, szerintem. Nyilván nem a realitás igényével írom mindezt, hanem a "merjünk nagyot álmodni korlátok nélkül!" szellemében.

Mik a kiindulási constraintjei egy szerintem korszerű Virtuózoknak?
* Közönség érdekességre és újra vágyik, akar róla beszélni, vitatkozni, kommentelni.
* Sőt a közönség "vért akar látni". Semmit nem változott a világ a római cirkuszok óta.
* A versenyzők kőkemény versenybe jelentkeznek általában. A nagy díj, a presztízs, az ismerttéválás reményében, lemeztelenítésnek, támadásnak kitéve magukat. Sajnos ez ma már látnivalóan elvárás még a gyerekek felé is: a maximális cél ezek tompitása, minimalizálása az eliminálás útján.
* A versenyzők között rangsorolni kell tudni.
* Mitöbb a versenyzői rangsorolást érthetővé, sőt átélhetővé is kell tudni tenni.
* Minden verseny a (mérhető, számokra lefordítható) teljesítményorientáltságról szól, komolyzenénél sem lehet ez másképpen: csak a mikéntje lehet egyedül kérdéses.
* Önmagában semmi poén nincs abban, hogy valaki y versenyző x+1-dszer eljátszik egy darabot. A zenét élővé kell tudni tenni, aktualitást kell  hordozzon minden produkció.
* Az előbbi szempontot alátámasztja az is, hogy az idő lineáris múlásával  (négyzetesen / exponenciálisan) progresszíven avul az "aktualitás". Ma már jóval kevesebben olvasnak Fekete gyémántokat, de még mindig jóval többen, mint Fanni hagyományait. Bár a komolyzene sosem fog kihalni, de nem mindegy, hogy skazenben lesz-e csak élvezhető poros múzeum-feelinggel, egy szűk sznob+valóban értő/érdeklődő kör számára. Avagy nagyobb prioritással a mindennapok részévé tud-e válni relevánsabb léptékben.

Mik a Virtuóz-megreformálásom tézisei?

(1) Teljesen más zsüri-koncepció kell:
* Nem kell nemzetközi zsüri se, mert megoldható a dolog nemzeti szinten is, korrekten, a belterjesség minél nagyobb kiküszöbölésével.
* A legfontosabb, hogy a gázsiért dolgozó zsüri is legyen teljesítményre kényszerítve. A zsürinek is legyen vesztenivalója, necsak a versenyzők vigyék vásárra a bőrüket ingyen, ellenszolgáltatás nélkül.
* A zsüripontok/-ítélkezések legyenek névvel vállaltak.
* A zsüritagok összebeszélés nélkül nyomják pacekba szembe a közönségnek az értékeléses (több szempont menti) részpontjaikat (így válik végképp szükségtelenné a háttér-susmus). Sőt egymás pontjairól sem tudhatnak menetközben, ahogy nyilván a versenyzők sem (hogy ne befolyásolja a versenyzést). Maximum az összesített (rész)pontokat lehessen megtudni a verseny folyamatában. A szerkesztő meg az outlierek és egyéb infók alapján esetleg kijelölheti, hogy ki értékeljen a zsüriből (konkrétumok szintjén!)
* Legyen lánivaló ki ítélkezik másképp a többséghez képest, ki tud disztingválni a versenyző-rangsoroláshoz: horribile dictu pontszámainak értéke ez befolyásolódjék dinamikusan. Hiszen, aki mindig maximális pontot ad annak irreleváns a véleménye, ahogy annak is, aki csak outlierre képes.
* Derüljön ki folyamatában, ki ért és ki nem a zenei teljesítmény mérlegeléséhez, megvitatható módon. A tehetségtelen, fogalmatlan ne alibizhessen a zsüriben sem.
* Csak az outlierek megvédését lenne szabad a zsürinek kommentálnia verbálisan, mert csak ez hordoz érdekességet/információt a közönség számára. (Az időt kímélni kell, illetve más fontosabb dologra tartogatni)
* Alapvető elvárás a jelenleg black box értékelés minél teljesebbkörű kifehérítése, az érdeklődés miatt is, a konteók/csalások/korrupciók értelmetlenné válása miatt is.
* Én a magam részéről megfontolnám pluszba egy valamiféle castingolt laikus zsüri részvételét is, hogy a nép hangja is szerepet kaphasson. De ez nyilvánvalóan vitatható meggondolás a célszerűség mentén.
* stb.

(2) Versenyzőket másképpen/kiterjedtebben kell versenyeztetni, hogy minél jobban lehessen különbséget tenni közöttük.
* A versenyzők tudjanak beszélni a zenéről, darabról, az általános közhelypuffogtatáson felül. Ha már a mai zsüri-generáció nem tud verbálisan beszélni a zenéről, produkciókról, akkor legalább a fiatalok legyenek rákényszerítve. Alakuljon ki egy közönséggel közös nyelv, ami bővítheti az érdeklődő közönség körét, élővé, aktuálissá tudja tenni a zenét. A versenyző a hangszere mellöl (horribile dictu azt használva) nyilatkozzon arról, miért választotta azt, amit, mi fogta meg, mi az üzenete a darabbal, egyáltalán helyezze az egészet értelmezhető kontextusba, stb.
* Legyen kötelező/elvárt versenyrepertoár is a verseny meghirdetéssel párhuzamosan. Annál nagyobb kiterjedésű legyen ez a repertoár minél triviálisabb szimplán eljátszani egy-egy választott darabot. Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyét lejátszhatatlannak nyilvánította az akinek dedikálódott. Ma már kötelező alapmutatvány, minden profi zongorista számára. Bach fúgát írni, Bachnak írni nagyobb kihívás volt: ma már zeneszerzés szak, első évfolyamon zh-feladat nagyságrend Bach-stílusban írni valamit.
* A zsüri(megbízott) kérhessen konkrét rövidebb darab-részletet, a kötelező körben instruálja a versenyzőt, hogy lehessen tesztelni mit ért meg, mennyire rugalmas, formálható a versenyző, mire és hogyan képes reagálni.
* A legszebb az lenne, ha véleményütközés is lehetne, a közös épülés jegyében.
* Előbb-utóbb eljön az imporivizálás versenybeültetés ideje is.
* stb.

(3) Műsorkoncepció:
* Ne a versenyzősztori legyen a fő rendező elv. Majd a nyertes, vagy első három helyezett kaphat kisfilmet a hátteréről. A zenének kell fókuszban lenni, a művészi előtérbe helyezést ki kell érdemelni.
* Legyen elérhető referencia-felvétel a produkciókhoz (neten elérhetően), amihez képest viszonyítva pontoz a zsüri. Ez lehet nagyon jó, nagyon rossz, vagy akár átlagos felvétel is: mindez segítené a közönség értékelési képbekerülését, a zsüri is azonnali feladat/kihívás elé kerülne vele. Az egésznek az az értelme, hogy ne teszemazt [1-10] zárt intervallumból pontozzon a zsüri, hanem referenciához képest való eltérés(nagyságo)t, mindkét irányba (plusz-mínusz). Fontos a referencia változó színvonala, az értékelések érthetőbbé tételének követelménye miatt.
A referencia-felvétel maga meg azért fontos, mert egyforma súllyal kell megítélni az elsőként illetve utolsóként fellépő versenyzőt. Ennek egy módja lehet a műsor végén pontozni, de a közönségnek eladhatóbb az azonnali értékelés: viszont azt akkor korrektebbé kell tenni.
* stb.

(4) És akkor a legfontosabb, az én laikus elvárásaim a zsüriszempontokra, ötletelésként, draft-verzióban:
* Dr. Élő Árpád matematikus, fizikus, sakkozó és üzletember máig ható módon reformálta a sakk-minősítést. Olyan sikerrel, hogy más sportágakra is igyekeztek átvinni, még focira is. Ez kiváló kiindulási pont.
* anyagerősség, virtuózitás: nyilván nem mindegy Anna Magdalena Bach füzetkéből játszani vagy akármelyik Beethoven-szonátát. Azt gondolom eléggé jó hatásfokú konszenzussal lehetne disztingválni a művek között. Az sem baj, ha vannak/lennének azonos nehézségű művek.
* elegancia: nem mindegy, hogy erölködik valaki, vagy elegáns könnyedséggel hozza az előadását. ahogy egy nyelvvizsgán is pontozzák azt, hogy ki mennyire "fluent" valaki. Vagy még eklatánsabb példa Berki Krisztián, 2010-es londoni aranyérmet hozó, lógyakorlata tornában. Pont nem anyagerősséggel nyert, hanem szép elegáns tornászásban.
* kottahűség, hibátlanság/pontosság: itt én elsősorban a kirívó és nem kirívó hibákra gondolok. Ez az a kategória, amit a zenészek nagyon egzaktan érzékelnek, például a laikusokkal szemben is. A pontosság talán annyiből bővebb, szigorúbb, tehát jobb a kottahűséggel szemben, hogy például koherensnek is kell lenni a válaszott tempóval pluszban.
* (zene-)értelmezés: ez az állandó fóbiám és vesszőparipám, akár a világ összes zenészével szemben is (lehet, hogy egyedül vagyok vele a világegyetemben). Igenis fontos szerintem, hogy kis lépés technika/virtuózitás előrehaladást kövesse kis lépés szellemi/lelki előrehaladás zeneértelmezésben, mondandó megfogalmazásban. A felnőtt Gyöngyösi Ivettnél volt nagyon érzékelhető számomra, hogy briliáns technikája nagyon gyenge zeneközvetítő erővel párosult, ugyanolyan félresiklott pályán mozog, mint az agyonsztárolt, agyonhype-olt Schiff András. Nem lehet 100%-ban csak virtuózitásra koncentrálni, a zene lényegének mellőzésével. Egyensúlyban kell lenni a technikának ami kiszolgál, a szellemi erővel, amit kiszolgál.
* érettség, választott darab testreszabottsága: én elhiszem, hogy nagy truvájság két nap alatt megtanulni egy darabot és elfogadhatóra hozni, de én hadd lelkesedjem már jobban az érett kidolgozott előadásokért. Ahogy a sakkban is ugyan látványos az ötperces villámparti, mégis a rangot inkább a rendes játékidejű partik adják.
* korral arányos teljesítmény: ez nagyon fontos, ugyanakkor nagyon nehéz mérőszám. Abszolút nem mindegy akárcsak 10 évesen illetve 11 évesen produkálni valamit. Másképpen közelítve: 3 éves vagy 4 éves tanulás után produkálni valamit. A zseni leginkább ennél a pontnál ragadható meg.
* hangszer: nem mindegy zongorázni vagy mondjuk citerázni tudni. Az előbbinél a művészi szinthez lényegesen több év tanulás/munkaóra kell. Félreértés ne essék egyik kedvenc hangszerem a citerám, ha valaha hangszertanulásra adnám a fejemet, tuti citerázni tanulnék, pont azért, mert a legtöbb és legnagyobb sikerélményt adhatja egy olyan zenei antitalentumnak, mint én is vagyok.
- frazírozás: ez olvasatomban már finomhangolás, amit elsősorban a zenészek értenek, tudnak, a nagyközönség nehezebben emészti a dolgot. Mivel a zenészek által szépen mérhető a dolog, tőlem természetesen jöhet. :)
* aktuális rákoncentrálás, ihletettség: aki indiszponált, azt egy verseny keretében minusz pontokkal sújtanám. Szomorú, pech meg minden: de a verseny, a többi versenyző felé való tisztesség megkívánja. De van bőven pozitív megközelítés is: Kocsis Zoltán nyilatkozta egy interjújában, hogy volt amikor annyira megszállta az ihlet egy darab játszásánál (sajnos nem készült róla felvétel), hogy utólag még ő maga sem értette, hogyan mi által irányítódott ennyire transzcendens módon a kezének ujjai a billentyűk felett. Igen is van pillanat ihletettsége, amit illik észrevenni művészek játékában.
* stb.

2017. május 9., kedd

HVG: "A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?"

HVG: A magyar szinkron legendás, minek nyelveket tanulni?

Klasszikus örökzöld téma! Sokan futottunk már neki sokszor. Mindezidáig a legérvényesebbet kedvenc nyelvtanulós blogom célraorinteált posztjában olvastam (kvázi ez volt az első élményem ott, és mélyen meg is ragadott).
"Utánajártunk, mi az összefüggés a nyelvtudás és a szinkron kontra feliratozás háború között."
A HVG-s szerző Bodnár Zsolt ígérte a fentieket. Ám a brutál hosszú posztban, még érinteni sem sikerült a szembeállítás első felét. ;)

Én mindenképpen helyet szorítanék a művészi szinkronnak. Lássuk be kevesebbek lennénk a Frédi és Béni magyar verziójának hiányával. Ahogy a szinkronos filmélvezet is létező releváns ignorálhatatlan "műfaj".

Ám egy füst alatt jó lenne, ha az alapértelmezés a felirat lenne, opcionálisan rentábilis blockbustereknél bőven teret engedve a szinkronnak (nem pedig fordítva, ahogy ma látjuk). Nem a kizárólagosság, bürokratikus agyonszabályozáson kéne a hangsúlynak lenni, hanem megengedő/választható párhuzamosság-on.

Ha milliárdhegyeket elégetünk a kudarcos nyelvtanulás-témában, évtiezedek óta, pártállástól függetlenül, akkor a plusz feliratos verzióknak bele kell férnie. Különben is a felirat-elutasításon ideje lenne társadalmilag is reszelni egy kicsit, mert nagyon gáz, szvsz. Mondom én, akinél nagyobb lúzer balf*szt keveset hordott a hátán a Föld, nyelvtanulás terén.

Egy skandináv vagy holland helyzete valóban más feliratos filmek esetében, mint egy magyaré, de végső érvként/hivatkozásként mára ez nemkicsit ciki, szvsz. Sokkal kevésbé kellene fájjon a felirat-dolog, mint amekkora (csúnya) feneket kerítünk a durva léptékű teljes elutasítással.

A kérdés másik vetülete, hogy jóval kevesebb Frédi és Béni van a mérleg potitív serpenyőjében, mint ami veszteség van a nem-eredeti hangú filmek révén. Egészen egyszerűen fékezett habzású a filmnézés-élmény az utóbbi esetben, statisztikai relevanciával.

A feliratos film NEM csodaszer/orákulum. Egy kellemes, opcionális kiegészítő lehetőség. És mint mindennel ezzel is érdemes lehet okosan végiggondolva élni.

Az én szempontjaim:
* Ne moziban, hanem PC-n kísérletezzünk elsőként
* Kerüljük a hadarós, hangos háttérzajú, spéci nyelvezetű, etc. dolgokat. Én speciel nagyon tudom ajánlani a koreai történelmi, tévésorozatokat, annál is inkább mert,
+ nagyon kevés szöveg van bennük (annyira lassan csordogálóak)
+ nagyon szűk szókinccsel dolgoznak, a csendes, meditatív ázsiai mentalitás miatt.
+ olyanok fordítanak angolra, akinek szintén nem anyanyelvűk az angol, mint nekünk (élnek egyszerűsítéssel, rendesen).Nem Cambridge-be akarunk rögtön jelentkezni, bőven elég, ha értjük a mozgóképet, ami megy a képernyőn. És innen lehet aztán feljebblépni a nyelvtudási grádicson.
+ stb. 
* Önálló film helyett sorozat preferálása, hogy legyen alapélményanyag, amihez csak kiegészítés jön pluszba ("észrevétlenül"; értsd kevés ráfordítással, potenicálisan nagy sikerélményként).
* A angol hang+magyar felirat esetén borzasztó nagy fegyelemezettség kell (hangra koncentrálásban), ami szerintem az emberek ~90+%-ban ilyen léptékben nincs meg. Ezért inkább kerülendő. Ha véletlenül meglenne, akkor ez lehet a legeslegelső lépés (lehető leglassabb filmekre alkalmazva)
* Nem szabad eröltetni, főleg műfordítás irányába az értést (saját káron szerzett tapasztalat). Egy laza körbe ami belefér annyival kellene megelégedni. És fokozatosan lehet aztán növelni a penzumot, hogy mennyi férjen ebbe a laza körbe.
* Nem mindegy,hogy elsőre vagy másodszori nézésre váltunk feliratra. Ha van az embernek kedve másodjára is megnézni egy filmet, akkor az tudhat segítség lenni, jobban lehet nyelvtanulásra fókuszálni. Igaz manapság egyre kevesebb a többször nézhető film.
* Abban is lehet fokozatosság a legelején, hogy
+ szimplán idegen nyelven visszamondani a hallottakat (általunk dekódolt részleteket)
+ aztán jöhet egy pici szövegváltoztatással való lényegismétlés
+ aztán jöhet az igeidő-váltás.
+ aztán jöhet a nézőpont-váltással való elbeszélés
+ stb.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

2017. május 4., csütörtök

"Házasság első látásra"

.
A társválasztás és adatbányászat keresztezése klasszikus és időben talán legelső nagy - posztokon átívelő - témája ennek a blognak. Íme az előzmények:

Társkeresés és adatbányászat témát érintő blogpostjaim:
Társkeresés adatbányász alapokon
Társkeresés - Numerátorok
Dr. Helen Fisher mint a szerelem "brittudósa"?
Dr. Helen Fisher kérdőíve társkereséshez
Dr. Helen Fisher - Zárszó
Társkeresés adatbányászati támogatással
Beszéd, mint a sikeres párkapcsolat prediktora?


Az RTL-n most indult egy külföldről adaptált egy olyan címbeli valóságshow, aminek homlokterében az a speciális szituáció áll, hogy férfiak és nők úgy házasodnak, hogy az esküvő napján az anyakönyvvezető elött, közvetlenül az "igen" kimondása elött látják először egymást.

Na ez egy újabb dimenziót ad annak az engem 8+ éve foglalkoztató alapproblémának, hogy lehet-e tudományos eszközökkel "kívülről" támogatni párok egymásratalálási folyamatát.

Úgy tűnik a népek vevők az új show-ra (abban az értelemben, hogy foglalkoznak a dologgal), az indexes comment.blog.hu is rácuppant a témára, rövid időn belül már három rövidebb-hosszabb blogposztot is publikálódott sixx-től, generálódott hozzájuk lassan 200-hoz közelítő komment is. Már csak az a kérdés, hogy lesz-e belőle "hogyvolt". :)
2017.május 8-án kiderült íródik a hogyvolt is, Jean Moriarty által:
1x01-02
1x03-04

Két alapvető aspektusa van a témának (nézőpontomból):
(1) E blogot érintő adatbányász-szakmai
(2) Tévés és egyéb körítéses

Az utóbbi tévés aspektussal kezdem, hogy gyorsan túl lehessek a kötelező és számomra kevéssé érdekes/releváns ám nem megspórolható körökön.

* Szabad-e így házasodni?
- Sixx első témabeli posztjához rögtön politikát kapcsolt bulváros felcsigázás mentén "Semjén Zsolt legvadabb rémálma". Alapvető módon befolyásolva ezzel a rákövetkező kommentfolyamot is. Magam részéről nem tudom, sőt nem is fogadnék rá nagy pénzben, hogy paláver-szinten veri-e ki a biztosítékot Semjén Zsoltnál. Igaz, én a boltzáras történet megtapasztalt lefolyására sem tettem volna fel egyetlen lyukas garast sem, aztán mégis megéltük úgy ahogyan az megesett. Szóval nem releváns a politikát érintő véleményem.
- Én magam azt gondolom, nemhogy szabad, meg nem látni hozzá semmi akadályt (korrekt ügyrendezés mellett csak természetesen). De azonban ellenben viszont az esküvőt megelőző előzetes 30 napos kötelező adminisztatív kűrt is eltörölném, annyira idejétmúlt felesleges atrocitás a nemzettesttel szemben.

* Lehetséges-e előzetesen előírt 30 napos követelmény mellett hitelesen leforgatni az egész valóságshowt, póriasan fogalmazva ordas nagy kamu-e az egész?
- Egyfelöl az FB-n van olyan jogi vélemény, hogy a szereplők RTL-es szerződéskötése nem tartalmazhat alanyi jogról való lemondást (családjogi szerződés kapcsán történő szabad véleménynyilvánítás joga). Ahogy szerzői jogról sem mondhat le szerző semmilyen szerződésben, merthogy a szerző intakt tartozéka a saját szerzői joga. Szóval, hogy per definitionem kamu.
- Másfelöl látott már olyat a világ, hogy a jogot megkerüli a világ. A világnak a legelkerekedettebb szeme láttára. Ehhez csak egy picit kell körülnézni például a magyar közélet valóságshowjában. ;) Szóval tőlem símán lehet, hogy nem kamu, minden jogi csürcsavarás/kockázat ellenére sem.

* Komoly-e házasság?
- Az ötletfelvetés számomra egészen biztosan, különben nem lenne ez a blogposzt sem, ugye. :)
- Minden más nyitott kérdés az "igen" és "nem" két véglete által átölelt teljes spektrumon, másképpen fogalmazva nem tudom.
- Elvben valóságshow-s pénzkeresési céllal símán bevállalható a dolog, relevánsabb hátrány nélkül, azaz ha már valaki bevállal egy valóságshow-s szereplést, akkor már nem kell osszon-szorozzon egy házaságkötés (és válás).

* Jó műsor-e, nézhető-e?
- Az első adást láttam, ennek alapján számomra nézhetetlen. Letöltés után, többszöri megszakítással, nagyon kis adagokban, ámde pörgetés nélkül végül is abszolváltam a teljes megnézést.
- Halálra idegesített az egész cucc, én feszengtem a legjobban, nem a szereplők.

* Jó ötlet-e valóságshow-val fertőzni magát az alapgondolatot (házasodás nulla kapcsolati-előzménnyel)
- Számomra, amennyiben komoly és nem Ranschburg Jenős "Családi kör" típusú cucc az egész, akkor az intimszféra megsértése (így nem vagyok rá kiváncsi).
- Ráadásul a tévé kikerülhetetlenül ab ovo torzít a megjelenítés során, bármiféle érdemi elemzést alapvetően tönkretevő módon.
- Hiába no, nem vagyok edzett, sosem bírtam a műfajt. A Virtuózokban is sok más mellett pont a valóságshow-s feelinget nem bírom. Nem valószínű, hogy megnézek még egy adást.

* Scripted-e a reality?
- Én a "nem"-et tippelném magamtól.
- Egyetértek sixx-szel, hogy előbb-utóbb kibukna a méteres kékeres lóláb, ha ekkorát kamuzna összeesküvés jelleggel az RTL. Amit el tudok képzelni az a minimális direkt belenyúlás, minden más "hangulatfokozást", "érdeklődésfenntartást/-generálást" a castingra, interjúkra, vágásra hagyva.
-  De fogadni tuti nem fogadnék rá vagy ellene.

* Ezek az "RTL-szervezte" házasságok mennyire lesznek hosszúéletűek?
- Az amerikai - AI/MI inspirálta kapcsolatos - visszamérések jelentős eredményeket mutatnak, életképes, növekvő piacot generáltak. De ott nyilván:
(1) Jóval nagyobb merítési méretek (már évekkel ezelött is 1.6 milla, csak a Chemistry-ben)  vannak a magyarhoz képest, pláne a jóval szűkebb RTL-valóságshow szintjén, ahol van 8 pár így-úgy összerakva. Lássuk be a legjobb ki sem talált algoritmus is azonnal felteszi mindkét kezét... ;)
(2) Amcsiban nincs valóságshow-körítés, az egész megmarad az intimszférában. Ráadásul házasság sem kötelező, mint az RTL-nél.
(3) Nem kell rögtön az első körben győzni: csak annyi a cél, hogy esélyesebb jelöltek rendelődjenek össze. Míg az RTL-nél nehezen hisszük, hogy a résztvevők újabb esélyt kapnának: maximum egy második évadban... :DDDD
(4) Ne felejtsük el, hogy mi magyarok gyakran kapjuk az ívet, hogy túlzottan egyénieskedők vagyunk. Amire csak erősíthet opcionálisan a túlzásbavitt válogatás, horribile dictu "felüllövés" az igényekben.
(5) Ismerve az RTL meg a valóságshow lelkivilágát, működését, kötve hiszi az ember, hogy prioritás volt a kapcsolatok hosszútávú sikeressége. A pénz, reklám, marketing más követelményeket támaszt a sztori-eladhatóság mezsgyéjén. Magyarán szakmai szempontból túl nagy következetéseket én nem vonnék le az RTL-es cucc kapcsán.
- Szóval én egyetlen tévéshow-s házas kapcsolatra sem tennék nagy pénzt, szemben az amcsis verzióval (ahol viszont igen).

És akkor ta-da-dam, jöjjön a lényeg, a tárgyat illető domain-specifikus szakmázás. :)

Elöljáróban a most idetévők számára írom, hogy nem kell (túl)misztifikálni, meg csodaszernek látni az egész AI/MI-s alapú társkeresést. Mindösszesen annyiról van szó (de ennyiről viszont igen), hogy sokszor eleve nagyon alacsony sikeres perspektívájú pártalálási valószínűségeket próbál javítani matematikai eszközökkel. Kiszórja a relevánsan esélytelen összerendeléseket, a nagyobb valószínűséggel bíró párjelöltek közé esélyesebbeket próbál tenni. Az egész adatbányászat általános célja is ebben ragadható meg leginkább. Semmi extra, ennyi....

Van a Földön 3.5-3.5 milliárd fickó illetve csajszi, egyenként sokszor meglehetősen bonyolultan komplex - ám számok nyelvére is leképezhető - lélekkel. Közülük sokan szerethetnek párosodni, mitöbb sokan meg is tették a múltban, jó sok tapasztalat-tömeget generálva. Mindez ideális terep elemzésre a "big data"-fanatikus adatbányásznak, mivelhogy a data mining/science arról szól, hogy nagytömegű adatban kell rejtett mintázatot találni, például osztályozási(vagy speciálisan prediktálási) célzattal.

A téma nekem kétszámjegyű éves fixa ideám (és az adatbányászat csak erősített ebben, meg plusz löketet adott), amikor még híre sem volt legalábbis itthon a dolognak. Ma már elmondható, hogy Amerikában is sokan csinálják (pl.: eHarmony, Match, Chemistry, 4-500 kérdéses kérdőívvel!!), de itthon is (elsőként talán a Randivonal kísérletezett vele). Kell-e erősebb bizonyíték mindehhez, hogy képes voltam egy valóságshow-epizódot pörgetés nélkül végignézni az ügyben. :DDDD

Kérdés milyen magyarázóváltozók alapján mennyire hatékonyan lehet előrejelezni egy párkapcsolat sikerességét (feltéve, hogy ez a cél, nem pedig teszemazt például egy jólsikerült egyéjszakás kaland, ami szintén lehet valakinek valós releváns [szűkített] scope).Mindehhez "csupán csak" pár dolog kell
(1) kérdőívvel fel kell mérni a párkapcsolatra-kandidálókat,
* akik egyrészt fizetnek sokszor ezért a lehetőségért,
* másrészt érdekük az őszinte válaszadás,
* harmadrészt nehéz "meghackelni" egy komoly kérdőívet, mivel nincs "jó" és "rossz" válasz az egyébként szokásosan sok kérdésre.
(2) kell egy matching-algoritmus, amit sokféleképpen lehet implementálni; speciális "távolság"-fogalommal dolgozó klaszterezéstől elkezdve, [0-1] valószínűség-intervallumba leképező prediktálásig terjedően, opcionálisan megfejelve kombinatórikus optimalizálással.
(3) Opcionálisan párkapcsolati együttműködési "munka" infói alapján tuningolni

Az első tervezési kiindulás az lehet, hogy párkapcsolatban vannak
(a) peremfeltételek és van a
(b) együttmunkálkodási párkapcsolatépítési folyamat.
A dolog nem triviális, hiszen van aki vitatja az (a) hangsúlyos szerepét. Az adatbányászat értelemszerűen az első pont (pl.: kérdőív-alapú) feltérképezésében, illetve "algoritmusba-keverésében" tud érdemit mondani, segíteni könnyebben, mondván a harmóniát támogató peremfeltételek, harmónikusabb együttműködést vetíthetnek előre, relevánsabb léptékben.

A (kérdőíves) adatgyűjtés második tervezési vízválasztója rögtön az lehet, hogy hány %-ban alapozódik személyes explicit mondjuk így "kulturális" információkra, vagy perszonálisan befolyásolhatatlan hormonháztartásos "implicit" információkra (amire egész rendszert épített dr.Helen Fisher antropológus, a Chemistry-ben). Az "explicit" kiindulás problémája, hogy zajos/megtévesztő lehet, míg az "implicit" kiindulás problémája meg, hogy esetleg túl kevéssé releváns.

Egy következő tervezési vízválasztó, hogy szemben a csajokkal a fickók picit könnyebben/szívesebben hagyatkoznak első benyomásaikra pozitív érzés megléte esetén, sőt tartanak ki mellette, könnyebben jön a szerelem átlagos viszonyok között is. Amúgy ez a valóságshow első adásából is lejött (nem mintha ez jelentene akármit is). Az egész data mining approach kvintesszenciája, hogy a kétsebességes (ad absurdum fordított felállású) relációt tudhatja egyensúlyba hozni, horribile dictu harmonizálni a kezdeti párkapcsolatépítési szakaszban.

Ez rögtön felveti azt a releváns kérdést hogy szemben azzal, hogy hány százalékban sikeres a gépi matching, sokkal fontosabb a sikerességet abban mérni, hogy a párkapcsolatra kandidálók, elhiszik-e ennek a gépi matchingnek:
* hogy potenciálisan hatékonyan tudnak előzetesen zajt/felesleges köröket eliminálni, időrabló, sokszor kevéssé élvezetes meg szükségtelen mentális próbatételeket csökkenteni a párkeresési folyamatból.
* hogy fontosabb az esélytelen jelöltek könnyű kiszórása, a még mindig sok esélyes jelöltekre redukálásával.
* hogy a félresikló kezdeti kommunikációk, bénázások elhibázott konkluzióinak/következményeinek hatása csökkenthető (első benyomások kevesebb rossz "outliert" generálnak).
* hogy az "ördögnél egy fokkal szebb legyen a fickó" gondolat tudhat teljesen más (jelenidejű) megvilágítást nyerni a sok problémát implikáló "válogatási stressz" kontextusában.

A következő releváns vízválasztó, hogy meddig extrapoláljuk tovább a gépi-matching-es kérdéskört. Én mindig csak addig gondolkodtam eddig, hogy email-címcseréig van szerepe a gépeknek, algoritmusoknak, onnantól 100%-ban "emberi" a folytatás. De végül is logikus ötlet, hogy a régi korok praktikus kiházasításához hasonlóan a gép házasítson ki. Csak míg régen, szülői/gazdasági megfontolások voltak a párosító motivációs erők, ma már a szerelem, romantika, vágyak, kulturális és egyéb háttér lehet a rendező elv a gépi matching számára. De nem csak motivációs erő megléte a közös, hanem a minősége, hiszen mindkettő "külső" típusú (hiszen kívülről jön mind a szülői presszió, mind a gépi matching hatása, ami tovább erősíti a ma is létező párválasztáshoz köthető környezeti nyomást)

Utolsó releváns tervezési vízválasztónak a valóságshow kontextusában említhető specifikumokat említeném:

* Tévés zaj, plusz torzító nyomás. Marhára nem mindegy, hogy a párok maguk belsőleg intézik a saját ilyetén spéci házasságukat, avagy kamera elött.Élve az előfeltételezéssel, hogy nem kamu az RTL egész show-ja.

* Szakemberi verifikáció/rásegítés illetve dinamikus személyreszabás a kérdőíves felmérés nyomán. Nyilván ez egy költséges extra/bónusz a tisztán gépi illetve általános kérdőívezéshez képest, de távolról sem triviális, hogy jobb eredményt ad, analóg módon a dimenzióredukció információveszteség melletti sokszor jobb minőségű végeredmény-előállításhoz.

* És talán a legeslegfontosabb: a házasodásban érintettek köre. Egy Megasztárba/Csillag születikbe jelentkeznek 1-2.000-en maximum, amibe beletartozik a fahangú zuhany alatti kornyikáló lúzer madarak is. Egy ilyen házasságba jóval kevesebben jelentkeznek, és belőlük is, csak 8 pár kerül ki, ami kiválasztást nyilván befolyásolja, hogy milyen sztori kapcsolható hozzájuk, még tovább torzítva az egészet. Na most evvel lehet szembeállítani, hogy dr.Helen Fisher 1.6 millió ember adataival rendelkezik. Érezhető, hogy "kicsit" más az alapnagyságrend a [gépi] matchinghez. ;)

Szumma-szummárum: miközben a tévéshow önmagában hidegen hagy, az azért nagyon érdekelne, hogy ha bármiképpen tudna-e ez a spéci házasodási módi terjedni, tévés valóságshow nélkül természetesen, akkor milyen tapasztalatokat hozna. Szívesen elolvasnék erről egy összefoglaló tanulmányt, akkor is, ha szívesebben hiszek a fentebb említett csupáncsak emailcím-cserés verzióban.

2017. április 26., szerda

Index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"

Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban
Two Thirds of Working-Age Europeans know a foreign language

Na kérem ez a nem semmi. Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az egész EU-ban: a magyarok közül beszélnek a legkevesebben idegen nyelven. A felnőtt lakosságnak mindössze 37 százaléka beszél legalább egy idegen nyelvet. Miközben az EU-átlag 66% (kétharmad)

Rendszerváltás után, emberöltőnyi 30 évvel. Számolatlanul elégetett költségvetési és EU-s milliárdok nyomán.

Mondjuk a mérési módszertan részletei is érdekesek lennének. Ki számít idegen nyelvet beszélőnek és ki nem. Engem például hová sorolnának. :DDDD Bár félek, hogy az ábrabeli 90%-ok miatt a határvonal megrajzolása nemfeltétlen van drasztikusan megnyomott ceruzával meghúzva. Ha így van, akkor ez tovább fokozhatja a tárgybeli rosszkedvet.


Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

Portfolio.hu: "Évtizedekig tartó fájdalomra figyelmeztet a semmiből jött milliárdos"

Jack Ma (Alibaba milliárdos tulajdonosa): "Évtizedekig tartó fájdalomra kell felkészülni"

Ijesztő és brutálisan őszinte beszédet tartott a világ egyik vezető online cégének vezére, annak  kapcsán, hogy a következő évtizedek az interneten alapuló technológiák terjedése miatt az emberiség számára több fájdalmat hoznak majd, mint örömöt.

* A társadalomnak éveken át tartó fájdalomra kell felkészülnie, mivel az internet alapvetően változtatja meg a gazdaságot.

* Alapjaiban kell megváltoztatni az oktatási rendszert és szabályrendszert kell kidolgozni azzal kapcsolatban, hogy hogyan dolgozzanak együtt az emberek és a robotok, erre pedig azért van szükség, hogy csökkenteni lehessen az automatizáció és az internet okozta negatív hatásokat.

* A következő 30 évben a világ sokkal több fájdalmat fog átélni, mint boldogságot, ez is az internet miatt elveszített munkahelyek miatt lesz.

* A következő három évtizedben a társadalmi konfliktusok minden iparágra és gyakorlatilag az élet minden területére hatással lesznek.

* Az online kiskereskedelem születésekor Jack Ma már igyekezett figyelmeztetni arra, hogy az online kereskedelem gyökeresen átalakítja, és bizonyos szempontból leépíti a hagyományos kereskedelmet, de nem sokan figyeltek rá, az Alibaba vezére most újra figyelmeztetni akar.

* Jack Ma a hagyományos bankrendszert is kritizálta, szerinte a hitelfelvétel a társadalom szélesebb rétegei számára is rendelkezésre kéne, hogy álljon.

* Hatékony hitelezési rendszer nélkül mindenki számára magasabbak a költségek, a cégvezér a beszédében brutálisan kritizálta azokat a vállalatokat, amelyek nem alkalmazkodnak az új technológiákhoz, így például a mesterséges intelligencia és a felhőalapú számítási rendszerek alkalmazásához.

* Jack Ma arra is figyelmeztetett, hogy a magasabb várható életkor és a mesterséges intelligencia együttesen folyamatosan öregedő munkaerőhöz és kevesebb munkahelyhez vezet.

* Az Alibaba vezére szerint a jövőben a gépeknek csak olyan munkákat szabad elvégezniük, amiket az emberek nem tudnak, a gépek és az emberek partnerei lehetnek.
* Nem pedig helyettesítői. (ez utóbbi gondolat azért érdekes, annak tükrében, hogy a gépek egyre több területen helyettesítik az emberi munkaerőt és a folyamat vége még nem látszik.)
Én kétféle (globális) jövőképpel szoktam találkozni.
(1) A technológia-fejlődésben bízó inkább derűssel, aminek fő jellemzője, hogy perdöntően a társadalom vékonyodó felsőbb rétegei számára lesz igazándiból derüs.
(2) Borússal, amelyik alapvető módon számol a Pareto-törvénnyel pozitívabb/negatívabb paraméterek mellett - 60/40 - 80/20- 90/10 - vagyis pl.: 90%-nyi javak előállításához elég lehet 10% munkaerő -, és amelyik pontosan a társadalmi tömegekre való fókuszálás miatt borús.

Jack Ma is a (2) csoportot képviseli mondandójával.

A korábban sosem látott hatalmas embertömeg illetve elöttünk álló társadalmi változások mérete, komplexitása számomra vet fel kérdéseket az emberiség adaptációs potenciáljára. Nem kéne eleve "elrendelt módon" tragédiába forduljon a jelenlegi és előrevetített helyzet, ha amúgy van/lenne elég erőforrás (pénz, élelem, stb), mégis az alap közérzet része a pesszimizmus. Sokszor és intenzíven.

Általános tendencia, hogy lényegesen radikálisabban nő a pénzesebb állásokban a kvalifikáltság iránti (premium/luxus) minőségigény a munkaadói oldalon, mint amilyen radikálisan megfizetik a munkaerőt (globális hajtóerejű jóval nagyobb elvárásokhoz kevésbé nagyobb lokálisan torz "piaci" dolgozói jövedelem). Ezt például az is tudja táplálni, hogy összességében és perspektivában lényegesen kevesebb munkaerő is elég tud lenni ugyanazon profitszámokhoz.

És ez az ugyan kétsebességes ám azért progresszív növekedés még a szerencsésebb szcenárió. Mert símán benne lehet a jövőben, ha többet kell teljesíteni kevesebbért. Már ma is lehet ilyet látni, például magyar közszférában.

Én Jack Ma mondandójában több mindennel nem értek egyet. A magam részéről másképpen is súlyoznék. De az, hogy sok fájdalomnak nézünk elébe, azt sajnos nem tartom elképzelhetetlen fejleménynek a jövőben. Bár tévednék.

2017. április 20., csütörtök

Hajós András az ATV Egyenes beszédben, 2017.04.19


* Ha már utóbbi 1-2 posztban, egészségtelenül ennyi tömény aktuálpolitika került elő, akkor reménység szerint lezáró jelleggel, közösségi érdekből, szövegesen is elérhetővé teszem azt a hosszabb/mélyebb gondolatsort, amivel leginkább azonosulni tudok a témában, a hatalmas médiazajban.

* Veiszer Alinda meg Kálmán Olga szörnyű beszélgetései óta felcsillant a remény Mészáros Antónia, mind kellemesebb megjelenésével, mind sokkal erőteljesebb, felkészültebb és vállalhatóbb műsorvezetésével: talán meg tudhat újulni ez a közszereplő-firtatás műfaj. Szomorúan kellett ismét csak csalatkoznom, mert a CEU-rektoros (vége-)ámokfutás után most is nagyon rossz formát hozott Antónia - ismét csak az interjú végefelé - a Szulejmán~Gyurcsány abszolút mélypontjával. Mit mondjak nem segített sokat Hajósnak a fontos kérdések tárgyalásában, és akkor nagyon finoman visszafogott voltam. Értem én, hogy (bulvár-)nézettség, meg tévés média. de akkor is fáj látni. Pedig amúgy többször jól interaktált, jól szerkesztett kérdések is voltak.

ATV, Egyenes beszéd Hajós Andrással, műsorvezető Mészárós Antónia:

M.A.: Kemény szavakkal bírálta a kormányt egy interjúban Hajós András (M.M.: kettő is volt az, lásd index.hu, 444.hu). A zenész műsorvezető azt szeretné, ha Orbán Viktor minél előbb lemondana. Szervusz, jó estét kívánok. Ugye újságíró és műsorvezető kollégákkal tegeződünk. Biztos láttad itt a műsor elmúlt beszélgetéseit és Sallai Róbert Benedekkel éppen azt beszéltük meg, hogy ő belefásult ebbe a műfajba, amit az országgyűlési politizálás jelentett. Te pedig azt nyilatkoztad az elmúlt napokban, hogy vége van a fásultságnak. Ez személyesen értendő, vagy úgy érzed, hogy most itt tényleg valami elindult és minden megváltozik?

H.A.: Jó estét, szervusz. Valóban azt nyilatkoztam, hogy vége a fásultság korszakának. Lehet, hogy ez csak rám vonatkozott. De a fásultság korszaka ciklikusan tér vissza és a fásultság szerintem egy tudatos választónak folyamatosan leküzdendő érzés. Azt hiszem az elmúlt 20 évben mindannyian megtanultuk, az én generációm biztosan, hogy vannak ilyen gyerekes, kamaszos reményteli álmaink, amelyekben érdemes hinni és a gyakorlat időnként más. Ez a fásultság így hullámzik. Azt hiszem, hogy az elmúlt időszakig, mondjuk a Momentum NOlimpia kampányáig, a most elmúlt 1-2 hét tüntetés-reakciójáig joggal gondolhatta azt az ellenzéki Orbánt nem szerető, Fideszt nem jó szemmel néző közeg, hogy ez már csak így lesz mindig. Ebben az értelemben úgy érzem valami megmozdult, miközben ezt nem akarnám túllihegni.

M.A.: Alighanem valami megmozdulhatott benned, mivelhogy volt egy időszak az életedben, amikor nagyon gyakran elmondtad a véleményedet még akkor is, ha olykor vicces formában, ugye a 7i7-es alapvetően a közéletről szólt. Aztán egy pár évig sokkal kevésbé. És most az elmúlt napokban a tüntetések kapcsán pedig nagyon bátor kiállásokról tettél tanubizonyságot. Amennyiben ma Magyarországon az bátorság, hogy egy közéleti szereplő, egy szórakoztató műsorokat vezető tévés személyiség azt mondja a kamerának, hogy Orbán Viktornak le kell mondania. Ez mennyiben függ össze a TV2-vel és avval, hogy te az utóbbi időben sok bírálatot kaptál azzal, hogy engedted, hogy a te neved valamilyen értelemben mégis csak azt a márkát építse, segítse ahol a Tények című hírműsor ment adásban, amiről az utóbbi időkben azt nyilatkoztad, hogy neked magadnak is hánynod kell tőle?

H.A.: Köszönöm, hogy a "hősiességemet" te magad tetted idézőjelbe és nem nekem kellett. Valóban semmi érdekeset nem találok abban, hogy egy közszereplő a véleményét redszeresen elmondó és valóban a 7i7-ben majd egy évtizedig nyíltan politizáló ember elmondja a véleményét. Én ezt csak annyiban találom jelentőségteljesnek, hogy nagyon sok kollégámról tudom, hogy a véleménye azonos az enyémmel, nagyon sokan hívnak fel azzal, hogy de jó amit mondtál, ki akartam posztolni, de végül nem mertem, nagyon sok művésszel beszélek, akik azt mondják, hogy amit a múltkor írtál a facebook oldaladra, olyasmit akartam én is, de végül nem raktam ki. Én tehát folytatok egyfajta belső szakmai - hogy mondjam - "szabadságharcot" is, megpróbálom a saját példámmal a kollégáimnak azt mutatni, hogy ezt érdemes és lehet, ha másért nem, azért, mert mondjuk az a három ember, aki a fejemben van és nyilván nem fogok kiadni, mondjuk csak a facebook oldalaik több embert fednek le, mint a Fidesz szavazó tábora és ezt gondolom ennek igenis van jelentősége. Ahogy annak idején a Fidesz nagyon ügyes kampánystratégiával és a világban ismert módon, ismert művészekkel rakta körbe a szinpadot, maga mögött, ezt most is meg lehetne tenni. Mert azt hiszem, hogy fontos az egyszeri választónak az igazodás, igenis fontos azt, hogy lássák ő is azt mondta, meg ő is úgy gondolja, akkor én nem vagyok hülye, akkor mi nem vagyunk kevesen. Ez pedig azért fontos, mert azt  hiszem a fásultság valahonnan innen indul. Egy profin működtetett véleménygőzhenger támad egy egyszeri emberre, akinek nincs ideje minden nap mindenben tájékozódni, aki teljesen természetesen emberi lényként érzelmeket, félelmeket él meg, előítéletek, esztétikai vonzalmak alapján próbál tájékozódni. Ki mond igazat, ki nem mond igazat. De egyet biztosan tud, hogy valószínűleg megpróbálják átverni, ezt már megtanulta. És ebben a közegben nagyon fontos lenne, hogy számára hiteles embereket találjon, akinek a véleményéhez igazodni lehetne. Nem feltétlenül elfogadni, elhinni. Igazodni, ellene lenni, elgondolkodni rajta. Ezt hívnánk közbeszédnek, ennek hiján vagyunk most.

M.A.: Azzal kezdted, hogy nem fogod kiadni azokat a kollégákat, akik neked panaszkodtak, de téged az elmúltban kiadtak. mert egy ismert kollégád, akiről azóta csak úgy nyilatkozol "egy volt ismerősöd", a legnagyobb elérésű online hírportálnak arról nyilatkozott, hogy te négyszemközt neki szidod a kormányt aztán mégiscsak adod az arcodat, ami a TV2-n folyik.

H.A.: Sokszor reagáltam már erre. Nem szívesen foglalkoznék vele. Itt is volt ennél a csatornánál elég lehetőség, hogy ő önmagával foglalkozzon.  10 évig a 7i7-ben nyilvánvaló volt mi a véleményem. Annak a műsornak a szerepét nem értékelem túl. Nagyon fontosnak tartottam, tartom talán most is. Az ott elhangzottakat mind a mai napig vállalom, a véleményem nem változott. Amikor az RTL-en elfogyott a lehetőség szakmailag, akkor átmentem a TV2-höz. Sem az RTL-nél, sem a TV2-nél, sem akkor, sem most, sem a jövőben nem volt, nincs, és nem is lesz szerződésem, így nem vagyok csatornaarc. Én egyes műsorokhoz szerződöm. Ezért az átlagos tévésekhez képest szabadabban mozgom. Egy műsornak általában van egy szerződéses hatálya. Ha az ember a Pudingshow-ban dolgozik, akkor a Pudingshow kiköti, hogy 1 hónapig, 2 hónapig, 1 évig nem dolgozhatom másik műsorban, másik csatornánál. Ez ilyen értelemben valóban egy kötöttség, ilyen értelemben valóban csatornához tartozik az ember. De akkoriban olyan feladatokat kaptam, amelyik gyerekműsor, ének-, tehetségkutató műsor, Ének iskolája. Nem gondoltam, hogy ezek a műsorok olyanok, hogy összeilleszthetők azzal, hogy túlságosan politizáljak. Meg meg is untam. Meguntam azt, hogy a 7i7-esben az a munkám, hogy a szájamon jön ki az, amit Orbán Viktor mondott. És este meg elegem van abból, hogy nagyon újat nem lehet mondani, mert ugyanazt csinálják. Ahogy az előbb Sallai képviselő úr belefáradását hallhattuk, egyfajta ilyen belefáradást éreztem magamon is. Most pedig aktívabban van kedvem megszólalni. Nekem, ilyen értelemben, miután médiaszereplő vagyok, nyilatkozási, véleményalkotási kötelezettségem nincsen.

M.A.: És felelősséged van, erről beszéltél az elején és én ezt abszolút értem. Ára van ennek? Ugye mondtad, hogy te nem vagy egy csatornához leszerződve. De azért mindannyian ebben az országban élünk és nyilván akik sokan hallgatnak, nem véletlenül hallgatnak.

H.A.: Nagyon valószínű, hogy a Dalfutár című műsorom és szerelemgyerekem az nem tud folytatódni a TV2-n. Jelen állás szerint ez így van.

M.A.: Azért mert te már nem mennél ehhez a csatornához? Vagy azért, mert ennek a csatornának már nem vállalható egy politizáló Hajós András.

H.A.: Is-is. Ezt a beszélgetés még nem folyt le De ezt tartom valószínűnek, hogy a végeredmény ez lesz. De hát ez nem egy ár. És igazából jó lenne, ha lassan elkezdenénk NEM rólam beszélni. Mert ez nem annyira érdekes.

M.A.: De rajtad keresztül a közéletről is beszélünk. Mert, ha arról van szó, hogy egy művésznek Magyarországon, egy szórakoztató iparban dolgozó szakembernek meg kell fontolnia, hogy akár a facebookjára mit posztol...

H.A.: Van erre egy személyes válaszom. Én mindig sokkal inkább hittem a tehetségemben, mint azokban a körülöttem levő körülményekben, amik engem akadályozhatnak. Én azt hiszem, hogy ha valaki tehetségesnek tartja magát, bízik abban, hogy mit tud, akkor nem fél attól, hogy városokból tiltják ki, vagy esetleg nem hívják rendezvényekre. Akkor fogja magát és kibérli a Csöpi presszót és majd ott előadja magát és akkor van facebook live és akkor azt megnézheti 800.000 ember, ha éppen akarja. Ilyen értelemben én ettől nem tartok és szerintem a kollágáim is inkább kényelemből tesznek, úgy, mintha félnének. Nincs ebből a szempontból ekkora félnivaló.
A szakmai válaszom pedig az, hogy nekünk kellene példát mutatni a tekintetben, hogy a politizálás a közéleti szerepvállalás hatalmas skáláján helyezkedik el. Ki egyszerűen csak hozzászól, ki csak olvas, ki csak ativistaként lejár egy klubba, ki csatlakozik egy kezdeményezéshez. Most voltam délután a Momentum 13.kerületi alapszervezetének alakuló gyűlésén.

M.A.: Csatlakozol hozzájuk?

H.A.: Nem. Nem csatlakozom hozzájuk. 13.kerületi lakos vagyok. És arra kértek, hogy segítsem az akciójukat. Ez egy problématérkép rajzolása volt. Megkezdik azt a munkát, ami a párttá alakuláshoz kell. És én nagyon sok ilyen helyzetben segítettem nagyon sok szervezetnek, személynek. Karácsony Gergőnek a kampányában is résztvettem. LMP-t is örömmel támogattam. Juhász Péter barátom egyes akcióiban is segítőleg lépek föl.

M.A.: Tüntetéseknél mennél fel szinpadra?

H.A.: Mindegyik legutóbbi nagy tüntetéshez hívtak szerepelni. És udvariasan, alaposan végiggondolva mindig azt válaszoltam, hogy nem megyek.

M.A.: És most?

H.A.: Most sem fogok menni.  Azt gondolom ez nem az én dolgom. A tüntetésre, a szinpadra az menjen föl és akkor itt jönne az a pont, amiért örömmel elfogadtam a meghívást,  hogy végre erről lehessen beszélni. Csak annyira unom, hogy ez a kereskedelmi tévé, az ilyen érdektelen hülyeségek mindig jobban érdekelnek titeket, mint a lényeg. OK. Akkor befejezhetjük Hajós Andrást és lehet politizálni?

M.A.: (Antónia bájosan mosolyog egyébként közben) Azért a nézőket nagyon is érdekli, hogy te személyesen fogsz-e politizálni.

H.A.: Nem szeretnék, nem hiszem, hogy alkalmas vagyok rá. És azt hiszem a szinpadra annak kell mennie, aki alkalmas rá. Ugyanis a politizálás nem azt jelenti, amit nagyon naivan szeretünk, szeretnek sokan gondolni. Jött ez az új srác. Bezárták. Kibírta. Szép beszédet mondott. Utána hős. Legyen ő a miniszterelnök. Ez nem ilyen gyorsan megy. Tüntetésen megállítottak, hogy menjünk oda, rángassuk  ki őket parlamentből azt a kormányt. És akkor utána mi van, mondom, a történelem szerint olyankor rögtönítélő bíróságot kell csinálni, mert azt nem lehet, hogy kirángatod a kormányt és azt mondod: Uraim üljenek villamosra és menjenek haza. Nem gondolják végig az emberek, mert van egy düh. Megjegyzem a mostani utcai megmozdulások dühe azért szép és szimpatikus számomra, mert értelmiségi düh. Az értelmiségi düh kielégíthetetlen. Az agrár vagy munkás düh vagy inkább azt mondanám, egzisztenciális düh az megvásárolható. Az előbbi egy szünninemakaróbb fajta düh és elvi alapkon áll.  (Antónia közbevágna) Bocsánat.... Nem biztos, hogy lesz rá módom, hogy szót adjak neked a továbbiakban, ha el akarom mondani...  (Hajós mosolyog hozzá)

M.A.: Esküszöm nem Hajós Andrásról akartam kérdezni, hanem pont arról amiről beszélsz. Szerinted mi kell ahhoz, hogy ez a fővárosi értelmiségi düh országos szinten meg tudjon jelenni, hatni tudjon. Hogy lesz ebből a szimpatikus bulihangulatú tüntetésekből kormányváltás?

H.A.: A düh csak egy eleme és a tüntetés csak egy eleme ennek a nagy körforgásnak, ami változást idézhet elő. És a tüntető tömeg és a tüntetési üzenetek csak egy szereplő. Nem véletlen, hogy Orbán Viktor az előző ciklusa elött kordonbontóként meg fülkeforradalmárként egyfajta forradalmat rajzolt a médiatérbe maga köré. Alkotmányozó gyűlésnek hazudni - és ez el is hangzott a szájából - az új parlamenti felállást. Mindannyian tudjuk a történelemből, hogy az utcáról elindul a tömeg és annak az akarata egyszerre csak kikerülhetetlenné válik. Egy demokráciában ez nagyon nehéz, mert felfordulást nem akarunk. Nem akarunk forradalmat, mert az bajjal jár. De sokan azt látják, látjuk, hogy a parlamenti pártok akik viszont bekerülnek azok nem érnek el eredményt. Ma is voltt it egy vendéged, aki erről beszélt. (Én a helyében vagy) Elmondanám neki, hogy nem igaz, hogy nem ért el eredményt, hiszen úgy kell ezt tekinteni, mint egy orvost, aki a beteg életét két évvel meghosszabítja. Vagy egy láthatatlan ápolót, aki egyszerűen ágytálat cserél valakinek, és az életminőségét egy órára megjavítja. Annak a munkának, amit az ellenzék végez a parlamentben, annak van értelme.
Amiről én beszélek, és ami az én üzenetem, az az aprómunka iránti nyitottság. Szeretném, ha az emberek észrevennék, hogy OK, klassz tüntizni, nagyon hangulatos, de utána észre kellene venni azokat is, akik alapszervezeteket építenek. Itt van a Momentum. Észre kellene venni az LMP-t, akik nagyon fontos üzeneteket és ügyeket vittek a parlamentbe. És akár a sajtóval, akár oknyomozó újságírókkal együtt megváltoztatták a dolgok menetét, ha nem is olyan látványosan, mint egy showműsorban. Észre kellene venni, hogy van Karácsony Gergely személyében egy olyan polgármester. Most hétvégén, Zuglóban, egy helyi választáson fog eldőlni, hogy egy Fideszes többség ellenében tud-e többséget szerezni és akkor megint változhatnak a dolgok. Ezeket kevésbé szeretjük. Az ajtónkon becsengető aktivistákat kevésbé szeretjük. Lendületesen egy délután alatt szeretnénk elintézni ezt az egész kormányváltást egy nagy tüntetéssel. Ez így nem fog menni.
Én szeretném visszaemelni az ázsióját az aprómunkának, és arra figyelmeztetni mindenkit. És ezért is nem megyek szinpadra. És ezért is kérek az ATV stábjától utólag is elnézést, hogy a Szabadság téren nem nyilatkoztam nekik, mert azt éreztem, hogy már sok és nem ez az én dolgom. Nem akarom leszerepelni az ott levőket, meg téves képzeteket kelteni, hogy nekem milyen terveim vannak. Egyszerű állampolgárként vagyok ott és annyiban vállalok közszereplést, így ilyen témában, hogy azt jelezzem az embereknek, arra bátorítsam őket, hogy ezekből az apró munkákból fog összeállni a változás.
Aztán van itt még egy dolog. Ez az a közeg, amiben a fiatal politikusoknak, politikusjelölteknek tanulni és szokni kell. Szokni kell az ütésállást. Szokni kell a modern médiatér működését. A ritmusát. Az üzeneteiket, hogyan tudják átvinni. Hogyan állják a sarat. Mert ez az egész végső soron arról szól, hogy szimpatikusnak találunk egy embert és elhisszük neki, hogy ha odakerül, akkor be fogja tartani az ígéretét és nem lop. Sokszor láttuk már azt, hogy valaki szimpatikus, sokszor vertek át minket. Erre nem lehet azt a választ adni, hogy nem hisszük el soha többé és politikus nem kell. Azt hiszem mindannyiunknak bele kell nyugodni, hogy ez egy olyan játék, aminek időről-időre neki kell futni.
Igen. Most a Gulyás Marcit fogjuk nézni. Annak alapján, ahogy eddig állta a sarat, azt mondjuk, hogy jó gyerek, szerintünk ő nem fog lopni. De azért még nagyon messze vagyunk attól, hogy Gulyás Marci oda kerüljön a parlamentbe.
Neki pedig azt kell megértenie és annak a fiatal közegnek, hogy el kell kezdeni válaszokat adni, olyan válaszokat adni, olyan kommunikációs munkát elvégezni, amelyek nélkül az ellenzéki, a baloldali megújulás nem várható. Itt van a migráns (már majdnem én is migráncsot mondtam, annyiszor így használjuk) kérdés. Nincs ilyen válasz. Nincs egy jó ellenzéki válasz. Mindenki ijedten behúzza a nyakát, hogy igazából én sem szeretném, ha jönnének, de azért azt már mégsem lehet, hogy úgy, mint Orbán Viktor.

M.A.: És akkor arról beszélünk, hogy átvettük a szóhasználatot, mert migránsról beszélünk, nem menedékkérőről, menekültről. És nagyon sok esetben, és azt hiszem te is ezekre az esetekre gondolsz, erről van szó. És ha jól értem, akkor arról van szó, hogy nem elég néhány napig bulizni az Oktogonnál, hanem az embereknek azt kell megérteni, hogy a mindennapokba álljanak bele.

H.A.: Igen. De ettől még lehet bulizni. Ettől még nagyon fontos, hogy feszegetni kell a határokat. és nagyon helyesk azok a bevállalós, félig punk srácok, akik időnként megpróbálkoznak valamivel. Csak ezek egyikét sem kell önmagában külön fetisizálni. Azért, mert ez az egész abból fakad, hogy Orbán Viktort nagyon sokan patás ördögnek látják, és azt gondolják ennek következtében, hogy az ő leváltása mindent megold. Ennél súlyosabb, strukturálisabb bajok vannak. Amiket nem feltétlen Orbán Viktor okozott. Orbán Viktort sokkal inkább látom patás ördög helyett, mondjuk papucsos krampusznak. Nem ennyire fontos ő. De ő is egy következménye annak, hogy mi milyenek vagyunk, politikai kultúránk milyen. Azt hiszem, hogy most van egy esély: egy új generáció egy új fajta hangon kezdjen el egy új fajta politika kultúrát megtanulni vagy kialakítani. És ez jó.

M.A.: És az ellenzéki megosztottságon, amiről sokan lamentálnak régóta, hogy tud ez az új generáció felülkerekedni?

H.A.: Ma nekiszegezték egy Momentumos aktivistának, ahol délután voltam, azt a kérdést, hogy ti ezt hogy fogjátok csinálni. Hebegett-habogott. Igen, mi is szeretnénk, de vannak elveink, amik kapcsán nem. Azt hiszem, ahogy az LMP és a Jobbik tán a CEU vagy Civil törvény kapcsán megállapodásra jutott. Naivitás az emberek, a szavazók részéről fekete-fehér történetet nézni. Az a Szulejmánban van, hogy, ha valaki főgonosz, az mindig főgonosz. A valóságban nem várhatjuk el minket képviselő emberektől, hogy abban az értelemben gyermekien és meseszerűen tiszták legyenek, hogy ne kössenek kompromisszumot. hogy ne legyenek időnként megbicsaklásaik, ne legyenek hibáik. A politika egy nagyon sötét játszma. És azt hiszem fel kötni a kesztyűt (M.M.: nem a gatyát szokták?), hogy ha a politikának ezt az undorító részét le akarjuk győzni, aminek egyik képviselője Orbán Viktor, de aminek sok képviselője van és a magyar történelemben ennek már van hagyománya. Nem Orbán Viktor volt az első meg az utolsó, aki ilyen világot akar építeni, amit nem szeretünk. És igen ebben az értelemben önkéntes ügynökök vagyunk. Mi nem szeretnénk ha ilyen világ lenne. De attól, hogy nem értünk egyet ennek a világnak az építésével, ami Orbán úr fejében van, még nem vagyunk Soros által fizetve. Azt hiszem időről-időre fel kell nőni.

M.A.: Nagyon szépen mondtad és felül is emelkedtél. És bocs, hogy megint lerángatlak a konkrétumokra. de ezzel a Szulejmános hasonlattal Gyurcsány Ferencről beszéltél?

H.A.: Nem. Nem beszéltem se Gyurcsány Ferencről, se Friderikusz Sándorról. Te szeretted volna, ha róluk beszélek. Gyurcsány Ferenc ezúttal nem jutott eszembe. Bevallom. Kicsit szégyellem is magam emiatt. Elnézést kérek.

M.A.: De ha jól értem, akkor azt mondod, hogy bizonyos embereket vagy akár pártokat, a végtelenségig elutasítunk, az nem fog közelebb vinni a megoldáshoz.

H.A.: Igen, de ha már Gyurcsány Ferencet említetted, amikor médiahasználatról, üzenetátvitelről hatalomtechnikáról van szó, akkor kevesen vonják kétségbe Gyurcsány Ferenc ilyen irányú tehetségét. Az, hogy ki politikus, ki államférfi, az egy nagyon összetett ügy. és azt hiszem, hogy Orbán Viktor kártékonysága abban mutatkozik meg a legjobban, hogy egy nagyon rossz irányú politikus képet mutat. Tudatosan  mutatja ezt, mert azt érzi ez az a kádári vezetőtípus akire az ország még mindig vevő. És nekünk meg el kéne hinni, hogy nem ilyen politikust, egy ellen-Orbánt kell keresni.

M.A.: És a fiataloknak meg el kéne hinni, hogy beszállhatnak a politikába, anélkül, hogy abban megsemmisülhetnének, vagy pedig ilyenné kellene válniuk. Ami ez egyik legnagyobb probléma.

H.A.: Meg fognak semmisülni. Most szólok. Mint ahogy az ember megsemmisül a bányában, az egyetemi oktatói padon is, a buszsoför is megsemmisül és a médiában bohócként vagy szórakoztatóiparosként is meg lehet semmisülni. Nincs álomvilág. Meló van. Aprómunka van. És felnövés.