Magamról

Saját fotó
Főiskolai, majd egyetemi diplomamunkáimtól kezdve világ életemben, adatok, adatbázisok, adattárházak (leginkább Oracle) környékén mozogtam. Mostanság adattárházasként, adatbányászként élem napjaimat.

2018. január 20., szombat

fidelio.hu: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"

Fidélió: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"
Fidélió-FB: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"

1.menet: Kezdjük a definiciókkal:
A wikipédia szerint: az Y generáció egy új típusú nemzedék, melynek kialakulásában a technika száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció a negyedik a sorban, jellemzően az 1980 és 1999 között születetteket soroljuk ide.
A wikipédia szerint: "Legtágabb értelmében – ekkor a klasszikus zenét komolyzenének is nevezzük – a zene legáltalánosabb felosztási kategóriája szerinti terület a dzsessz, a könnyűzene, az alkalmazott zene (színház, film) és a népzene mellett....Legszűkebb értelmében a klasszikus zene – mint zenetörténeti korstílus – a bécsi klasszika szinonimája"

Blogírói megjegyzések/kiegészítések az utóbbi komolyzenei témához:

* Nyilván a "legtágabb" és "legszűkebb" között kell legyen az igazság.
- A "legtágabb" (halmazelméleti) megközelítés túl sokat markol, definiálatlanul, első és másodfajú hibákkal, és hozzá rossz nomenklatúrával ("a komolyzene nem feltétlen komoly, a könnyűzene nem feltétlen könnyű").
- Miközben nyilván a "legszűkebb" bécsi klasszikán kívül is van klasszikus zenei élet.

* Érdemes az angol terminológiát alkalmazni, mint legkevésbé rosszat. Ők a komolyzenére a "classical music"-ot, míg a korunk zenéjére a "contemporary music" (kortárs zene) és "avantgarde music" (avantgárd zene) megkülönböztetést használják.

* Én jobb szeretem Vedres Csaba csoportosítási megközelítéseit:
+ "bekapcsoló/[egyént]felemelő/magas zene kontra kikapcsoló/tömeges/szórakoztató"
+ "függőleges/vízszintes irányú"
+ "értékes kontra értéktelen"
+ "egyedi művészi alkotás kontra ipari tucattermék".
Ahol még az is poén, hogy a "tánczene" is Bach szvittételeitől terjed a diszkóig.

* A Fidélió-cikk nyilván az angol classical music-ra fókuszál, vedresi megközelítésben, az "egyedi művészi alkotás"-okból származó "értékes", "felemelő" "magas" zenére gondolva.
# benne van (ma már) Bachtól Bartókig sok-sok zeneszerző zenéje,
# nincs benne "ifj.Johann Strauss" (mert kikapcsoló, szórakoztató tánczenéket írt), 
# nincs benne "Arnold Schönberg" (mert avantgarde),
# nincs benne "André Rieu" újabb keletű szimfonikusra hangszerelt műfjilag egyébként stimmelő dolgai (mert nem értékes és/vagy tucattermék és/vagy nem felemelő/magas zene)
# nincs benne "Mike Oldfield", "After Crying", "Vedres Csaba" mert "kortárs zenék" a műveik.
# nincs benne a "Rondo Veneziano", mert nem egyedi művészi alkotások a műveik, hanem pusztán csak piaci rés betömése zenei termékek/outputok ipari léptékű terítésével.
# "George Gershwin" szerintem benne van, "Oscar Peterson" már nincs (műfaji okok miatt).
etc.

2.menet: Komolyzene háttérbeszorul?
Az én blogírói elméletem az alábbi lépcsők mentén látja a kérdéses problémát (mind az Y-generáció szintjén, mind globálisan általánosan):

(1) A legfontosabb a keletkezéstől való időbeni távolság folyamatos növekedése és evvel párhuzamosan új prioritások felbukkanása, prioritási listák átrendeződésével (mind személyes életünk, mind a tömegek szintjén).Hiába no: más világ van mint volt Mozart idejében, és az idő haladtával egyre távolibb/elképzelhetetlenebb is az (a régmúlt homályába vesző mozarti világ).

(2) Az időbeni távolság növekedése önmagában magára hagyva (külső befolyásoló erő nélkül) amortizálólag hat a zene társadalmi el- és befogadottságára. A rendezetlenség, káosz, (entrópia) nő, a hallgatóság és alkotások kapcsolata gyengül. Magyarán az aktoroknak/szereplőknek energiát kell közvetíteni csak a szimpla szintentartáshoz is. A probléma gyökere az, hogy milyen legyen ez az "energiaközvetítés" (beavatkozás) a rendszerbe. A 3.menetben erre én adok egy saját - finoman szólva nem konszenzusos - válaszkísérletet.

(3) Az előbbivel összefüggésben nő a "nem értés" is. Egyre újabb hallgatóság, egyre nehezebben érti egyre tömegesebben az igényes, befogadásilag erőfeszítést igénylő komplexebb műveket. Ez érinti mind a kódolás folyamatát ("zenei nyelv"), mind magát a kódot ("zenei tartalom").
- Az én értelmezési narratívámban minden koncertlátogatás, időben előrehaladva egyre nagyobb stressz egyre több embernek: a sok "új" és "nem-értés" feszültségbe torkollik a "műélvezet" helyett. Meg kell tanulni "műélvezni", hogy a hallgató "kontextusban maradhasson" egy-egy koncert eseményén. Ha nincs tanulás, sőt ki is kerül az egyéni scope-ból a műélvezet "tétele", az bizony taszítóhatást ereményez, kiszámítható módon (és ezen a legjobb mű legjobb előadása sem tud segíteni, ráadásul időben haladva egyre kevésbé is). A gyógyszer-lehetőségek széles spektrumot fognak át: kakaókoncertektől kottás videókig :)

(4) Az előbbi kettővel összefüggésben a kortárs autentikus (reflexiv) megszólításának igénye is egyre nagyobb kihívást jelent.Egyre nehezebb a dolog, egyre több/riasztóbb példa van kísérletekre (André Rieu, Mága Zoltán, Nigel Kennedy, Havasi Balázs, de Yuja Wang extravagáns, szexuálisan felajzó fellépti ruhái is megérnek végiggondolási kört etc.)

(5) A globális impulzusáradat, mennyisége, intenzitása, felszínessége nyughatatlansággal karöltve ellene dolgozik az elmélyülésnek, mélyebb műélvezeteknek. Mozart világa jóval lassabb, átélhetőbb világ volt.

(6) Bizony a piaci (jegy)árak túl magasak a túlszaporodó technokrata civilizáció tömegeinek, akinek a puszta létfenntartása is egyre nehezebb és egyre csökkenő szinvonalú (tömegek szintjén). A jövedelmi különbségek (olló) drasztikusan nagyok és nőnek folyamatosan. Mozart Varázsfuvola ősbemutatójának jegyárait az egyszerű plebs is bőven meg tudta fizetni.

3.menet: Én válaszom a problémakörre: kottás-videó
Itt a blogon a témát érintő írásaim:
2016.05.01: Recommender systems (ajánlórendszerek) egy érdekes aspektusa
2016.08.15: BREAKING NEWS: Életem egyik fénypontja
2016.12.22: Hogyan hat a zene az agyunkra?
2016.12.28: IT-monotonitás lélekégetése
2017.01.09: Kottás-videók legnagyobb gyilkosa a Facebook
2017.01.29: Mindenki/Sing - "Live Action Short Film" Oscar-díj jelölt - 2016
2017.05.11: "Virtuózok", avagy hogyan kéne komolyzenei versenyt csinálni tévében
2017.11.18: fidelio.hu: "Mit tesz a klasszikus zenével a közösségi háló?"
2018.01.20: fidelio.hu: "Miért nem kell az Y-generációnak a komolyzene?"

Érvelésemhez a szakmámat, e blog talán legfőbb fókuszát az "analitikát" hívom segítségül (lassan 7 éve létező kottás videós "tnsnamesoralong" nevű youtube-csatornámra), a könnyebb prezentálás érdekében két érdekesebb (szerkesztett) screenshot csináltam (nyilván adattartalmat nem, csak és kizárólag elrendezést, megjelenítést módosítottam)







Az első "áttekintő" dashboardon ("irányítópulton") vegyük észre:

* 17 milliós összmegtekintés csak a publikus (private, unlisted nélküli) kottás videókra, egy szubkultúra ("komolyzene") annak is perifériájáról ("kottás videó") nem kevés. Két darab, a milliós megtekintési álom- meg lélektani határt egyenként is átlépő videókkal:
1.4 miliós: [Sawallisch] Schubert: Unfinished Symphony No.8
1.3 milliós: [Ránki Dezső] Beethoven: Pathetique Sonata Op.13

* A 2015-ös szerzői jogi erőszak nyomán történt beszakadásig egyenletes lineáris növekedés volt minden fronton, de egy lassabb ütemű növekedések a beszakadás után is megfigyelhető.

* Egy videót átlag 5-6 percig néznek, ami szintén nem kevés. Jellemzően ennyi az időtartama a műveknek, tételeknek, megfordítva egy Máté passió 3 órás játékideje a ritkaság. Azaz nemcsak szimplán belehallgatnak, ha esetleg nem is néznék végig az egész videót.

* A feliratkozók a YT-monetizálók (YT-ból pénzt csinálók) nagy-nagy kincse. Minden tantétel arról szól, hogy ha nagy nehezen sikerül is szert tenni rájuk, meg kell őket tartani. A nagy beszakadásnál nemhogy nullára csökkent az újak számossága, de a régiek is otthagytak (negatív trend). Ettől még beszakadás után is beindult az élet egy szintén lassabb tempójú felfejlődés keretében.

* Én nagyon pozitíven élem meg, hogy a nem feliratkozók ennyivel nagyobb részt hasítanak ki az egészből (97.7%). Azaz nem az egyszer adhoc módon valamiért feliratkozóból él a csatornám, hanem permanensen nap mint nap eredményesen megküzd a nézettségért. Megfordítva képzeljük el, mi lenne ha törödnék is a feliratkozóimmal, hogy aktívabbak legyenek.

* Más Youtube-csatornákat elemezgetve azt gondolom a nagy álom- meg lélektani határ, ha a nézettség 1%-a kifejeződik like-ban is illetve a dislike-ok száma is csak 1%-a a like-oknak (kellően sok kb. 100 feletti like-számnál). Ez az én nagy YT-KPI-m (key performance indicator) :) A valóság az hogy kb. 0.5% nézettség realizálódik like-ban, illetve 2-3%-nyi dislike-jaim vannak a nézettebb videóimnál (összességében is így van ez 17milla viewcount vs 97.000 like vs 2.500 dislike). Én evvel maximálisan elégedett vagyok, mitöbb jónak gondolom.

* Kommentelés nagyban segíti mind a nézettség-generálást (van aki csak kommentelni jár), mind (és ez a fontosabb), a YT ajánló rendszerben való nagyobb prioritás megkapását. Ebben a csatorna tulajdonos (én) sokat tud tenni. Ugyan szoktam válaszolgatni, de csak olyanra, ahol valós hozzáadott értéket tudok mondani (nem cséplem a szót feleslegesen) ÉS angolul ki tudom hozzá magam fejezni, minimálisan elvárhatóan. Szóval e téren is van hová fejlődnöm. By the way (egyébként igen-igen harmatos) angol nyelvtudásom javarészét ennek köszönhetem (meg az angol nyelvű adatbányász szakirodalomnak és végül a munkahelyi chat-eléseknek).

* A másik jelentős nézettség-generáló eszköz a megosztás. Ez ma már kiment a divatból és/vagy áthelyeződött például a Facebookra. Ami jó benne, hogy nem tudott beszakadás után negatívba kerülni. A toplistámba nem tud beférni újabb keletű videóm. Ezen változtatni kellene, de nem látszik triviálisnak.

* Végül a harmadik és utolsó jelentős nézettség-generáló eszköz a playlist-ekbe kerülés. Ez ma már szintén inkább kiment a divatból. Sajnos ennél az eszköznél rombolt legnagyobbat a 2015-ös beszakadás. Ráadásul ellenében hatnak az olyan videóim, amik egyszerre tatalmaznak kottás illetve Live-részeket (duplázva a zenét). Ezek egyfelöl ugye jók, hogy többféleképpen nézhető/élvezhető 1-1 zene (én találtam ki, még Farkas Lili Virtuózos szereplésekor. Ezt senki más nem csinálta  a YT-on tudtommal). Másfelöl nem egészségesek ugye a playlistek szempontjából. A toplistámba nem tud beférni újabb keletű videóm. Ezen szintén változtatni kellene, de szintén nem látszik triviálisnak.


A második "hallgatóság"-dashboardon ("irányítópulton") vegyük észre:

* Majd háromnegyed részben az elvben pénzesebb és amúgy nehezebben megszólítható férfiakat szólit meg a csatornám.

* Vegyük észre - amiért az egész blogposzt íródik -, hogy a fiatalok (34 éves korig, azaz pont az Y-generációig!!!!), közel háromnegyed részt hasítanak ki az egészből. Egyszerre kérdőjeleződik meg az Y-generáció "érdektelensége" (utánpótlás hiánya) meg "felszínessége", meg ad támpontot a "kortárs megszólítás", "megértés" és "ár" szempontjaihoz.

* Megdöbbentően kiugró az USA jóléti társadalmának ekkora érdeklődése. Képzeljük el mi lenne, ha szegényebb régiók is tudnának csatlakozni! És másik oldalról elgondolkodtató Magyaroszág 15-dik helye. Ebben éppúgy benne van a "senki nem próféta a saját hazájában" (vagy csak szimplán ellenszenves vagyok magyar közegben), ahogy az is, hogy a zenével foglalkozás a jobbmódú országokban intenzívebb (ahol erre jobban van pénz és idő). A nagyobb lélekszámú hozzánk hasonló lengyelek futottak csak be a magyarok elé.

* Végezetül álljon itt egy összefoglaló statisztika (2016.12.31-i állapot szerint), a kottás-videó készítésének oldaláról, hány tömörített (+tisztított) kottakép mennyi (játékidejű) kottás-videót szolgált ki.
Az én konklúzióim:

* Mondjon bárki bármit, én tartom, hogy sokkal nagyobb kiaknázatlan potenciál van a kottás videókban, mint azt bárki sejtené, vagy épp lekezelően megmosolyogná/körberöhögné/lenézné. A horizonton sincs a téma (még [szakmai] diskurzus sincs róla), nemhogy fókuszban lenne, mint kitörési lehetség a komolyzene megtámogatásának oltárán, miközben a számok meggyőzően, stabilan, időben állandó módon bizonyítanak. Pár zeneszerző és előadó volt a praxisomban, aki megtisztelt együttműködésével és jellemzően ők is nyilván inkább külföldről.
- Én egyáltalán nem foglalkozom, tuninggal, marketinggel, SEO-val, pénzkereséssel (sőt egyenesen tiltom a reklámokat, ami által az ajánló rendszerben is hátrébb sorolódom, komoly nézettség-csökkentést implikálva), hiszen én minden erre áldozható időmet a zenére és kottás videókra fordítom (100%-ban), azaz magyarán az élvezetekre. El lehet képzelni mi növekedési potenciál lenne e téren is.
- Sőt egyenesen fordítva ülök a lovon, hiszen a szerzői jog terrorja miatt abban vagyok érdekelve, hogy alacsony legyen a nézettség, mert akkor kevésbé tűnik ki egy-egy videó a gyilkos hajlamú - a teljes értelmetlenség mezején haladó - törlésre specializálódottak számára (akiknek a szimpla és teljesen jól szabályozott videó-blokkolás nem elég). El lehet képzelni mi növekedési potenciál lenne e téren is, pláne ha hozzávesszük, hogy nem surranó pályán lehetne foglalkozni a témával.
- Linkelt blogposztjaimban bőségesen körbejárom a kottás-videók pozitív hozadékainak magyarázási alternatíváit, itt most helykímélésből nem ragozom a témát.

* Nemhogy diskurzusa, horizontja, fókusza, de (szakmai és társadalmi) becsülete sincs a kottás videóknak (egy-két szabályerősítő kivételt leszámítva: azaz minden támogatás "kívülről jön" a rendszer meg a céhes értelemben vett zenész szakma ellenében). Olyannyira perspektivátlan a dolog művelése, hogy az én életem nagy végső kérdése, hogy halálom elött (megélem-e), vagy csak halálom után törlődik a kottás-videós csatornám a kapitalizmus és szerzői jog legnagyobb dicsőségére.
- Ugyanis hiába kis százalékú a költségrészesedése (a zeneszerzői és előadói költséghányad mellett: hiszen egy-egy zenész évtizedes nagyságrendben tanul (képeződik ki), egy zenekar 100-as nagyságrendű zenészből áll, akiknek jellemzően drága hangszereik vannak, és sokat kell rajtuk gyakorolni és a stúdió/technika sem olcsó), főleg a jóval relevánsabb hatásmechanizmusának tükrében/kontrasztjában, de
+ egyrészt sokkal-sokkal több a zeneszerző, művész és előadás, mint kottás videó. Minden mű, minden felvételét senki fia nem tudja végighallgatni, ha egész életét is rááldozza, míg az összes Youtube-on fellelhető kottás videó pár hónap/év alatt megtekinthető, jelen állapotok szerint.
+ másrészt hiába könnyen gyorsan csinálható a kottás videó (1 CD=1 nap egy embernek jó esetben). Azért elég nehéz, többféle skillt igénylő, monoton, repetítív fáradságos meló, főleg rossz minőségű kottával rendelkező ÉS/VAGY minőségi kottás videóknál (amilyenekre én is törekszem), ahhoz, hogy Damoklész kardjaként lógjon az ember felett, hogy bármely pillanatban törlik a videót/csatornát.
- Hiába lennének nálam sokkal nagyobb/jobb/hozzáértőbb arcok/guruk, akik akár zene, akár technika oldaláról nagyságrendekkel jobbak lennének (nálam is), ezt a költségeket támasztó ingyen szivességes, csak a mának/pillanatnak szóló perspektivát  adó hozzáadott érték-képzést egy-két mindenre elszánt fanatikuson kívül nem vállalja senki.

* Szóval nem sírni-rinyálni kell a zenész szakmának (blogposzt címe mentén), hanem felzárkózni meg utána paradigmát váltani (aminek nyilván van/lenne fájdalmas aspektusa is).

2018. január 2., kedd

The Lobster / A homár

IMDB.COM
PORT.HU

Nagyon régen néztem komplett egész estés mozifilmet, de ehhez kedvet kaptam egy ajánló alapján.

* Szerintem érdemes HD720 vagy HD1080-ban nézni, mert nagyon pazar a film képi világa. A döbbenetes az, hogy úgy lehetett puritán a filmköltségvetés, hogy cserébe művészi oldalon minden pillanatból a legtöbbet akarták kihozni az alkotók (ami gondolat és végeredmény szempontból maximálisan dijazandó, szerintem). Nem "látványos", de nagyon erős a képi világ.

* Megrázó, elgondolkodtató, maximálisan átélhető/átérezhető, többször is nézhető fantasztikus élmény volt, pedig ugye elvont művészfilmről beszélünk. A minimál zene nagyon eltalált benne, a forgatókönyv végig nagyon feszes és koherens (amennyire ilyen elvontság mellett ez egyáltalán lehetséges): végig fenntartja a feszültséget a nézőben, a színészek kiválóak, rendezői alkotói szándék maximálisan respektálandó.

* Nem szabad utána menni a filmnek, megnézés elött. Részint brutálisan megoszlanak a vélemények/kommentek (nyilván). Részint, mert nagyon sok a hamis infó: se nem sci-fi, se nem disztópia, se nem vígjáték, se nem romantikus film (a hagyományos értelmezések alapján).

* A film egy abszurd kiindulásból („embert lehet állattá átoperálni”) - konstruált vadiúj rendszer apropóján - próbálja a legtöbbet kihozni, a ma emberének szóló dekódolható üzenetekkel. Muszájnak érezték az alkotók a vonatkozó abszurd kiindulást alkalmazni, hiszen az alkotók célja az üzenetek minél kevésbé didaktikus úton való célbajuttatása. Ezért kellett egy olyan filmes világot kialakítani, amit még senki nem látott korábban. Így prekoncepció nélkül, szűzen, nulláról indul az alkotás élvezete.

* Kvázi olyan, mint sakktáblán megcserélni például a futókat és lovakat indulásnál, amikor azonnal el lehet felejteni az évszázadok során felhalmozott teljes megnyitás-elméleti tudást: a parti az első lépéssel indul, ami ugyanolyan fontos mint a következők, nem kirakhatók másodpercek alatt az első 10-20 lépés. A film hatalmas erénye, hogy ez a (vadiúj) rendszernek a konstruálása egyáltalán nem öncélú. "Felsír" a nézőben a lélek egy-egy áthallás mentén.

* Informatikusoknak, adatbányászoknak ajánlható a film, sőt munkaköri "kötelesség" :). Ugyanis (számomra) arról is szól a film, hogy amikor a politikát csinálók belenyúlnak egy komplex rendszerbe (amilyen a társadalom):
- azt csak negatív mellékhatásokkal tudják tenni
- minél kevésbé végiggondolt és/vagy minél látványosan drasztikusabb/egyirányúbb a belenyúlás, annál torzabb kilengések prognosztizálhatók a társadalomban.

* Szerintem annyi próbát mindenkinek megérhet, hogy a főszereplő szállodába csekkolásáig megnézi. Majd tart egy kis szünetet és megpróbálja végiggondolni mit is látott. Ha megvan a rákattanás pillanata, akkor érdemes továbbnézni, különben nem.

2017. december 23., szombat

Boldogságmérés

Pszicho For You: A világ boldogabbik fele – megérkezett a 2017-es Boldogságjelentés

Belefutottam a fenti pár hónapos cikkbe. És kedvet kaptam annak végiggondolására, hogyan kéne boldogságot mérni embernél. Különösen annak kontextusában, hogy miért olyan boldogtalan a magyar.

A Boldogságjelentés analízise az alábbi faktorokkal számolt:
* az egy főre jutó GDP értékével,
* a várható (egészséges) élettartammal,
* a társas-társadalmi támogatás mértékével,
* a nagylelkűséggel
* a szabad döntés érzetével és
* a korrupció hiányával.
Az én legelső tárgybeli megállapításom, hogy szerintem nincs generalizálható emberi boldogság. Az ősközösség/természeti népek boldogsága lehet ugyanolyan intenzív mint egy boldog nyugatié, Bach h-moll miséje nélkül is.

Az utóbbi "nyugati" boldogság  nem "jobb", "csak" többössztevős, komplexebb. Engem a továbbiakban a nyugati ember boldogsága fog érdekelni, egészen egyszerűen mert a maga komplex valójában kell foglalkozni vele.

A második fontos dolog, hogy (tehát a nyugati) ember boldogságának mérése elött, az emberi test-szellem-lélek felépítését kéne górcső alá venni, minél explicitebb, egzaktabb, beépülés és komplexitás mentén minél hierarchizáltabb formában

Többféle megközelítés létezik (szükségletek, motivációk terén). Nekem nagyon tetszik a Maslow-féle szükséglet-piramis, minden hibája ellenére.
* Részint többféleképpen hierarchizált strukturálása miatt (lásd piramis-alakzatba szervezést, vagy a hiány- illetve növekedés-alapú szükségletekre bontást)
* Részint mert az én szempontomból a hibái nem relevánsak.
* Részint mert a későbbi Garai László: Szükségletektől szabad tevékenység szükségletének paradoxona -t úgy érzem lehet a kereteiben tárgyalni, szintén e poszt kontextusában (azaz eleve, effektíve jó a maslow-i alapanyag)

Egy frissebb keletű, más megközelítés Tamás Kataliné. Ennek elemi atomjait használtam fel a saját elképzelésem formába öntéséhez.
Tamás Katalin: Katalízis-Egy általános motivációs elmélet fejlesztése

Az alábbiakban következzen a saját struktúrám. Ez egy v0.0.0.0.0.0.0.1ß very first draft version, egy hirtelen jött átgondolás nyomán. Tamás Katalin gondolatmenetéhez képest célraorientáltan elhagytam, újakat vettem fel, átstruktúráltam, "megideológizáltam" eljárásomat (beépülés egymásba, komplexedés horizontálisan és vertikálisan egyaránt, a boldogság-komplexesedés függvényében)

Egyéni elemi fizikai szükségletek (oxigén, evés, ivás, anyagcsere, fedél, alvás, egészség, nemi vágy)
Egyéni szellemi-lelki komponensek (intuició, kiváncsiság, humor, kreativitás)
Egyéni 'IN'-agytevékenységek (empátia, szenvedély, szeretet, élvezet)
Egyéni 'OUT'-agytevékenységek (fantázia, spiritualitás, transzcendencia átélése)
Egyéni kvalitás (erőteljesség, könnyedség, esztétikum élménye)
Egyéni szellemi leképezések (megismerés, megértés, tudás)
Kapcsolatok (jelenlét, odatartozás, kommunikáció, család, barátság, közösség, szexualitás)
Arányosság (tisztelet, egyensúly, kölcsönösség, megerősítés, harmónia)
Kooperáció (rend, összhang, együttműködés, tervezés, választás, megvalósítás, sikerélmény, kontroll, változáskezelés, egyéniből aggregálódó közösségi tudás)
Elemi performancia (önreflexió, önmegtartóztatás, önkorlátozás, felelősségvállalás)
Közösségi performancia (következetesség, hatékonyság, szabadság, perspektíva)
Kiszámíthatóság (egyértelműség, tudatosság, tisztánlátás, állandóság, folyamatosság, stabilitás)
Humán-faktorok (önállóság, autonómia, integritás, unicitás, identitás)
Előjeles hozzáadott érték (elengedés(-), altruizmus(+))

Az én "nyugati emberes boldogságos" faktoraim:

(1) Minimális GDP megléte, tőle való előjeles távolság
Ez a GDP - utáljam bármennyire is túlhaladott, korszerűtlen, kvázi csak a könnyű számolhatóság szempontját figyelembevevő - hibás szemléletét, vitatható számolási módját, lényeget befolyásoló korlátait -, azonban jól számszerűsíthető,  relativizálható.
A "minimális" fontos szempont. Egyrészt mert én találtam ki :) [csak viccelek], másrészt van egy inflexiós pont, amíg nem érődik el egy minimális GDP, addig nem beszélhetünk a fizikai szükségletek emberi minőségű kielégítéséről. Magyarán rapid módon meredeken/progresszíven nő a boldogság-függvény a minimális GDP eléréséig. A minimális GDP országonként eltér, hiszen Londoban pl.: lakni "kicsit" drágább, mint az afrikai szavannában, a "fedél" szempont teljesítéséhez. Magyarán a minimális GDP-t kell "normalizálni", hogy az országok összvethetők legyen. Ez amúgy az előjeles távolságot is így értelemszerűen befolyásolja.
Az inflexiós pont után viszont radikális GDP-növekedés nem garantálja a boldogság arányos növekedését, előtérbe kerülnek óhatatlanul is más szempontok.
Magyarország: 60.helyen van a 189 ország közül, 12.240 USD-s egyfőre eső GDP-vel (max: 102.717, min: 304). Azaz e faktor szerint boldogtalanabbak vagyunk mint a helyezésünk indokolná, aminek okát keresni kell tehát.

(2) Várható egészséges élettartam
Ezt egy-az-egyben vettem át a hivatalos boldogságmérésből. Pontos, precíz, jól mérhető faktor.
Magyarország: Várható egészséges élettartam táblázatai szerint EU-ban, születéskor 23-dik a 31-ből, a férfiak 59, nők 61 évével. Míg 65 éves korban 26-dik a 31-ből, a férfiak és nők 6+ évével. Ez egyik sem kedvező adat. Meghatározó közegünkben mélyen alul teljesítünk, vélhetően boldogtalanságunkkal összefüggésben.

(3) Visszaigazolás-megerősítés
Az ember társas lény. Lehet egyedül és elszigetelten élni, de statisztikailag releváns módon csökkenti az össz társadalmi boldogság létet. Könnyebb tévútra kerülni, elveszni. Minél több a magányos, deviáns, közösségből kiszakadó, pesszimista ember, annál gyengébb lesz a boldogság.
Magyarország: Sokféle devianciában (dohányzás, alkohol, elváltság) szereplünk lista-élbolyokban. Ha vannak is társadalmi kötődéseink, sokszor mérgezően alakulnak.
Triviális toposz az is, hogy a magyarok jellemzőbben egyéni(eskedő) teljesítményekben emelkednek ki, míg kooperációban sokkal gyengébbek. Az sem nagyon vitatható, hogy aki kooperációban erősebb, az legyőzi az egyéni jók additiv összegét, bizonyítva, 2+2>4 kooperációban.

(4) Értelemhordozás 
A munkának, élvezetnek, életnek kell tudatos értelmezett megélhető értelme legyen. Annál boldogabb egy társadalom, minél többen minél több társadalmi és ezen belül egyéni (boldogan) átélhető értelmet hordozó tevékenységet csinálnak. Ebbe beletartozik, hogy teljesítőképességet figyelembe vevő munkát lehessen végezni úgy, hogy az alap létszükségletek minél "triviálisabb" kielégítésén felüli szükségletek minőségi módon elégüljenek ki.
Magyarország:egyrészt világjelenség, hogy ugyanazon GDP-előállításhoz, évről-évre kevesebb élőmunka kell. A Globális csapda/Tittytainment(cici-szórakozás) elmélet szerint emberiség 20%-ának munkája fedezi a szükségletek 80%-át. Magyarországon kb 40% viseli a 100% terhét. Minőségi, élvezhető, önkiteljesítésre alkalmas, innovatívabb és/vagy függetlenséget biztosító munkát relevánsan kevesebben végeznek itthon, mint a szerencsésebb országokban, globális verseny által implikált nagy kiszolgáltatottság mellett (lásd még eladósodottság, kevés tartalék). Erős alkalmazotti jelenlét, sok összeszerelés jellegű munkával.

(5) Arányosság (korrupció-, jövedelemkülönbség-csökkentés)
Ezek már kevésbé mérhetők, még kevésbé megvalósíthatók, ha és egyáltalán. Viszont összevontam őket, mert az emberi arányérzéket, az emberi tudatot implicite és drasztikusan befolyásolja, negatívan. Kisebb korrupció meg jövedelemkülönbség erősebb és nagyobb középosztályt eredményez.
Magyarország: nagyon rosszul és egyre rosszabbul állunk. Állami koncepció része a korrupció. Jövedelemkülönbségek ollója is egyre nő. Egyre kisebb és messzebb van a középosztály a közepes keresetűek rétegétől.

(6) Kiszámíthatóság
A folyamatos véletlenszerű (akár életveszélyes) stresszig lemenő kiszámíthatatlanságok alapvetően roncsolják a boldogságtudatot. Nyilván  nem (lehet) cél a teljes kiszámíthatóság, de lehet rá törekedni, prioritást rendelni mellé.
Magyarország: a deklarált illiberalizmus, a politika kártékony leszivárgása a munkába, napi életbe növeli (az összeadódó) társadalmi stresszt. Ahol pillanatok alatt brutális különadó bír keletkezni ágazatok terhére, rendszeres az adhoc, salátatörvényes, szélesebb demokrácia-kontrollt mellőző döntéshozatal ott nem nagyon van tér kiszámíthatóságról beszélni. A "haveri kapitalizmus" (state capture/rendszerszintű, államot markában tartó) korrupciója hiába kiszámítható, ha erősen mérgező a társadalomra nézve.

(7) Szabadság
Az a legboldogabb ember, aki lehetőleg a közösség hasznára rendelkezik saját életével, identitásával (kereteken belül). Nem függ (vállalhatatlan) politikától, munkáltatótól.
Magyarország: Nagyon szűk az a középosztály réteg, aki képzett és anyagilag kellően erős/független.

A "magyar" konklúzió: (1) mint "input", (2) mint "output" durván "fordítottan arányos" egymással, azaz lehetőségeink, erőforrásaink meglennének a boldogságra, de nagyon rosszul használjuk társadalmi erőforrásainkat a (3)-(4)-(5)-(6)-(7) értelmében.

2017. december 21., csütörtök

Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"

A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája
1.fejezet: Aki közepesen keres, annak csak álom a középosztály
2.fejezet: Minek annyi egyetemista?
3.fejezet: Hogyan lehet nagyobb?
FB: A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája

Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar

Kiváló anyag jelent meg az Abcúgon (index terjesztéssel is). Sok videóval, sok betűvel. Ráadásul tartalmazott egy nyelvtanulásos cikkre való linket is (ami e blog scope-jába tartozik).

Poén, hogy a "középosztály" dolog analógiában pont olyan, mint a "nyelvtudás" dolog
- Mindenki szeretné kipipálni (kétállású bit)
- De lehetetlen generalizált tartalommal megtölteni.
Nincs olyan, hogy nyelvtudás, pláne "kipipálható" nyelvtudás.
Hatan hétféleképpen fogják megfogalmazni ki mit tekint nyelvtudásnak. De még ha lenne is ilyen konszenzusos meghatározás, az élethelyzetek is differenciálni fognak. Ha valakinek elég naponta bevásárolnia a boltban (létfenntartáshoz) és ezt kényelmesen tudja prezentálni egy minimál szókinccsel, minek megtanulni a folyamatosan gyarapodó pl.: informatikai szakszavak garmadáját, ahhoz, hogy elmondhassa van nyelvtudása. Míg egy informatikából élő, ha ugyanezt nem teszi, éhenhalhat. (A példák szélsőségesek, extrapoláltak).

Én "nyelvtudás" témában ugyanazt javaslom, mint az Abcúg teszi a "középosztály" cuccal. Végig kell venni szempontokat (mint középosztálynál a Jövedelem, értelmiségi állás, függetlenség / kiszolgáltatottság, tartalék, stb. szempontokat) és egyesével mérlegelni, pipálgatni, majd összesíteni a végeredményt. És esélyesen kijöhet, hogy ugyanannyi nyelvvizsgapont mellett az egyik vizsgázónak elégséges és a másiknak elégtelen lesz a pillanatnyi valóvilágbeli nyelvtudása.

Ebben az alábbi topiknyitó mega-giga-hosszússágú posztban próbáltam definiálni, én mit tekintek nyelvtudásnak. Ez egy szigorú, általános bevett gyakorlattal szemben rigorózusabb definició, sok esetben, sokkal kevesebb is elég lehet.
Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról

A linkelt nyelvtudásos Abcúg-cikk, értelmezésemben messze legértelmesebb, legösszeszedettebb, legfrissebb szemléletű cikk, azok közül, amit az utóbbi időben lehetett olvasni. Jó lenne, ha a minimál szinvonalat jelentené és ennél csak jobb cikkek jelennének meg a közös gondolkodás jegyében.

Nekem érdekesebb mondatok:
Kövérítem, amivel nagyon egyetértek.
Pirossal jelölöm, amikkel nem értek egyet.

* Magyarországon a nyelvtanítás sok helyen még mindig egyet jelent azzal, hogy bemagoltatják a szavak magyar jelentését, a gyerek meg visszamondja.
* ...hiába fordítunk európai szinten is sokat a nyelvoktatásra, mégsincs látszatja.
* Nálunk még tartja magát, hogy a nyelvtudás egyet jelent a nyelvvizsgával, pedig a két dolognak gyakran semmi köze egymáshoz.
* ...a többi európai országhoz képest évek óta a magyar közoktatásban az egyik legmagasabb a nyelvórák száma. Közel kétszer annyi nyelvórája van egy magyar diáknak, mint egy dánnak, egy finnek, egy svédnek vagy egy osztráknak
* a magas óraszámok mellett az igazi luxusnak számító, tudásszintnek megfelelő, bontott csoportos nyelvoktatás is szinte csak nálunk létezik
* a közoktatásban nem eléggé hatékony a nyelvtanítás, a felsőoktatásban pedig szinte teljesen megszűnt
* azt hangsúlyozzuk, amit nem tudnak a diákok, ahelyett, hogy arra építenénk, amit tudnak
* a magyar nyelvtanárok jelentős része a kommunikatív módszer helyett még mindig a fordításban, a szókincs bemagoltatásában, a könyvek felolvasásában és az élőbeszédben sosem használt igeidők számonkérésében látja a sikeres nyelvoktatás kulcsát. [Note: a kommunikatív módszer mindenek felettiségével maximálisan nem értek egyet]
* “Hiába mondják egyre többen, hogy beszélnek valamilyen idegen nyelvet, még mindig nem vagyunk elegen, és még mindig nem beszéljük elég jól
* Amikor a diákok elkezdik a nyelvet tanulni, általában nagyon lelkesek, ez a lelkesedés azonban idővel csökkenni kezd. Hogy miért? Mert az osztálytermi játékos feladatokat felváltják a sokkal szárazabb és unalmasabb nyelvtanítási módszerek, ez pedig egykettőre elveszi a gyerekek kedvét.
* Egy korábbi kutatásából az derült ki, hogy a megfigyelt nyelvtanárok harmada még mindig a következő módszerekkel tanítja az idegen nyelvet: (a) az órán főleg magyarul beszél (b) a gyerekek kevés és láthatóan unalmas feladatot kapnak, mindenki azonosat (c) frontális osztálymunkában fordítanak (d) nyelvtani szabályokat tudatosítanak (e) szavakat memorizálnak összefüggés nélkül (f) a tanár feltesz egy kérdést, egy diák vagy a diákok együtt válaszolnak, majd a tanár a választ elfogadja vagy javítja, és már lépnek is tovább a következő kérdésre (g) a tanárok többsége a diákok szóbeli hibáit azonnal javítja, majd elismételteti a jó választ. Ez utóbbi miatt él a legtöbb magyarban az a hibás felfogás, hogy idegen nyelven megszólalni csak akkor érdemes, ha minden tökéletes. Ha hibázunk, az valami olyan rettenetes dolog, amit azonnal ki kell javítani.
* az ilyen módszerek felett már eljárt az idő: a nyelvórákon jóval nagyobb szerepet kéne kapnia a videó- és filmnézésnek, a honlapok nézegetésének, a társalgásnak, a szerep és nyelvi játékoknak. Annak, hogy milyen tankönyvből tanítjuk a gyereket, gyakorlatilag nincs hatása a nyelvtudás fejlődésére, minden a jó oktatási módszeren múlik. [Note: ennél azért jóval komplexebb a téma]
* Ha a tankönyvben órákon át lapozgatva egymás után oldjuk meg a nyelvtani vagy fordításos feladatokat, abban nincs semmi új, semmi izgalom. A jó módszernek ezzel szemben van motiváló ereje. [Note:nem biztos, hogy minden korábbi tudást, tapasztalatot ki kéne kukázni, és az egyes tanárok rögtönözzenek a pillanat szorításában, dinamikusan.]
* Magyarországon, ha azt mondjuk, hogy nyelvtudás, mindenkinek a nyelvvizsga jut eszébe. Hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van, hogy a bizonyítvány előnyökkel jár, jó példa erre a közalkalmazottak esete, akik nyugdíjazásukig pótlékot kaptak a papírért, teljesen függetlenül attól, hogy meg tudtak-e egyáltalán szólalni az adott nyelven, vagy kellett-e a munkájukhoz.
* Bár a világ minden részén kérnek a nyelvtudásról vizsgával mért bizonyitványt, mint például a TOEFL vagy a Goethe, de ezeket általában egy konkrét cél miatt kérik, például külföldi egyetemre felvételinél, vagy állampolgárság elnyeréséhez, munkavállalási engedélyhez.
* Nálunk erősen eltúlzott a nyelvvizsga jelentősége. Régen csak pár embernek volt, és ettől úgy tűnt, hogy ez valami kimagasló dolog. “Olyan presztízsértéket társítanak hozzá, amit semmilyen kutatás nem támaszt alá” – mondja Nikolov Marianne, aki szerint azért, mert valaki egyszer jól teljesített egy nyelvvizsgán, az még nem jelenti azt, hogy évekkel később képes az idegen nyelvet használni. A magyar felfogás azonban még mindig a nyelvtudás legkézzelfoghatóbb bizonyítékának tartja a papírt.
* “Húsz éve arra várunk, hogy a gyerekek számára ingyenes elérhető érettségi váltsa ki a nyelvvizsga szerepét” – mondja az egyetemi tanár. Szerinte ha a közoktatás elérné a célját, akkor a diákok a középiskola végén sikeresen teljesítenék az emelt szintű érettségit valamilyen idegen nyelvből, aminek ki kéne váltania az akkreditált középfokú nyelvvizsgát. Ehhez képest, most ott tartunk, hogy ami ingyen nem sikerül a közoktatásban a diákok jelentős részének, azt pénzért letehető külső vizsgákon próbálják teljesíteni. De a felvételi pontszámok kiszámításának szabálya is az emeltszintű érettségi helyett a nyelvvizsgák felé tereli a diákokat. [Note: szerintem a helyes sorend, legyen jó nyelvoktatás közoktatásban, és majd, ha van teljesítmény, akkor lehet elég az érettségi. Én szkeptikus vagyok, hogy lehetséges-e egyáltalán közoktatásban jól nyelvet tanítani, itthon Magyarországon, mindenképpen. Fentebb linkelt topiknyitómban ezt is bőségesen vesézem.]
* A legfrissebb adatok szerint az egyetemisták harmada azért nem kapja meg a diplomáját, mert nincs egy világnyelvből középfokú nyelvtudásáról vizsgája. Ezen a helyzeten most még egyet akarnak csavarni azzal, hogy többet követelnek: már a felsőoktatásba belépéskor kérnék a nyelvvizsgát...ez a rendszer nem tükrözi a valóságot.
* Az egyetemeken hosszú évek óta nincs nyelvtanítás, ami van, azok fizetős kurzusok. Mégis elvárják, hogy a felsőoktatásban töltött évek végére legyen középfokú nyelvtudásod. Azt nem értem, hogy azok a diákok, akiknek az egyetem semmit nem nyújtott nyelvtudásuk fejlesztésében, miért engedik meg, hogy olyat követeljenek tőlük, ami az egyetemi tantervben nem szerepel[Note: egyetemi szinten rengeteg önállóságot kell és kellhet megkövetelni: ezzel szerintem nincs gond. A gond ott van, hogy nincs konszenzusos terv a teherminimalizálásos nyelvtudás-maximalizálásra, évtizedek óta. Értelmetlenül folytak el a milliárdok a témában. Alapvetően a nyelvtanítási szakma égbekiáltó sara ez.]
* A másik probléma, hogy hiába tanul egy diák a középiskolában például angolul, a felsőoktatásban arra is alig van lehetőség, hogy a diákok a választott szakjaikon a szaktárgyakat célnyelven tanulják, és így tartsák szinten és fejlesszék tovább a közoktatásban elért nyelvtudásukat. A tantárgyak célnyelven tanulása a külföldi diákoknak természetes, ez lenne a megoldás a magyar diákok számára is.
* Az EU-ban a kisgyermekkori nyelvtanulást az állampolgárok többsége hatéves kortól tartja célszerűnek, de 39 százalék már óvodáskorban támogatja a kezdést, elsősorban angol nyelvből.
* Azonban szinte alig van összefüggés aközött, hogy valaki hány évig tanul egy nyelvet, és hogy mennyit tud – mutatta ki Nikolov Marianne egy másik kutatása.
* Az idegen nyelv oktatásának elkezdésében a „minél korábban, annál jobb” alapelv nem állja meg a helyét. 
* A kisgyerekek idegen nyelvi fejlődésének üteme ugyanis lassú. Lényegesen lassúbb, mint a serdülő vagy fiatal felnőtt nyelvtanulóké.
* a magyar diákok között végzett vizsgálatokból kiderült, hogy az angol és német nyelvtudásuk szintje és a nyelvtanulással töltött évek száma között gyenge a kapcsolat, és a heti óraszám sincs szoros összefüggésben a tudás szintjével. Lényegesen fontosabb tehát a minőség, mint az idő órákban, években kifejezve.
* Az is fontos lenne, hogy csak akkor kezdjen el a szülő vagy az óvónéni idegen nyelven beszélni az egészen kicsi gyerekhez, ha ő maga valóban jól beszéli az adot nyelvet – teszi hozzá az egyetemi tanár.

Nyelvtanulással, nyelvtanítással foglalkozó blogposztjaim:
Abcúg: "Nyelvvizsgája van, de megszólalni nem mer a magyar"
index.hu: "A hetvenes évekbe tért vissza a tanárképzés" - Angol nyelvoktatásról, nyelvtanulásról
index.hu: "Kamu nyelvtanuló oldalak verik át a naívabbakat"
index.hu: "Nem fair, hogy nyelvvizsga kell a felvételihez"
index.hu: "Nyelvtudásban abszolút utolsók vagyunk az EU-ban"
index.hu: "Miért beszélni diákok rosszul angol?"
blog.hu: Brutális zuhanás: csak a papír nem kell, vagy nyelvtudás sincs?
blog.hu: Nyelvtanulással foglalkozó blog
***
Az Anki-val magolunk-e avagy memorizálunk?
Anki - SM2 algoritmus-variánsa
Ankiban rejlő rendkívüli potenciál
Go Angol: A 7 nyelvtanártípus, akitől menekülj!
Gaál Ottó-féle Kreatív nyelvtanulás
Englishbox: felmérő tesztek (kezdő, közép- és felsőhaladóknak)
Gépi audio2text konverzióról
Effortless English - egynyelvű angol nyelvtanulás
Dr.Makara György: A kvantum nyelvtanulás felfedezése
Disputa: Relaxa Villám / QLL (Kvantum nyelvtanulás)

2017. december 4., hétfő

index.hu: Mit üzen nekünk, hogy Yual Noah Hararit olvas Orbán Viktor?

index.hu "Yuval Noah Harari Homo Deus Sapiens című könyve Orbán Viktor kedvence"
index.hu-s cikk facebook-posztja

Szenzációs intellektuális csemege jelent meg az index.hu-n hét első napján, címoldalas vezércikkben. Leszámítva a cikk címét, amit dafke, még véletlenül sem idéztem be pontosan:
(a) saját poszt-címemben átfogalmaztam,
(b) míg itt a posztnál az eredeti URL-t fazoníroztam át,
merthogy értelmetlenre meg klikkvadászra sikeredett.

Az orbáni aspektust abszolút mellőzném itt a blogon, noha annak is lennének szakmai vonatkozásai. Sőt mondhatni csak egyetlen dolgot szeretnék kiemelni a cikkből, komoly hozzáadott értékként az algoritmikus társkeresés témájában (ami topik e blog sokat boncolgatott témája).
* A vallások az emberi elme termékei.
*
A hagyományok relatívak, nem ruházzák fel jogokkal semelyik népet.

*
A jövőt pedig a robotika fogja meghatározni.

"Korunkban ér véget a humanizmus kora, és egy új korszak kezdődik. Mára ugyanis bebizonyosodni látszik, hogy korunk istene, a szabad akaraton alapuló emberi vágy is csak fikció. Az ember biokémiai működésének, agyi folyamatainak, genetikai rendszerének megértése ugyanis világossá tette, hogy szabad akarat sem létezik olyan formán, ahogy azt eddig gondoltuk. „Az emberek többé nem autonóm lényekként látják magukat, akik kívánságaik szerint élik az életüket, hanem hozzászoknak ahhoz, hogy biokémiai mechanizmusok összességeként tekintsenek magukra, amelyet elektronikus algoritmusok (az idegpályákon futó ingerületek – FA) hálózata tart megfigyelés és irányítás alatt.

Mihez vezet, hogy megingott a vágyaink megalapozottságába vetett hitünk? A válasz nem a távoli jövőt, hanem jelenünket is érinti. A korszakváltás ugyanis már elkezdődött, és a mindennapjainkon is nyomot hagy.

Az egyes emberek viselkedéséről összegyűjtött információk egyre nagyobb valószínűséggel következtetik ki vágyainkat, ízlésünket, döntéseinket. A folyamat hamarosan elér oda, hogy az algoritmusok előbb fogják tudni, mire vágyunk, mint mi magunk.

Harari szerint az algoritmusok hamarosan ügyesebben választanak nekünk párt, lakást, nyaralóhelyet, mint mi magunk. „Egy, a testemet és az elmémet alkotó valamennyi rendszert megfigyelés alatt tartó algoritmus igenis tudhatja, ki vagyok, mit érzek, és mit akarok. Ha egyszer kifejlesztenek egy ilyen algoritmust, az képes lesz átvenni a szavazó, a vevő és a befogadó szerepét.”

Miért ne bíznánk a számítógépekre a döntést, hiszen végül is nem keresgélni szeretnénk, hanem járni a helyes pasival/csajjal, a megfelelő környéken lakni, és a nekünk kedves tengerparton pihenni? A megtakarított időben pedig játszhatunk kedvenc számítógépes játékunkkal. Emlékeznek még cikkünk kezdetének példájára? Körbeértünk.
Ez a jövőkép régóta - 10+ éve - létezik, talán csak ennyire tömény és széles körben publikált formában nem olvashattunk eddig róla, nem szembesülhettünk vele ennyire keményen, célraorientáltan.

Az algoritmikus társkeresés egyszerre mondja, hogy
- párkeresés, -együttélés nem arról szól, hogy külső erők által - párt alkotók személyiségeinek szempontjából "véletlenül" - összerendelt emberek 'faragódnak' be egymás mellé, az évek során
- viszont szól arról, hogy rengeteg releváns információ gyűjthető a potenciális (an sikeres) párokat alkotó emberekről, hogy elvégezhető legyen az összerendelési művelet. És a befaragódás esetleg kevesebb forgácsot igényel.
- azt ígéri, hogy a felesleges és megterhelő keresgélési köröket eliminálja az ember életéből, egy célorientált, specifikus "Google-típusú" keresőfelület révén. És valóban: ha például nem belülről fakad egy másik ember megismerésének igénye, hanem csak egy konkrét célból nézünk körbe a "húspiacon" (párkeresés), akkor analógiában észrevehetjük, nem veszünk meg mindent, amit kézbeveszünk, nem kötődünk a visszatett termékekhez: azaz ezek végeredményben tényleg felesleges, megterhelő körök, amin érdemes optimalizálni.

Harari meredek tálalása engem nem tántorít el az algoritmikus társkeresés értelmébe vetett hitemtől. És azért, mert, egyszerre
- jó a cél (optimalizált keresés)
- korrekt pontig kell csak működjön (email címcsere)
- ember/ügyfél által kézbentartható: csak és annyit ad ki magáról az ember, ami a célt támogatja.

Hangsúlyosan ki kell emelni, hogy míg az emberek maguktól nem adnak általában információt cégeknek, vagy ha van is ilyen nem-szeretem adatközlés, az körbe van bástyázva jogilag, addig egy ilyen pozitív hozzáadott érték ("ideális pár") esélyéhez, örömmel és munkát is belefektetve adnak, ráadásul pontos adatokat (támogatva a sikerességet). Pont ahogy a gmailnél is tudomásul vettük, hogy az ingyenes funkcióért cserébe szövegbányászati input a teljes levelezésünk.

Azért azt vegyük észre, hogy mind az algoritmusok inputját képező sokrétű és nagy mennyiségű adat, mind az ajánlatok kimenetei, azonosítás esetén összekapcsolhatók (extremitásokat leszámítva, extrapoláció után pl: féllábú 150kg-s 100 évesek köre, ahol külön explicit azonosítás sem kellene, ugye). Azaz rossz kézben, etikai aggályokat félresöpörve, mind az orwelli 1984, mind a huxley-i Szép új világ legrosszabb felvetései ötvöződnek.

Azaz csínján kellenne bánni az egész gépi algoritmizálással: nemcsak jó aspektusai vannak a dolognak, hanem nagyon komoly reális veszélyei is. Manapság ugyanis a kapitalizmus kapzsiság-maximálása nem az etikus kihasználást hivatott támogatni, láthatóan. Van méz a madzagon, de bizony komoly mennyiségű és veszélyességű méreg is van mellette.

A társválasztás és adatbányászat keresztezése klasszikus és időben talán legelső nagy - posztokon átívelő - témája ennek a blognak. Íme az előzmények:
Társkeresés adatbányász alapokon
Társkeresés - Numerátorok
Dr. Helen Fisher mint a szerelem "brittudósa"?
Dr. Helen Fisher kérdőíve társkereséshez
Dr. Helen Fisher - Zárszó
Társkeresés adatbányászati támogatással
Beszéd, mint a sikeres párkapcsolat prediktora?
Házasság első látásra, RTL valóságshow
index.hu: Mit üzen nekünk, hogy Yual Noah Hararit olvas Orbán Viktor?

2017. november 20., hétfő

index.hu: "Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást?" II.lépcső

Látom nem úszom meg, hogy egy szinttel mélyebbre ássam magam a témában. :) Ebben a korábbi posztomban amellett érveltem, hogy
(1) proxy adatokon, (2) időben hosszan, (3) teljeskörűen, (4) megbízhatóan, (5) ennyire hiszterizált és pénzügyi szempontból túlterhelt témában, mint a klímamodellezés NEM lehet a címbeli eldöntendő kérdést eldönteni AI/MI-modellezéssel.
Ezt továbbra is maradéktalanul fenntartom, viszont az index (szintén Bolcsó Dániel) ma frissen lehozott egy interjút, Margriet Groenendijk adattudóssal, az IBM Watson adatplatform fejlesztőjével, annak apropóján, hogy előad  - 2017.november 15-én megtörténten - a Budapest BI Fórumon, "Weather and Climate Data: Not Just for Meteorologists" címmel, aminek 41 diás prezentációja itt érhető el.

I.MENET

Ahhoz, hogy a friss interjút kommentálni tudjam, muszáj a fentebb emlegetett előzmény-cikk lényegi részét szakmai szempontból picit részletesebben áttekinteni. Bolcsó Dániel (ebből a szempontból egyébként korrekten) kettéválasztja az ellenérveket (1) szakmai és (2) konteó kategóriákba (lásd hozzá idevágóan a kétértelmű "olajozott együttműködés" alcímet). Az utóbbival semennyire nem szeretnék foglalkozni, mivel állítom a kérdéskör (2) konteó nélkül is korrekten végiggondolható, csapán csak (1) szakma alapján is.

Nézzük akkor a szakmai (ellen)érveket.

A Guardian által megkeresett összes kutató egyetértett abban, hogy a tanulmány hemzseg a komoly módszertani hiányosságoktól és hibáktól, ezért az eredményei használhatatlanok. (A lap egyébként a tanulmány két szerzőjét is megkereste, de ők nem reagáltak.)
"Ez történik, ha az ember már azelőtt levonja a konklúzióit, mielőtt nekiáll a munkának" – mondta az egyik megkérdezett kutató, Gavin Schmidt, a NASA Goddard Űrkutatási Intézet igazgatója.
Tegyük is félre azonnal, hogy ez így ebben a formában nem érv semmire, se pro se kontra (ha már ezt sikerült legelső helyen kiemelnie a cikkszerző Bolcsó Dánielnek).

Mondja a fentieket a legsötétebb termogeddonista klímahisztériakeltők egyike, Gavin Schmidt, a különféle adat- és grafikonhamisítások, meg NASA-s visszaélések után (jó vastag bőrrel az arcán).

Érdemes belegondolni, hogy Trump hatalmas tervekkel érkezett a Fehér házba (pl.: Obamacare-eltörlés és társai), és aztán folyamatosan koppant orra az amerikai demokrácia buktatói révén: de  a NASA-féle Augeiász-istállóját kisöpörte, a Párizsi Klímaegyezményből kirepítette az USÁ-t, maradandónak tűnően.

Vajh miért sikerült neki? Az én "megszokott" teóriám, természetesen hálózatelméleti gyökérzetű. Túl sok érdeksérelemmel járt például az Obamacare eltörlése, míg a klíma hiszterizálása elérhetett egy olyan kritikus tömeget az potenciális döntéshozó ellenzők körében - a "97% konszenzus"-os hazugság ellenében -, hogy a NASA-tisztogatás belefért a jóváhagyható döntések körébe. Lásd idevágóan a Miskolczi Ferenc által is aláírt peticiót.

Na és megáll-e a saját lábán ez a Gavin Schmidt intelem? Lásd később!

Gavin Schmidt komolyanvehetőségére legjobb példa az egyetlen magyar nyelvű idézet tőle:
"A tudományos modellek nem jók vagy rosszak; hanem mindig rosszak. A modellek mindig csak közelítések. Azt a kérdést kell feltenni, hogy egy modell ad-e valami pluszt ahhoz képest, amit egyébként is tudunk. Ha igen, akkor a modellben van potenciál."
Ritkán olvasni ekkora orbitális f*sságot. Ezzel a "blickfangos poén"-nal "mindösszesen" csak az a baj, hogy
- nem ismeri a validált modell fogalmát
- a közelítés-hiba a pontosság problémáját feszegeti nem a rosszaságét.
- a modell által adott plusz lehet jó is vagy rossz is, amit érdemes megkülönböztetni hozzáadott érték szempontjából.
- de az egészben az alaprobléma, amiért teljes a tévút: nem mindegy hogy valaki igazságot keres, avagy prekoncepcióhoz keres modell-bizonyítékot, ahogy az egész NASA-bagázs szereti csinálni.

És végül az indexes Bolcsó Dániel is nyugodtan belegondolhat abba, ha már ezt emeli ki első helyre, hogy az indexen vajon előbb dolgoznak-e és csak aztán adnak címet/konklúziót pláne hatásvadászat kontextusában? Amúgy belerúgva egy jobb sorsra érdemes témába, lejáratva azt. Lásd legutóbb: index.hu: "Harvardi tudósok szerint gazdaságilag legyőztük Amerikát"

Szerinte a módszertan már elvben is hibás. A klímaérzékenység kiszámításakor ugyanis abból indultak ki a szerzők, hogy minden természetes változás teljesen függetlenül történt olyan külső befolyásoló tényezőktől, mint a vulkánkitörések vagy éppen a Nap hatásának változásai. Schmidt szerint ez még a tanulmányon belül máshol leírt állításoknak is ellentmond.
Ilyen marhaságot nem írtak a szerzők, szvsz, ezt Gavin Schmidt agymenése akarja a szerzők szájába adni.

A cikkben ez olvasható (volcan szó csak itt szerepel egyetlen egyszer a cikkben):
"Examination of many of these proxy temperature records shows they typically consist of complex oscillations or cycles about a mean value, with the amplitude and structure of the temperature signal depending on the geographical location considered. In the pre-industrial era, these oscillations represent the compound effect of natural phenomena both internal (e.g. North Atlantic Oscillation, El Nino Southern Oscillation) and external (e.g. solar, volcanic activity)."

Ami értelmezésemben azt jelenti, hogy a proxy-hőmérsékletek az iparosodás elötti időkben klímaszempontból belső (pl.: El Nino) illetve külső (pl.: vulkán) természetes jelenségek összetett hatásának leképződése. Szó nincs arról, hogy "minden természetes változás teljesen függetlenül történt".

Hibáztak akkor is, amikor digitalizálták az adatokat (konkrétan rosszul szkennelhették be őket), így elcsúsztak 35 évet, vagyis Schmidt szerint „ami szerintük 2000, az valójában 1965” – ami nagyon nem mindegy, ha napjaink klímaváltozása a téma.
A NASA-s "Hetesi Zsolt" Gavin Schmidt, aki pont ugyanúgy diszkreditálni akar csak, megértés és párbeszéd helyett, óva int mindenkit, hogy előbb dolgozni kell aztán levonni csak a konklúziót, miközben a linkelt Twitter üzenetében csak a hatásvadász szájkaratét látjuk a 35 évnyi konkrét shiftelődést nem. Vagyis a "konklúziót, munka nélkül". Bagoly mondja verébnek, ugye. Egyébként az alapcikkben világosan hivatkozzák Scafetta-t, hogy és mint foglalkoznak Moberg-gel (lásd hozzá a hokiütős visszaélések elutasítását).

Mi az hogy "adatsor-beszkennelés"? Nehogy már a XXI.században - pl.: Recognitás - OCR-rel kelljen hozzáférni adatsorokhoz. Vagy "véletlenül" elshiftelnek 35 évet a cikkírók, csak azért, hogy bosszantsák Gavin Schmidtet, akit persze nem lehet becsapni és Twitteren tudja is kommunikálni. Az indexes Bolcsó Dániel persze prekoncepciójával összhangban azonnal készpénznek veszi, cseppnyi kételkedés nélkül.

Önmagában a proxy adatok használatával egyébként nem lenne gond. Benjamin Henley, a Melbourne-i Egyetem klímakutatója maga is több tanulmányt írt proxy adatok alapján régi idők klímájáról, mégis azt mondta a Guardiannek, hogy ennek a tanulmánynak sose lett volna szabad megjelennie, de ha már így alakult, legalább vissza kéne vonni. Szerinte érthetetlen, miért csak hat paleoklíma-adatsort használtak, miközben egy idén júliusban megjelent tanulmány például 692-t gyűjtött össze, és a szerzők nem is indokolják meg, miért pont ezt a hatot választották.
Ismét megint a "ne b*ssza már meg" effektus. Az alapcikk 2017.április 22-én adódott le. Ezen számon kérni 2017-es júliusi tanulmányt, hát nem kicsit problémás, lássuk be! ;)

És amúgy meg bizony-bizony a több nem biztos, hogy jobb, főleg, ha a maradék a zajt erősíti. Teljesen helyénvaló lehet a 6 magyarázóerőileg legerősebbnek hitt adatsorral is modellezni, 692 ismeretében is. Persze a konklúzió lehet rossz ("fürdővízzel a gyerek kidobása") ezt én most nem tudom és nem is akarom bevizsgálni/verifikálni, én most csak arra vállalkozom, hogy a legdurvább hülyeségekre irányítsam rá a figyelmet (így is sajnos követhetetlenül nagyon hosszú lesz a poszt)

Arról már nem is beszélve, hogy vissza kéne vonni egy tanulmányt? Mert nem foglalkozott egy hónapokkal későbbi tanulmánnyal? Cenzura kéne, mi?

Henley szerint az is „extrém módon tudománytalan”, hogy a szerzők meg se próbálták azzal igazolni a megközelítésük pontosságát, hogy összehasonlítják a modelljük eredményeit valódi hőmérsékletmérésekkel, így „az eredmények nem támogatják a konklúziókat”.
A visszamérés, ez ennek a blognak is állandó vesszőparipája. A puding próbája az evés, nem pedig egy másik recepttel váló teoretikus összehasonlítás. Speciel ez teljesen jogos kritika. Az alapcikkben a 12-es táblában csak a proxy hőmérsékletek és az ANN-projekciónak is csak a szórását mutatja.

Piers Forster, a Leedsi Egyetem Priestley nemzetközi klímakutató központjának igazgatója szerint a szerzők fogták a múltbeli adatokat, és egyszerűen kivetítették a jelenre, anélkül, hogy megnézték volna, a valóságban közben milyen változás történt.
Azt a szemforgató hipokrita k*rva életbe. :)

Az 1.ábrán látjuk A hivatalos Nasa-Hetesi bagázs erölködését, hogy a tényleg létező CO2-növekedés és a tényleg létező globális átlaghőmérséklet-növekedés közé NEM-létező (értsd tudomány által nem tisztázott) direkt kapcsolatot hazudjanak az átlag-laikus szemébe. Lásd hozzá "bolha lábainak kitépkedése". A bunkó tudós: Egy bunkó elhatározza, hogy biológiával fog foglalkozni. A bolha tanulmányozásával kezdi. Leteszi a bolhát egy papírlap közepére és kiadja a parancsot: "Ugorj!". A bolha ugrik egy nagyot. Ezután levágja a hátsó lábait, majd ismét ugyanazt parancsolja neki. Semmi eredmény. Ezt a parancsot többször, egyre hangosabban, megismétli. Továbbra sincs eredménye. Megfigyeléseit megdicsőülten bejegyzi a kutatási naplójába: "Hátsó lábainak elvesztése esetén a bolha - megsüketül."

Míg a 2.ábrán látjuk Gavin Schmidt friss twitteres "hokiütőjét", lásd hozzá a Természet-világa-s magyar nyelvű cikket magyarázatnak.

Azaz Forster a saját akolmeleg klímahiszterizálós primitivségeiket varrják más nyakába. Ugye milyen rossz viszontlátni? ;) Az 1.ábrán nem tisztázott kapcsolatot vetítenek durván jelenbe és jövőbe, míg a másodikon olyan meredek felívelést prognosztizálnak, aminek múltbéli adatalapjai hiányoznak. A fele és duplája közé sem húzható minimális pontossággal sem az egyenes ilyen módszertannal. Ez semmi  másra nem jó, csak klímahiszterizálásra. Ennyit az adatkapcsolatokról és vetítésekről.

Amúgy az alapcikk modellezésének nem lehet scope-ja egy olyan adatkapcsolat tisztázása, amire a tudomány a mai napig nem volt képes, a legjobb erőinek bevetésével sem. Ezt számonkérni tehát egy 11 oldalas cikktől, minimum aljas megtévesztés.


Azt is tévesen előfeltételezték, hogy minden olyan természetes változás vagy ingadozás, amely az ipari forradalom előtt történt, napjainkig folytatódott volna. Forster szerint nagyon kevés az ilyen periodikus ingadozás, a legtöbb teljesen rendszertelen. Főleg a vulkáni aktivitás kezdi ki ezt a megközelítést, hiszen azt feltételezi, hogy az 1880 előtti vulkanikus tevékenység máig ugyanúgy folytatódik, miközben a valóság ettől igen távol áll. Más kutatások pedig már korábban bizonyították, hogy a klíma véletlenszerű változásai maximum 0,2 fokkal járulhattak ehhez hozzá.
Ez szerintem megint egy értelmetlenség. A vulkáni aktivitás nem szerepel a proxy-adatokban, az alapcikk 1.táblája szerint. Maga a vulkán szó egyszer szerepel csak, akkor is teljesen más kontextusban (lásd fentebb).

A modelljük azt is feltételezi, hogy az egyes helyekről származó közvetett adatok ingadozásai a globális átlagban is hasonló ingadozást jelentenek, ami megint csak hibás előfeltevés. És mivel a már megvalósult 1 fokos változás úgy történt, hogy a szén-dioxid-duplázódásnak még csak nagyjából a felénél járunk, a 0,6 fokos klímaérzékenység biztosan kizárható, meg minden más szám is 1,5 fok alatt.
Én ezt a bekezdést nem értem, de nem is akarom: elhatárolódom tőle. :) Milyen ingadozás mi látszik hogyan az átlagban? Milyen duplázódás jár hogyan a felében?

A szerzők elemzése látszólag úgy működik, mint a varázslat– foglalta össze Steven Sherwood, az Új-dél-walesi Egyetem klímaváltozás-kutatási intézetének igazgatóhelyettese. Szerinte az az érdekes a tanulmányban, hogy éppen azt csinálják a szerzői, amivel a fősodorbeli klímakutatókat szokták vádolni: rövid távú múltbeli adatokat vetítenek rá a jövőre.
Na ez egy korrekt kritikai megállapítás. Ezért veszélyes terület az AI/MI és klímaelőrejelzés házasítása.

Egy klímakutató blogbejegyzése alatt pedig egy gépi tanulással foglalkozó kutató is kommentelt, aki szerint ezen a téren se túl acélos a tanulmány.
Köszönjük az újabb diszkreditálni igyekvő kommentet :)

II.MENET

Na akkor nézzük a hölggyel való interjút, ami ezt a blogposztot generálta:

- Hogyan változtatta meg ön szerint a klímakutatást a big data és a gépi tanulás?
- A klímakutatás szerintem mindig is big datára épült, csak az új technikákkal könnyebbé vált a feldolgozása. Gépi tanulást is sokat használtak, csak statisztikának hívták, ezért ezen a területen inkább hájpról van szó mintsem radikális változásról.
Ez szerintem egy teljesen korrekt vélemény.

Legfeljebb a magyar olvasónak lehet új, ami itt a blogon régóta evidencia, hogy pl.: az IPCC klímamodellezése nem fizikai modellezés, a valóság megértésére, hanem egy hackelt AI-modellezés, hiszterizálásra alkalmas prekoncepciók megtámogatására. 

Ahogy a Big Data és Hype sem valóságtól elrugaszkodott kapcsolat:
Big Data csak hype lenne? I.
Big Data csak hype lenne? II.

- Érdekelne a véleménye arról a tanulmányról, ami azt állította, hogy gépi tanulás alkalmazásával bebizonyította, hogy nem is az ember a felelős a klímaváltozásért, de aztán sok kemény kritikát kapott.
- Nekem úgy tűnt, önkényesen válogatták az adatokat, mintha azokat választották volna ki, amik a legjobban passzolnak az eredményhez. Ha megvannak az eszközeid a gépi tanuláshoz, miért nem használod az összes adatot? Elég elfogult is volt az eredmény. Szerintem ha az összes adatot használták volna, más eredményt kaptak volna.
Ez így általánosságban nagyon inkorrekt és megtévesztő szerintem; hatalmas fekete pont jár érte részemről. Fentebb  már írtam:
- Több nem feltétlen jobb, mivel a zaj rongálhatja a modellezés minőségét.
- Szakmailag szvsz lehet "önkényesen" szelektálni adatsorok között, modellezési iterációk során, magyarázó erőt tekintve, mégha ez végül rossznak is bizonyul.
- A hölgy implicit csalással vádol, szvsz. Ami nem baj, de ennyi kevés azért hozzá.
- Elfogultság? Come on... Bagoly mondja verébnek.
- Az egész interjút tekintve a hölgynek lehetne oka jóval szerényebbnek lennie.

- Milyen valódi lehetőségei vannak az ilyen módszereknek? Megfogalmazható ezek alapján releváns állítás a klímaváltozásról?
- Igen, mert meg lehet figyelni a különböző okait, tudjuk, mekkora a kibocsátás, ismerjük a hőmérsékletnövekedést, megtalálható az összes adat egy adott időszakon belül, ami hatással lehetett erre, és már egy egyszerűbb vizsgálattal is megmutatható, mi okozott mit. A gépi tanulás csak egy eszköz, minden az adatokon múlik.
A nő itt bukik meg, mint Rottenbiller.

Exponenciális/progresszív felfutást (felfutás elött) semmilyen tanuló algoritmus nem tud korrekten kezelni. Na főleg visszamérés lehetősége nélkül. Na ez az áltudomány: előbb lesz Széles Gábornak energiacellája.

Összes adat? Come on....

- Tud mondani gyakorlati példát, hogy az IBM milyen klímaváltozással kapcsolatos projektben működik közre?
- Van például egy kaliforniai projekt, amiben műholdképek alapján vizsgálják az aszályokat, hogy segítsenek meghatározni, hol és hogyan tudnának az emberek jobban spórolni a vízzel szárazságok idején. Például ajánlásokat tesznek, hogy mikor ne töltsd fel az úszómedencédet.
Így keveredik a hazugság az igazsággal. Úszómedence feltöltésének igen/nemje teljesen korrekten kezelhető probléma, szemben a progresszív felfutású globális átlaghőmérsékletnövekedéssel.

- Az előadásában említette, hogy próbált összefüggést találni a New York-i időjárási adatok és a közlekedési balesetek között, de nem járt sikerrel.
- Nem, New Yorkkal legalábbis nem.
- Volt, amivel igen?
- Mivel ez egy nagyon nagy és forgalmas városban volt, sok minden más is befolyásolta a bal0eteket az időjáráson kívül, például a forgalom mértéke, az utak állapota, stb. A vidéki területeken, ahol nincsenek épületek és hasonlók, sokkal nagyobb lehet az időjárás hatása, de erre nincs bizonyítékom.
Ez itt a blogposztban offtopik, klímaszempontból. De tanulságos, merthogy kb. ilyen őszintén kéne a klímatémához is hozzáállni.

- Milyen más esetekben lehetnek még hasznosak az időjárási adatok?
- Például a mezőgazdaságban, ahol meg lehet jósolni, mikor kell majd öntözni a növényeket. A szupermarketek és más boltok is használják annak az előrejelzésére, hogy mikor milyen termékeket fognak tudni eladni. Hotelek is előre tudják tervezni a szobafoglalásaikat az időjárás alapján. Energiacégnek is segít a tervezésben.
Ezek teljesen korrekt jó példák, az úszómedencéhez hasonlóan.

- Egy interneten elérhető korábbi előadását időjárási és twitteres adatok összevetéséről tartotta. Mesélne erről?
- Tavaly a Watson [az IBM mesterséges intelligencia platformja – BD] használatával elemeztem Twitter-üzenetek érzelmi töltetét, azt néztem meg, hogy látszik-e kapcsolat a valós időjárás és aközött, ahogy az emberek beszélnek róla Twitteren. Nem találtam semmit, de a projekt fő célja nem is ez volt, hanem hogy bemutassam rajta a rendelkezésre álló eszközeinket, hogy milyen egyszerűen használhatók és kombinálhatók.
Érdekes demó-játék, de itt offtopik.

- Min dolgozik most az IBM-nél?
- A PixieDust nevű nyílt adatvizualizációs eszközt fejlesztem, most például a térképek megjelenítését akarom sokkal könnyebbé tenni. Ez az adattudósok által használt Jupyter-jegyzetfüzetekben működik, amik nagyon jó és egyszerű módjai az adatok vizualizációjának. A PixieDust ezt teszi egyszerűbbé akkor is, ha az ember nem nagyon tud kódolni. Ez azért érdekes nekünk az IBM-nél, mert része a Data Science Experince nevű felhőplatformunknak, ahol minden eszköz megtalálható, amire az adattudósoknak szüksége van, lehet gyűjteni és tárolni az adatokat, és meg is lehet osztani a projekteket, az egész csapat az adattudósoktól a fejlesztőkig együtt tud dolgozni egy közös környezetben.
Minden ilyen eszköz potenciális ígéret. Mind a térkép, mind a kódolás-nélküliség erős hívószó.

- Manapság egy adattudósnak programozónak is kell lennie, vagy húzható még éles határ a kettő közé?
- Jelenleg homályos a határ a kettő között. Szerintem egy adattudósnak tudnia kell kódolni, mert anélkül nem tudja végezni a munkáját, de legalább meg kell értenie, hogyan működik a fejlesztői munka. És a másik oldalon a fejlesztőknek se árt érteni, hogyan lehet gépi tanulással dolgozni, sokkal gyorsabb a munka, ha ugyanazokat az eszközöket és környezetet használják a csapaton belül.
Ez szerintem egy jóval komplexebb kérdés.
Itt ebben a posztban tárgyaltam ezen a blogon:
Adattudósok klaszterezése
illetve itt
Mi a különbség a Data Miner("adatbányász") és a Data Scientist("adattudós") között?

- A tudományos életből igazolt az IBM-hez, mi a legnagyobb különbség az itteni munkában?
- Ez nyilván nagyon szubjektív, de én régebben mindig sok-sok különböző fájlban, helyben tároltam az adataimat, és mindent magam csináltam, most viszont minden a felhőben folyik, teljesen más a kollaboráció, és ez nagyon jó.
"Felhőt" így kiemelni mint különbség-faktort. Háááát.....

III.MENET

Végezetül nézzük a kérdéses fórum 41 diás prezentációját a hölgynek.

13.dia: Hadcrut 4.x már előrevetíti a problémákat. Nézetem szerint mind a kevés mérés(pont) és kevés mérés, mind "globálissá" aggregálásuk számtalan sebből vérzik. Illett volna rá kitérni a prezentációban.

20.dia gyönyörűen mutatja az általam szajkozott felfutási problémákat. Kár hogy a nő képtelen észrevenni ezt saját ábrájában.
 
A témába vágó blogposztok, itt a blogon:
Laszilo: Gondolatok Dr. Miskolczi Ferenc üvegházelméletéről
****
Mi az, hogy "klímaszkeptikus" és hogy viszonyul a "termogeddonista pánikkeltőhöz"?
Gyorsuló üvegházhatást nem kéne végre újragondolni az IPCC-nél?
Körösi Csaba: Klímaváltozás – Mindenki Akadémiája, 2016-12-01
Hetesi Zsolt leértékelődése hét év távlatában
Az "intelligens" Antalffy Tibor 
Eördögh Árpád: A félreértett globális felmelegedés, 2011-12-05, blogposzt 
index.hu: "Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást?"
index.hu: "Tényleg bebizonyította a gép, hogy nem is az ember okozta a klímaváltozást? II.menet"
Prediktálás börtönfenyegetettség árnyékában?
Klímaváltozás: előrejelzési visszásságok
Klímakatasztrófa előrejelzése 

2017. november 18., szombat

fidelio.hu: "Mit tesz a klasszikus zenével a közösségi háló?"

fidelio.hu: "Mit tesz a klasszikus zenével a közösségi háló?"

Adatbányász-elemzőnek ez a "zene és közösségi háló" egy másik izgalmas kérdés-komplexum, a kulturkampf-os szociológiai vizsgálat után. :) Bevallom férfiasan, sem struktúrálisan, sem fókuszálásilag, sem tartalmilag nem tudok semennyire azonosulni a Fideliós cikkel. Pedig ez egy komoly (legkomolyabb?) zenei szaklap fősodratú véleményét foglalja magába.

A tárgyat illetően, szvsz, kell beszélni célokról, eszközökről, verbalitásról, platformokról, magyarázó változókról (pl.:, feleslegesség/környezetszennyezés/kártékonyság, idő, pénz,...), etc.

A Fidelio.hu-s cikkben már rögtön a célok összemosódnak, elkenődnek. Ugyanis én szeretem világosan megkülönböztetni mi az, ami
* a zenét magát, 
* a zene megértését, 
* a zene közösségi élménnyé nemesedését szolgálja (alázattal),
és mi az, ami még ezen felül szennyezi is a témát (pl.: felesleges tartalom-generálás, mellékösvényes káros motívációk, push-marketing). Csomó megélhetési bűnözéssel rokon tevékenység.

Azonnal előkerül ilyen elemzésnél a (z oldalpályás) verbalizmus problémaköre:

- egyrészt roppant rossz indikátor.
+ Lehet jól beszélni zenéről és rosszul zenélni mellé (tipikus példa avantgarde zeneszerzők) meg fordítva, azaz:
+ Lehet jól zenélni, de rosszul vagy egyáltalán nem beszélni zenéről (ez meg általános tapasztalat: zenészek legtöbbje csak zenélni szeret, róla beszélni nem, vagy ha igen, akkor többnyire rosszul teszi. A zenészek jellemzően még felkérésre, nógatásra sem szeretnek (pláne dinamikusan, rögtönzésszerűen) interaktálni hallgató közönségükkel, ami által külön belterjes világot is építenek maguknak, pláne, ha felsőbbrendüségi érzés is társul mellé).
+ Van egyébként pozitív példa is (jól beszélni+zenélni) Lukin László vagy manapság Hollerung Gábor kakaókoncertjei.

- másrészt úgy lehet túlzásba vinni, hogy roppant károkat lehet vele okozni. Tipikusan ilyen szemétgeneráló platform egy Facebook, ahol nincs olyan platform-támogató eszköz, ami a zenét alázattal szolgálná, kizárólag formázatlan verbális vadhajtásos ingerek terepe, a felületességek rohanósságot tápláló melegágya. Technikai értelemben is egy megbízhatatlan, reklámokkal túlterhelt, tartalom-torzító (lásd például top commentek, kiküldések kiválasztását) ócska felület. A social media meghatározó platformja ugyan, de a zene szempontjából az egyik létező legkártékonyabb tényező.

Ha összeszednénk a zenével kapcsolatos verbális megnyilvánulásokat (én például mindazt, amit olvastam, láttam interjúkban, videókban) tizedszázalékokban mérhető, ami hiteles, jó, érdekes, zenét támogató, inspiráló. A többi jobb esetben szemét. Rosszabb esetben kártékony szemét. Kb most amire visszaemlékszem az utóbbi időkben Kocsis Zoltán évtizedeken átnyúló, youtube-nak köszönhetően átélhető verbális megnyilvánulásokra mondom, hogy van értelmük (egységnyi időre vetített hasznuk), Ami cikket, kommentet, megszólalást olvastam legjobb esetben is betűkkel jócskán túlterhelt, mellékízes, zavaros, nem pozitív értelemben áthallásos olykor félrevezetően megtévesztő.

Ha a művészek nem tudnak zene-komform módon verbálisan megnyilvánulni, mit várjon az ember a plebstől? Az én közel 20 éves tapasztalatom alapján a zenei topikok mennek leghamarabb, legkönnyebben tönkre (politikai dühöngőket nem számítva), én egyszer jelentem meg a Fidelio Virtuózok topikjában és azonnal menekültem onnan az ott tapasztalható - vezérürük által generált - primitivségek elöl. Totális divergencia, elhalás, fókuszvesztés, elprimitivesedés a jellemző egy negatív spirálban. De annyira, hogy még könnyeket sem érdemel a dolog, mert nincs miért mit bánni az orbitális mételyben.

De van további mélység is. Az egész Virtuózok, egyetemi tanárostól,  zsüristől, fiatalabb generációstul, képtelen kommunikálni érdemben és vállalhatóan (szekunder-szégyen érzete a nézőben). Mintha nem lehetne zenei teljesítményt értékelni, vitás kérdésekben konszenzusra konvergálni (saját valós tapasztalat).

De a szomorúságot lehet tovább fokozni: Rácz Zoltán (Amadinda) kirohanása Fáy Miklós ellen. Kultúrember ilyet nem tesz. Olyan fokú stressz, kimondatlan, végignemtárgyalt, lappangó feszültség van a cukormáz alatt, az egész zenei társadalomban, hogy kódolva vannak a hasonló kiborulások. Ugye mondani sem kell, hogy a zenének nem erre van szüksége.

Egészen egyszerűen lehetetlen kihívásnak tűnik a hatalmas zajban, hogy kevés szóval tömören, jó üzenet fogalmazódjék, meg ami sok emberben és jól dekódolódik, a zenét alázattal szolgálva. Ez a zene menti verbalizmus egyfajta halálraítélődése az én értelmezésemben.

A zenei verbalizmus egy külön önálló életet élő, saját törvények szerint működő valamiféleség a zenén túlmenően, de szimbiózisban vele, leginkább rajta kártékonyan élősködve. Míg a zene per a mai napig tud vállalható pozitív közösségi élménnyé nemesedni, a zenéről való verbális diskurzus jó eséllyel erőtlenül elhal, ki sem fejlődik, ádáz szembenállásokban elpusztul, mindenféle (tartós) közösségi élmény építése nélkül. És a tárgybeli Fideliós cikk úgy beszél erről a vonatkozásról, hogy írmagja sincs a potenciális/kódolt kártékonyság elemzésének.

Idő:
Tipikusan van a like/follow pillanatnyi megnyomása a Facebookban és van az utána lévő folyamatosan pörgő idő.
+ Egy dinamikusan fejlődő oldalnál van értelme ilyen mutatót nézni, de ekkor a folyamatos tartalom generálódásának szemetelős problémájába ütközik az ember (nem lehet, mert nincs ennyi verbális potenciál a zenében), túl sok betű a semmiért.
+ Ha meg szép csendben elhal egy oldal ritka/rendszertelen megszólalásokkal, akkor megint csalóka az ilyetén számok nézegetése, hiszen egy státusz/mutató veszti el időben az aktualitását, érvényét.
+ Mindennek alapvetően az az oka, hogy a Facebook verbális platform, szemben egy Youtube-bal, ami zenei platform (még ha mindkettőn lehet videót publikálni is).
+ Én azt mondom a fókusznak mindig a zenén kell lennie, a verbalizmus csak másodlagos lehet, pláne ilyen rossz hírnévvel, előélettel.

Pénz:
- Én azt gondolom a pénz önmagában definitive nagyon nagy kárt okoz a zenének. Vitának, marakodásnak a terepe. Per a mai napig nagyon rosszul állunk a témához, össztársadalmilag. Nemcsak Magyarországon. Lásd idevágóan szerzői jog terrorját is.
- Nem mindegy mennyi pénzt tol bele valaki, mennyire folyamatosan. Lásd Virtuózok, ugye. Ami formátumnak tulajdonosai ráadásul egyszerre / koncentráltan nagyon sok pénzt költenek, rosszul, rossz célokkal és rossz eszközökkel, no meg gyenge hatékonysággal.

Pedig van bőséggel mit tanulni a zenének jó értelemben is a közösségi hálótól, ennyi negatívum  mellett is no meg pénzcentrikusság nélkül is.
- Hálózat elméleti megfontolás1:  Észre kéne venni, hogyan emelte ki a Gangnam Style-t, Despacitót a világ az ismeretlenségből. Vegyük észre itt a zene maga volt a perdöntő mag, miközben a döntő motívum a közösségi háló ereje. Komolyzenében legeklatánsabb idevágó példa az amúgy (nekem) rossz emlékű Valentina Lisitsa.
- Hálózat elméleti megfontolás2:  Magyar példa is van: Dalfutár-nóták 100.000-es nézettségi számokat produkálnak: csak attól is, hogy a Dalfutár összekapcsolja őket.
- Hálózat elméleti megfontolás3: Nem elég egy Virtuózok YT-csatorna az ott szereplő gyerekeknek. Szélesebb körben is meg kell őket ismertetni mint egy lokális magyar nyelvű csatorna. Hálózatban minél értékesebb/forgalmasabb/súlyozottabb csomópontokon keresztül lehet kisugározni a tehetségeket, mind előadóknál, mind zeneszerzőknél. Az én perdöntő motívációm 2007-ben, kottás videóim kezdetekor éppen ez volt.
- Idevágó részkonklúzió: ha a zene maga nem adja el magát, ott a verbalizmus inkább fel se bukkanjon.

Végkonklúzió: 
* jóval kevesebb (főleg káros) verbalizmus kell, 
* jóval több zene-közponzú zene-orientáció kell, 
* amihez a közsségi háló erejét fel kell ismerni és jó célra, jól kell használni, értelmes közösségépítéssel egybekötve.